191134. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hőálló alfa-amiláz enzim előállítására

1 191 134 2 A találmány tárgya eljárás hőstabil alfa-amiláz en­zim előállítására. Az alfa-amilázok jól ismert enzimek, amelyeket a kereskedelemben kapható tisztítószerek előállítására, valamint a keményítőnek vízben oldható szénhidrá­tokká való átalakításához használnak, ezen enzimek különösen alkalmasak a keményítőnek kémiai vagy enzimatikus úton glükózzá, egy, a kereskedelemben jól értékesíthető termékké való átalakítására. Az amiláz enzimeket korábban mikrobiológiai eljá­rásokkal állították elő, például Bacillus-fajhoz tarto­zó törzsek tenyésztése útján. Az 1 296 839. számú brit szabadalmi leírás ismerteti a hőstabil alfa-amiláz elő­állításának egy olyan módszerét, amelynek során e terméket a Bacillus licheniformis tenyésztése útján állítják elő. Az így kapott enzim höstabilitása sokkal nagyobb, mint a Bacillus subtilis törzsek tenyésztése útján nyert készítményé, de az említett brit szabadal­mi leírásban megadott enzimaktivitás-értékek nem magasak, s ezért ez az eljárás a hőstabil amiláz enzim ipari előállítása szempontjából nem kielégítő. Azt tapasztaltuk, hogy a Bacillus licheniformis egyik törzse különösen alkalmas a höstabil alfa­­amiláz enzim ipari méretű termelésére, ugyanis ezzel a törzzsel az enzimet magas kitermeléssel lehet előállí­tani. A Bacillus licheniformis ezen törzsével általában legalább körülbelül tízszer nagyobb kitermelési lehet elérni, mint az említett brit szabadalmi leírásban is­mertetett módszerrel. E mikroorganizmus életképes tenyészetét letétbe helyeztük az Amerikai Típustenyé­­szetek Gyűjteményében (American Type Culture Col­lection), ahol e mikroorganizmust az ATCC 39 326 jelzéssel jegyezték be. A jelen találmány szerinti eljárással előállított alfa­­amiláz enzim höstabilitása ugyanolyan nagyságren­dű, mint az 1 296 839. számú brit szabadalmi leírás­ban ismertetett eljárással előállított hasonló készítmé­nyé, az enzim továbbá kalcium-ionokat megkötő sze­rek nagy koncentrációjának jelenlétében is viszonylag stabil. A jelen találmány szerinti eljárással előállított enzimnek megvan valamennyi, az említett brit szaba­dalmi leírásban megadott előnyös tulajdonsága, és ezenkívül magas kitermeléssel lehet előállítani. A jelen találmány szerinti eljárás kívánatos eredmé­nyeit úgy érhetjük el, hogy a megadott Bacillus liche­niformis törzset egy alkalmas táptalajban, süllyesz­tett, levegőztetett fermentációs körülmények között addig tenyésztjük, míg a táptalajban jelentős mennyi­ségű enzim fel nem halmozódik. A fermentációt álta­lában 2-6 napig, 25 ”C és 55 °C közötti hőmérsékle­ten végezzük, és ennek során a szakemberek előtt jól ismert szokásos, felhasználható szén- és nitrogénfor­rásokat, valamint más lényeges tápanyagokat haszná­lunk. Alkalmas szénforrások például a szénhidrátok, laktóz, glükóz és a keményítő, továbbá a szénhidrátot tartalmazó anyagok, mint például a szója, kukorica­­liszt, valamint.ezek keverékei. A szénhidrát mennyisé­ge széles határok között változhat, például I vegyes% és 25 vegyes % között, és előnyösen 5—15 vegyes % között van. A találmány szerinti eljárás legelőnyösebb változa­ta szerint szénforrásként laktózt használunk, ugyanis így kaphatjuk az enzimet a legmagasabb kitermelés­sel. A laktóz mennyisége a táptalajban általában 1 -20 vegyes% között, és előnyösen 5-15 vegyes% között van. Szénforrásként használhatjuk a laktózt önmagában, vagy pedig más szénforrásokkal együtt, például tejsavóval vagy szójaliszttel együtt, ahol ez utóbbi mennyisége általában nem nagyobb, mint 5 vegyes %. Nitrogénforrásként használhatunk szerves vagy szervetlen vegyületeket, például oldható nitrátokat vagy ammónium-sókat. A szerves nitrogénforrásek például az élesztőkivonat, kukoricalekvár, földimo­gyoró-liszt. Az említett mikroorganizmust a táptalajban sül­lyesztett, levegőztetett körülmények között tenyészt­jük, e célból a fermentációs edényt levegőztetjük, mégpedig általában percenként a táptalaj térfogat­­egységére számított körülbelül egy térfogatnyi levegő­vel. Miután megállapítottuk, hogy a táptalajban a kí­vánt mennyiségű enzim felhalmozódott, az enzimet elkülönítjük a közegből. Az elkülönítés módszerei a szakemberek előtt ismeretesek, ilyen módszerek pél­dául az enzimnek ismert kicsapószerekkel, mint pél­dául nátrium-szulfáttal, vagy pedig vízzel elegyíthető szerves oldószerekkel, mint például acetonnal vagy etanollal végzett kicsapása A kicsapott anyagot cent­rifugáljuk vagy kiszűrjük, és megszárítjuk, ily módon tisztított, szilárd formájú enzimet kapunk. A fentiekben említett mikroorganizmus alkalmazá­sán kívül a jelen találmány oltalmi körébe beletarto­zik e mikroorganizmus mutánsainak és változatainak, valamint olyan, genetikailag átalakított változatainak alkalmazása is, amelyeket az enzim génjeinek az emlí­tett mikroorganizmusokba való bevitele útján kapha­tunk. A jelen találmány szerinti eljárást az alábbiakban, a találmány oltalmi körének szűkítése nélkül, példá­val szemléltetjük. A példákban szereplő 96-ok tö­­meg%-ot jelentenek. 1. példa a) lépés A Bacillus licheniformis ATCC 39326 Difco kemé­nyítős agarral készült ferdeagaros tenyészetét egy Dif­co keményítős agar lemezre szélesztjük, és 40 °C± 1 'C hőmérsékleten 18 ± 1 órán át tenyésztjük. b ) lépés A sejtek egy kacsnyi mennyiségét az alábbi összeté­telű táptalajra oltjuk át: Vizes inokulum (átoltó) táptalaj tömeg% Élesztőkivonat 0,5 % Tripton (tripszinnel hidrolizált kazein) 0,5 % Dikálium-hidrogén-foszfát 0,1 % D-Glükóz 0,1 % Egy 1 liter térfogatú lombikba 350 ml ilyen táptalajt teszünk. A lombikot 1-2 napig 40 °C± 1 °C hőmérsékleten, percenkénti 200-as fordulatszámmal egy New Bruns­wick G - 50 rázókészüléken rázatjuk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents