191151. lajstromszámú szabadalom • Elosztódobozba építhető kábelcsatkakoztató szerelvény
1 191151 2 A találmány tárgya: elosztódobozba beépíthető kábelcsatlakoztató szerelvény. A szerelvény szerkezetére az jellemző, hogy az elosztódobozban — célszerűen szimmetrikusan — elhelyezkedő kábelcsatlakoztató szerelvények úgy vannak kialakítva, hogy a becsatlakozó kábelek, vagy huzalok egy olyan, U-alakban meghajlított, megfelelően méretezett lemezből készült huzaltartó vályúban helyezkednek el, ahol a huzaltartó vályú hosszirányú falának középső tartománya vízszintesen kifelé van hajlítva. A kábeleket, illetve huzalokat ebben a megfelelően méretezett falvastagságú huzaltartó vályúban keresztirányban egy olyan szorítólap rögzíti, amelynek felülnézetben nagyjában kereszt alakja van: a kereszt vízszintes szárai a kihajlított falszakasz helyére, hosszanti szárai pedig a vályúban elhelyezett huzalokra illeszkednek, a szorítólapnak a huzaltartó vályú hosszirányával egyező szakasza — a szorítani kívánt kábelek, illetve huzalok számától és átmérőjétől függően — konvex, vagy konkáv alakú ékprofillal van kialakítva. A szorítólapot a keresztirányú szárakon és a vályú falának vízszintesre kihajlított szakaszain átmenő csavarok rögzítik. Az ily módon kialakított kábelcsatlakoztató szerelvény épületeknél hozaloknak csatlakozó dobozba történő szerelési munkáinál alkalmazható, mivel szigetelőlapra épített kettő-négy szerelvény biztosítani képes a csatlakozások szükséges variációit. Kábeleknek vagy huzaloknak elosztódobozban történő csatlakoztatására a gyakorlatban sokféle megoldás ismeretes. A legegyszerűbb csatlakoztatás a huzalok összesodrásából áll. Már két huzal esetében is — több huzalnál azonban fokozottan — fennáll a bizonytalan érintkezés, aminek következtében növekszik az átmeneti ellenállás. A nem megfelelő érintkezés melegedéshez, s ezen keresztül többlet-energia felhasználásához, üzemzavarhoz, sőt tűzeset előidézője is lehet. A huzalok összesodrásánál sokkal kedvezőbb a hüvelykapcsok használata. A hüvelykapcsok a huzalokat pontszerű, vagy vonalmentí szorítással rögzítik. Pontszerű az olyan huzalrögzítés, amikor a csavar szárának elvégződése rögzít, a vonalmenti rögzítés esetében azonban a huzal hossztengelyének irányában történik a rögzítés. A hüvelykapocs vagy egy, vagy két oldalról biztosítja az összeköttetést. Ha közvetlen csavarorsós meghúzással rögzítjük, roncsolás fordul elő. Az így előállított átmérőcsökkenés miatt az átmeneti ellenállás megnő. Vonalmenti rögzítés esetén nyomóelemet alkalmaznak: egy huzal, vagy azonos átmérőjű, két oldalról csatlakozó lemezt huzalnál vonal mentén a szorítás biztonságos, nem következik be roncsolódás és a megfelelő hosszúságú szorítóelemek jó villamos érintkezést biztosítanak. Ha azonban több huzal, vagy különböző átmérőjű huzalokat kell bekötni, a nyomó-, vagy szorítóelem megbillenhet, a nyomás a huzalokra egyenlőtlenül adódik át, az érintkezés azonnal bizonytalanná válik. Ha a csatlakoztatás kétoldalú, vagy a huzalok átmérője különböző, a rögzítés teljesen bizonytalanná válik. A huzalok kicsúsznak, az érintkezés nem biztonságos. Eredmény: túlmelegedés, és az átmeneti ellenállás megváltozása. Ezeknek a csatlakoztatási bizonytalanságoknak elkerülésére alkalmazzák például az ALUMAX típusú szorítószerelvényeket, de ismertek a sorkapocsszerű rögzítések is. Az ilyen rögzítőszerelvényekkel azonban nem lehet a becsatlakoztatott huzalok különböző kötésvariációinak 2 áttekinthető rendezettségét megvalósítani. Ezért speciális huzalcsatlakozások esetén a rögzítőszerelvényeket is ennek megfelelően kell kialakítani. Ezzel azonban elvész a kapcsolószerelvény univerzális jellege. A mindennapos gyakorlatban alkalmazható megoldást ismertet a DE 2,213.277 lajstromszámú szabadalmi leírás. E szerint a huzalokat olyan szorítópofákkal rögzítik, amelyek fűrészfog-szerűen illeszkednek egymásba. Hátránya kézenfekvő, mivel roncsolás előidézésére alkalmas. Ismertek még további szorítócsatlakozási megoldások (például: DE 2,550.301 sz., DE 2,728.390 sz. szabadalmi leírások), amelyek azonban több-kevesebb hibaforrást rejtenek magukban, de legalábbis nem biztosítják a tökéletes áttekinthetőséget. Speciális célokra alkalmazzák a DE 2,851.421 lajstromszámú szabadalmi leírásból megismerhető csatlakozódobozt és annak szerelvényeit. Ez két részből álló doboz, amely szigetelő tulajdonságú műanyagból készült. A kábelek mély, vastagfalú hornyokban fekszenek. Pyrometrikus méréseknél alkalmazott műszerek kábeleinek csatlakoztatására alkalmas ez a szerelvény, általános szerelési célokra nem, de előállítása is költséges. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő huzalcsatlakoztató szerelvény segítségével az ismert, azonos célú megoldások hátrányait kívánjuk kiküszöbölni. Javaslatunk azon a felismerésen alapul, hogy a csatlakoztatni kívánt huzalok egymás mellett, vonalmenti csatlakoztatása a szorítóelemek célszerű megválasztásával valósítható meg olymódon, hogy azokat egy szigetelőlapon rögzítve, a csatlakozó egységeket tetszés szerinti számú csatlakozóhellyel köthetjük össze. Lakások építésénél kettő, három, négy és ötszörös csatlakozó használata is indokolt. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő csatlakoztató szerelvény természetesen nem helyettesítheti a speciális célú megoldásokban ismert, csavaros, csavaranyás, kengyeles, kabelsarus vagy köpenykapcsos összeköttetéseket. Előnye azonban az általánosan használt sodrásos és hüvelykapcsolós, vagy az ezekből képzett sorozatkapoccsal történő csatlakoztatásokkal szemben domborodik ki. A kitűzött feladatot, vagyis általános használatú, több vezeték biztonságos csatlakoztatását egy ékhatást kifejtő szorítólap révén, a szorítólap közvetítésével a huzalokra kifejtett nyomás útján sikerült megoldani. A huzalok vonalmenti szorítását egy U-alakú huzaltartó vályú és azt lezáró, közepén ékalakú profillal rendelkező szorítólap csavaros összehúzásával valósítható meg. A találmány egy előnyös kiviteli példánya szerint a dobozba becsatlakozó kábelek, vagy huzalok egy U-alakú huzaltartó vályúban helyezkednek el, melynek oldalfalai a középső tartományban vízszintesen kifelé vannak hajlítva. A huzalokra konkáv, vagy konvex irányban kiképzett, ékalakú profillal rendelkező, felülnézetben nagyjából keresztalakú szorítólap illeszkedik, melynek a huzalok hosszanti irányára merőleges szárain és a huzaltartó vályú kihajlított oldalfalain menetes furatok vannak kimunkálva, amelyekbe a huzaltartó vályút és a szorítólapot rögzítő csavarok vannak becsavarozva. További előnyt jelent, ha a szorítólapot szimmetrikusan átfordítható módon alakítjuk ki. A huzaltartó vályú szélességét úgy választottuk meg, hogy ez a méret az alkalmazott huzal-, illetve kábelátmérő kétszeresénél nagyobb, de háromszorosánál kisebb. A találmányt a leíráshoz mellékelt rajzok segítségével, az egyes szerkezeti elemeknek hivatkozási számokkal 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
