191184. lajstromszámú szabadalom • Stabilizált növényvédőszer szuszpenzió
5 191184 6 (vinil - pirrolidon)-ok, poli(vinil - alkoholfok és -acetâtok, poli (etilen - giikolfo.k. Viszkozitás modifikáló anyagon minden olyan segédanyagot értünk, amelyeket ha szuszpenzió koncentrátumokhoz keverünk, jelentős viszkozitás növekedést érhetünk el. Ezekre az anyagokra jellemző, hogy kis koncentrációban (0,5-3 súly %-nyi) exponenciálisan növelik a vizkozitás értékét. Ilyen segédanyagok fermentációs úton előállított ionos poliszaharidok, alginátok, cellulóz származékok, bentonitok, szintetikus kovasavak. A találmány szerinti eljárással olyan szuszpoemulziós rendszerek állíthatók elő, amelyek a hagyományos készítményeknél nagyobb fizikai és fiziko-kémiai stabilitással rendelkeznek. A találmány szerinti, a mezőgazdasági felhasználásra előkészített szusz.pocmulzió formájú készítmények a permetezési és/vagy csávázási és/vagy talajfertötlenítési technológiáknál optimálisan viselkednek. A permezetési eljárásnál az optimális kifejezés azt jelenti, hogy a találmány szerinti pcrmctcscpp finom eloszlású, párolgása gátolt, tapadóképcsségc fokozott, ezáltal a biológiai hatékonyság maximális, így a szerszükséglet csökkenthető, mivel a biológiailag aktív hatóanyag a növényi részekhez erősen és tartósan kötődik. Csávázási eljárásnál az optimális kifejezés azt jelenti, hogy az alkalmazás-technológiába a szuszpoemulzió jól illeszthető, mivel az ily módon csávázott vetőmagokra a növényvédőszer leporzás veszélye nélkül felragasztható, így a megfelelő dózisban alkalmazott szuszpoemulzió a csávázás tényét felismerhetővé teszi, a biológiai hatást fokozza fitotoxieitás egyidejű kizárása mellett. A talajfertötlenítési eljárásnál az optimális kifejezés azt jelenti, hogy a kombinát talajfertőtlcnitőszerekkel, műtrágyákkal, hcrbicidekkel együtt kijuttatható a talajba, növeli a felületi eloszlás mértékét, párolgáscsökkentő hatása miatt növeli a biztonságos munkavégzés feltételeit. A kísérleti példákkal azt igazoljuk, hogy az emulgeált állapotban alkalmazott olaj a szuszpenziót nem várt módon tartósan stabilizálja. A szuszpenzió tulajdonságait jellemző fizikaikémiai paramétereket az elkészítés után közvetlenül, majd azokat három egyenlő részre osztva + 20 °C-on, — 10 °C-on, + 50 °C-on hőterhelve egy hónap eltelte után határoztuk meg. A lebegőképesség meghatározást a növenyvédöszer minősítésben közhasznú Cl- PAC módszerével (0,5 tömegszázalék hatóanyag 250 ml standard keményvízben) végeztük. (CIPAC Handbook (Vol. I.): Analysis of Technical and Formulated Pesticides. (Collaborative International Pest. Anal. Council Limited, England (1970)). Az ülepedés! készséget „elválási %” értékével és „üledék” állapot megjelölésével jellemeztük. Az elválási %-ot úgy mértük, hogy a szuszpenzió 300 g-os mennyiségét egy kb. 40 mm átmérőjű és 500 ml folyadék befogadására alkalmas zárható üvegedénybe töltöttük és vizuálisan meghatároztuk a szilárd fázist nem tartalmazó réteg vastagságát a teljes szuszpenzió magasságának arányában. „Üledék” megjelölés a szilárd fázis megjelenését jelenti. A reológia tulajdonságok jellemzésére Ford 4.sz. pohárból mért kifolyási időt mint viszkozitási jellemzőt adtuk meg. A különböző höterhelés hatására bekövetkező szemcseméret változást 5 és 10 pm-es ultrahangos nedves szilálás segítségével követtük nyomon. A példákban bemutatott összetételekben hőterhelések előtt és után a hatóanyagtartalmakat is meghatároztuk, de mivel ezek különbsége (eltérés) a kísérleti hiba szórásán belül voltak, az értékelés adatainál nem tüntettük fel. PÉLDÁK I. példa 690 g Carbendazim vizes szuszpenziót alkalmaztunk. (összetétel: 200 g 2 - (karbonil - metoxi - amino)- benzimidazol, 27 g 20-mól ctilénoxiddal képzett nőni! - fenol - poli(glikol - éter), (Tensilin 080), 58 g ammónium-klorid és víz). 690 g Carbendazim szuszpenzióhoz 16 g Ça - alkil- aril - szulfonát és nemionos tenzid adduktját (Atlox 4868 B) kevertük. Külön edényben 198 g gyógyászati fchérolajhan 19 g 10,4 MLB értékű alkil-aril-poliéter- alkoholt (Triton X-45) oldottunk, majd a fenti szuszpenzióban nagy nyíróerejű keverő [15 m/s kerületi sebességű] segítségével egyenletesen elkevertük. 56 g etilén-glikol és 17 g víz elegyébe nagy nyíréerejü keverő segítségével 2 g anionos típusú poliszacharidot (Tensiofix 821) oldottunk és a fenti szuszpoemulzióba bekevertük. A szuszpenziót 2 g szintetikus habtörővcl (Tensiofix L 051) habmentesítettük. Az ily módon nyert szuszpenzióból a fentiekben megadott fizikai-kémiai vizsgálatokat elvégeztük, majd a szuszpoemulziót hőterhelés céljára 3 egyenlő részre osztottuk. Egy hónap eltelte után a — 10 °C-on, + 20°C-on és +50”C-on tárolt mintákból a fizikaikémiai jellemzőket ismét megmértük. Az eredményeket az l.sz. Táblázatban foglaltuk össze. 2. példa (referencia) Az I. példa szerint jártunk el azzal a különbséggel, hogy 198 g gyógyászati fchérolaj és 19 g 10,4 HLB értékű alkil - aril - poliéter - alkohol oldata helyett 207 g vizet használtunk a szuszpenzió elkészítéséhez. A vizsgálatokat az 1. példa szerint végeztük. 3. példa ( referencia) 690 g Carbendazim vizes szuszpenziót alkalmaztunk. (Összetétel: 200 g 2 - (karboniímetoxi - amino) - benzimidazol, 27 g 20 mól etilénoxiddal képzett nonil- fenol - poli(glikol - éter), (Tenisilin 080), 58 g ammónium-klorid és víz). 690 g Carbendazim szuszpenzióhoz 16 g Ca - alkil- aril - szulfonát és ncmionos tenzid adduktját (Atlox 4868B) kevertük. Külön edényben 198 g gyógyászati fehérolajban 19 g 10,4 HLB értékű alkil - aril - poliéter- alkoholt (Triton X-45) oldottunk, majd a fenti szuszpenzióban keverő (3 m/s kerületi sebességű) segítségével egyenletesen elkevertük. 5 10 1H 20 2\, 3f 35 4C 45 5C 55 60 65 4
