191151. lajstromszámú szabadalom • Elosztódobozba építhető kábelcsatkakoztató szerelvény

1 191151 2 A találmány tárgya: elosztódobozba beépíthető kábel­csatlakoztató szerelvény. A szerelvény szerkezetére az jellemző, hogy az elosztódobozban — célszerűen szim­metrikusan — elhelyezkedő kábelcsatlakoztató szerelvé­nyek úgy vannak kialakítva, hogy a becsatlakozó kábe­lek, vagy huzalok egy olyan, U-alakban meghajlított, megfelelően méretezett lemezből készült huzaltartó vá­lyúban helyezkednek el, ahol a huzaltartó vályú hosszirá­nyú falának középső tartománya vízszintesen kifelé van hajlítva. A kábeleket, illetve huzalokat ebben a megfelelően méretezett falvastagságú huzaltartó vályúban kereszti­rányban egy olyan szorítólap rögzíti, amelynek felülné­­zetben nagyjában kereszt alakja van: a kereszt vízszintes szárai a kihajlított falszakasz helyére, hosszanti szárai pe­dig a vályúban elhelyezett huzalokra illeszkednek, a szo­rítólapnak a huzaltartó vályú hosszirányával egyező sza­kasza — a szorítani kívánt kábelek, illetve huzalok számától és átmérőjétől függően — konvex, vagy konkáv alakú ékprofillal van kialakítva. A szorítólapot a kereszt­­irányú szárakon és a vályú falának vízszintesre kihajlított szakaszain átmenő csavarok rögzítik. Az ily módon kialakított kábelcsatlakoztató szerelvény épületeknél hozaloknak csatlakozó dobozba történő sze­relési munkáinál alkalmazható, mivel szigetelőlapra épí­tett kettő-négy szerelvény biztosítani képes a csatlakozá­sok szükséges variációit. Kábeleknek vagy huzaloknak elosztódobozban történő csatlakoztatására a gyakorlatban sokféle megoldás is­meretes. A legegyszerűbb csatlakoztatás a huzalok összesodrá­­sából áll. Már két huzal esetében is — több huzalnál azonban fokozottan — fennáll a bizonytalan érintkezés, aminek következtében növekszik az átmeneti ellenállás. A nem megfelelő érintkezés melegedéshez, s ezen ke­resztül többlet-energia felhasználásához, üzemzavarhoz, sőt tűzeset előidézője is lehet. A huzalok összesodrásánál sokkal kedvezőbb a hüvely­kapcsok használata. A hüvelykapcsok a huzalokat pont­szerű, vagy vonalmentí szorítással rögzítik. Pontszerű az olyan huzalrögzítés, amikor a csavar szárának elvégződé­­se rögzít, a vonalmenti rögzítés esetében azonban a huzal hossztengelyének irányában történik a rögzítés. A hü­velykapocs vagy egy, vagy két oldalról biztosítja az összeköttetést. Ha közvetlen csavarorsós meghúzással rögzítjük, roncsolás fordul elő. Az így előállított átmérő­csökkenés miatt az átmeneti ellenállás megnő. Vonalmenti rögzítés esetén nyomóelemet alkalmaznak: egy huzal, vagy azonos átmérőjű, két oldalról csatlakozó lemezt huzalnál vonal mentén a szorítás biztonságos, nem következik be roncsolódás és a megfelelő hosszúsá­gú szorítóelemek jó villamos érintkezést biztosítanak. Ha azonban több huzal, vagy különböző átmérőjű huzalokat kell bekötni, a nyomó-, vagy szorítóelem megbillenhet, a nyomás a huzalokra egyenlőtlenül adódik át, az érintke­zés azonnal bizonytalanná válik. Ha a csatlakoztatás kétol­dalú, vagy a huzalok átmérője különböző, a rögzítés teljesen bizonytalanná válik. A huzalok kicsúsznak, az érintkezés nem biztonságos. Eredmény: túlmelegedés, és az átmeneti ellenállás megváltozása. Ezeknek a csatlakoztatási bizonytalanságoknak elkerü­lésére alkalmazzák például az ALUMAX típusú szorító­szerelvényeket, de ismertek a sorkapocsszerű rögzítések is. Az ilyen rögzítőszerelvényekkel azonban nem lehet a becsatlakoztatott huzalok különböző kötésvariációinak 2 áttekinthető rendezettségét megvalósítani. Ezért speciális huzalcsatlakozások esetén a rögzítőszerelvényeket is en­nek megfelelően kell kialakítani. Ezzel azonban elvész a kapcsolószerelvény univerzális jellege. A mindennapos gyakorlatban alkalmazható megoldást ismertet a DE 2,213.277 lajstromszámú szabadalmi leí­rás. E szerint a huzalokat olyan szorítópofákkal rögzítik, amelyek fűrészfog-szerűen illeszkednek egymásba. Hát­ránya kézenfekvő, mivel roncsolás előidézésére alkal­mas. Ismertek még további szorítócsatlakozási megoldá­sok (például: DE 2,550.301 sz., DE 2,728.390 sz. szabadalmi leírások), amelyek azonban több-kevesebb hibaforrást rejtenek magukban, de legalábbis nem bizto­sítják a tökéletes áttekinthetőséget. Speciális célokra alkalmazzák a DE 2,851.421 lajst­romszámú szabadalmi leírásból megismerhető csatlako­zódobozt és annak szerelvényeit. Ez két részből álló do­boz, amely szigetelő tulajdonságú műanyagból készült. A kábelek mély, vastagfalú hornyokban fekszenek. Pyro­­metrikus méréseknél alkalmazott műszerek kábeleinek csatlakoztatására alkalmas ez a szerelvény, általános sze­relési célokra nem, de előállítása is költséges. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő huzalcsat­lakoztató szerelvény segítségével az ismert, azonos célú megoldások hátrányait kívánjuk kiküszöbölni. Javaslatunk azon a felismerésen alapul, hogy a csatla­koztatni kívánt huzalok egymás mellett, vonalmenti csat­lakoztatása a szorítóelemek célszerű megválasztásával valósítható meg olymódon, hogy azokat egy szigetelőla­pon rögzítve, a csatlakozó egységeket tetszés szerinti szá­mú csatlakozóhellyel köthetjük össze. Lakások építésé­nél kettő, három, négy és ötszörös csatlakozó használata is indokolt. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő csatlakoztató szerelvény természetesen nem helyettesít­heti a speciális célú megoldásokban ismert, csavaros, csavaranyás, kengyeles, kabelsarus vagy köpenykapcsos összeköttetéseket. Előnye azonban az általánosan hasz­nált sodrásos és hüvelykapcsolós, vagy az ezekből kép­zett sorozatkapoccsal történő csatlakoztatásokkal szem­ben domborodik ki. A kitűzött feladatot, vagyis általános használatú, több vezeték biztonságos csatlakoztatását egy ékhatást kifejtő szorítólap révén, a szorítólap közvetítésével a huzalokra kifejtett nyomás útján sikerült megoldani. A huzalok vo­nalmenti szorítását egy U-alakú huzaltartó vályú és azt lezáró, közepén ékalakú profillal rendelkező szorítólap csavaros összehúzásával valósítható meg. A találmány egy előnyös kiviteli példánya szerint a do­bozba becsatlakozó kábelek, vagy huzalok egy U-alakú huzaltartó vályúban helyezkednek el, melynek oldalfalai a középső tartományban vízszintesen kifelé vannak hajlít­va. A huzalokra konkáv, vagy konvex irányban kiképzett, ékalakú profillal rendelkező, felülnézetben nagyjából ke­resztalakú szorítólap illeszkedik, melynek a huzalok hosszanti irányára merőleges szárain és a huzaltartó vá­lyú kihajlított oldalfalain menetes furatok vannak kimun­kálva, amelyekbe a huzaltartó vályút és a szorítólapot rögzítő csavarok vannak becsavarozva. További előnyt jelent, ha a szorítólapot szimmetriku­san átfordítható módon alakítjuk ki. A huzaltartó vályú szélességét úgy választottuk meg, hogy ez a méret az alkalmazott huzal-, illetve kábelátmérő kétszeresénél nagyobb, de háromszorosánál kisebb. A találmányt a leíráshoz mellékelt rajzok segítségével, az egyes szerkezeti elemeknek hivatkozási számokkal 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents