191189. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,2-diklór-etán előállítására

5 191 189 S esetben is elvehető a 24 hőcserélőből, melynek hőtar­talma a reakció entalpiájából nyerhető. A 23 kolonna fejtermékét a 25, 26 és 10 vezetékeken keresztül a 27 kondenzátorban történő előzetes lecsapás után az I reaktorba visszavezetjük. A 23 kolonna fenéktermé­két a 28 vezetéken keresztül elvezetjük. A fent ismertetett találmány szerinti eljárás az is­mert eljárásokkal szemben különböző előnyökkel rendelkezik. Az egyik előny a reaktorban levő folya­dék folyamatos elvételéből és annak két részáramra történő felosztásából ered, mely részáramok közül az egyik a rcakcióhő folyamatos visszanyerését és elveze­tését teszi lehetővé, míg a másik részáram parciális elpárologtatása és a gőzök kizárólagos feldolgozása ahhoz vezet, hogy csak katalizátormentes nyers di­­klór-etán kerül a frakcionálókolonnába. Az említett elpárologtatóssal magasabb kiórszámú melléktermé­kek is kerülnek a frakcionálókolonnába, vagyis a második részáram folyékony része a reakció közben keletkezett melléktermékek nélkül jut vissza a reak­torba, és így a melléktermékek felhalmozódása a re­aktor alján elkerülhető. Ez utóbbi az ismert eljárások­nál megtörténik, és így a reaktor fenéktermékéből el kell távolítani a felhalmozódott melléktermékeket. Az ezzel járó katalizátorvcszteségeket pótolni kell, ami az ismert eljárások gazdaságosságát befolyásolja. A ta­lálmány szerinti eljárás során a reakcióban résztvevő anyagok tartózkodási ideje az adott reakció körülmé­nyek között a reaktorban olyan kicsi, hogy a nem kívánatos, melléktermékek képződéséhez vezető mel­lékreakciók messzemenően vissza vannak szorítva. Végül a találmány szerinti eljárás lehetővé teszi, hogy inert gázzal szennyezett kiindulási anyagokat használ­junk fel, melyek, mint ismeretes a diklór-etán tisztítá­sa során a frakcionálókolonnában nehézségeket okoznak. A találmány szerinti eljárás során az inert gázokat már a reaktorból elvezetjük az inert gázveze­téken keresztül, és így azok nem zavarják a reakció­­clcgy további feldolgozást. A találmány szerinti eljá­rás foganatosításához nem szükséges különleges és költséges berendezés. Lehetséges az is, hogy már meg­levő szokásos berendezéseket, így az etilén addíciós klórozásához alkalmazott berendezést kis mértékben átalakítunk, ami tovább növeli a találmány szerinti eljá rá s gazd aságosságá t. Mint már fent említettük, a találmány szerinti eljá­rás felhasználható más eljárásokkal előállított nyers 1,2-diklór-etán tisztítására is. Más eljárásokkal előállított 1,2-diklór-etán, továb­biakban idegen-EDC-nek nevezve, tisztítását javasol­ja az 1,2-diklór-etán etilén klórral történő klórozása útján való előállításával kapcsolatban a 24 27 045 szá­mú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat. E szerint az idegen-EDC-áramot, amely szár­mazhat például oxiklórozásból, előnyösen folyékony halmazállapotban mintegy 85- 130 °C közötti hő­mérsékleten az uralkodó nyomáson bevezetjük a kló­rozó reaktorba, ahol az a folyékony közeg egy részét képezheti, illetve ahol az etilén és klór reakciója köz­ben képződött rcakcióhő hatására elpárolog és a gő­zöket egy frakcionálókolonnába vezetjük. A maga­sabb forráspontú szennyeződéseket, melyek származ­hatnak közvetlenül a klórozási reakcióból, vagy az idegen-EDC-áramból, és melyek a reakcióközegben összegyűlnek, időről időre eltávolítjuk a reakciótér­ből. Az idegen-EDC bevezetésének növelésével termé­szetesen a nyomás is emelkedik a kolonnában és a reaktorban. A 24 27 045 számú német szövetségi köz­társaságbeli közrebocsátási irat szerinti eljárásnál a nyomás emelkedése kedvezőtlenül befolyásolja az 1,2- diklór-etán elpárolgását a reaktorban, valamint on­nan történő elvezetését. Az ismertetett találmány sze­rinti eljárás során az idegen-EDC bevezetésének növe­lésekor csökken a kolonna és a reaktor közötti nyo­máskülönbség. A bevezetett klórgáz adott nyomása esetén a reaktornyomás nem emelhető tetszőleges mértékben és így az idegen-EDC bevezetésének to­vábbi növelésével a reaktorközeg elpárolgási hánya­dosa csökkenne. Az említett hátrány kiküszöbölhető, ha a találmány szerinti eljárás foganatosítása során gondoskodnak arról, hogy a reaktor nyomása és a frakcionálókolon­­na nyomása között kielégítő nyomásesés legyen, miál­tal lehetőség nyílik arra, hogy több idegen-EDC-t párologtassunk cl a rcakcióclegyből akkor is, ha az előre meghatározott nyomásviszonyok és a berende­zés méretei további növelést nem tennének lehetővé. A találmány szerinti eljárás idegen-EDC tisztítása céljából oly módon módosítható, hogy az 1,2-diklór­­etán rcakcióclegyből történő elválasztására szolgáló frakcionálókolonnában akkora vákuumot állítunk be, hogy a reaklornyomás és a frakcionálókoionna nyomása közötti nyomásviszony 2-10:1 legyen. A módosított eljárás egyik előnyös foganatosítási módja szerint a reaktornyomás mintegy 1 - 5 bar, a frakcionálókoionna nyomása mintegy 0,9 —0,2 bar, előnyösen 0,7 —0,5 bar. A módosított eljárás egyik foganatosítási módját ábrázolja például a 2. ábra, anélkül,Ihogy az eljárás erre korlátozódna. Az 1 hengeres reaktort, amely egy alul és felül nyitott 2 belsőhengert tartalmaz, mint keverőzóriát, mely 2 belsőhenger testekkel van töltve vagy belső elemeket tartalmaz, először folyékony 1,2-diklór­­etánnal töltjük fel és ezt keringtetjük oly módon, hogy a 3 vezetéken keresztül etilént és a 4 vezetéken keresz­tül klórgázt vezetünk be a reaktorba a mammútszi­­vattyú elve alapján. Miután az etilén és a klór reakció­ba lépett, mely reakció a keverőzónában kezdődik és az 5 rcakciózónában fejeződik be, a 2 belsőhengerben egy felhajtóerő keletkezik egyrészt a kiindulási anya­gokban esetleg jelen levő inert gáz, másrészt a felsza­baduló rcakcióhő miatt kialakuló hőmérsékletkü­lönbség hatására. Az 1 reaktor hőmérséklete valami­vel alacsonyabb, mint az 1,2-diklór-etán forráspontja a reaktorban uralkodó nyomáson. Az 1 reaktorban esetleg jelen levő inert gázokat a 6 vezetéken keresztül elvezetjük és a 7 hőcserélőben a kihajtott 1,2-diklór­­etán kondenzálása érdekében lehűtjük. A nem kon­denzált gázokat a 8 vezetéken lefúvatjuk, míg a kon­­denzátumot a 9 vezetéken keresztül az 1 reaktorba visszavezetjük. Az inert gázáram szabályozásával be­állíthatjuk az I reaktorban kívánt nyomást. A más forrásból származó nyers diklór-etánt a 23a vezetéken keresztül vezetjük be. Az 1 reaktorban termelt 1,2-diklór-etán kinyerésére a reakcióelegyet a 10 körvezetéken keresztül elvezet­jük és két részáramra osztjuk, ahol az egyik részára­mot hőenergiájának leadására a 16 hőcserélőre vezet­jük és a 10 körvezetéken keresztül az ! reaktorba 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents