191086. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-[3-(6-fluor-1,2-benzoizoxazol-3-il)-propil]-4-gidroxi-4-fenil-piperidinek előállítására

1 191 086 2 j - ■ -A találmány tárgya eljárás az (I) általánoské,;letű új l-[3-(6-íluor-l,2-benzizoxazol-3-il)-propil]-4-hi Jroxi-4- fenil-piperidinek — e képletben X jelentése hidrogénatom, 1—4 szénatomos alkil-, 1—4 szénatomos alkoxi-, trifluor-metiJ-csoport vagy halogénatom; Y jelentése hidrogénatom vagy trifluor-metil-cso­­port, azon megkötéssel hogy Y jelentése hidro­génatom akkor, ha X jelentése hidrogénatom, j—4 szénatomos alkil-, 1-4 szénatomos alkoxi­­vagy trifluor-metil-csoport, és Y jelentése hidro­génatom vagy trifluor-metil-csoport akkor, lia X jelentése halogénatom — továbbá e vegyiiletek gyógyászati szempontból el­fogadható savaddíciós sóinak előállítására. E vcgyülctck alkalmasak pszichózisok kezelésére és fájdalomcsillapításra, akar önmagukban, akár kombinálva más, pszichózisok kezelésére, illetve fájdalomcsillapításra alkalmas hatóanyagokkal. Előnyösek azon (I) képletü vegyiiletek, melyek molekulájában X jelentése halogénatom, Y jelentése pedig hidrogénatom. Legelőnyösebbek azon származé­kok, melyek molekulájában a halogénatom a benzol­­gyűrű 4-helyzetében kapcsolódik. Az 1—4 szénatomos alkilcsoport például a metil-, etil-, 1-propil-, 2-propil-, 1-butil-csoport, és ezekhez hasonló csoportok. Az 1-4 szénatomos alkoxicsoport megjelölés olyan, egy­­értékű helyettesítőre vonatkozik, mely éteres oxigé­­, nen át kapcsolódó alkilcsoportot tartalmaz, és az éte­res oxigénnek szabad vegyértéke van. Ilyen csoportok például a metoxi-, etoxi-, propoxi-, butoxi-csoport, és ezekhez hasonló csoportok. A „halogénatom” meg­jelölés klór-, fluor-, bróm- vagy jódatomot jelent. Azon találmány szerinti vegyiiletek, melyeknek nek valamely szimmetriaeleme hiányzik, optikai enantiomerek és ezek racemátjai formájában léteznek. Az optikai enantiomerek előállíthatok a megfelelő racém formákból az önmagukban ismert optikai rezolválási eljárásokkal, így például olyan diasztereo­­mer sók elválasztásával, melyek egy aminbázisból, és egy optikailag aktív savból állnak. Az enantio­­mcrck előállíthatok továbbá optikailag aktív prekur­­zorokból (előanyagokból) is. Az (I) általános képletű, új l-[3-(6-fluor-l,2-benz­­izoxazol-3-il)-propil]-4-hidroxi-4-fenil-piperidinek elő­állíthatok úgy, hogy egy (II) általános képletű Grig­­nard-reagenst — melynek molekulájában X es Y jelen­tése ugyanaz, mint fentebb — készítünk ismert mód­szerrel egy (III) általános képletű bróm-benzol-szár­­mazékból — melynek molekulájában X és Y jelentése ugyanaz, mint fentebb — magnézium segítségével (a módszer leírását lásd például a következő helyen: M. S. Kharash: „Grignard Reactions of NonmetaUic Substances”, kiadó Prentice Hall, New York, 1954, II. fejezet), majd a (II) általános képletű Grignard­­reagenst a (IV) képletű l-[3-(6-fluor-l,2-benzizoxazol- 3-il)-propil]-4-piperidonnal kondenzáljuk alkalmas oldószerben. Ilyen oldószerek példáiként megemlít­hetjük az éter-típusú oldószereket, ilyen a dielil-éter, dimetoxi-etán, l,l-dimetoxi-2-ctoxi-ctán, dioxán, tet­­rahidro-pirán és tetrahidro-furán. Előnyös a tetra­­hidro-furán használata. E kondenzációs reakció hőmérséklete nem kritikus. Kívánatos azonban a kondenzációt körülbelül —10 °C és körülbelül 40 °C hőmérsékleti határok között vé­gezni, hogy az átalakulás sebessége megfelelő legyen. Előnyös e reakciót szobahőmérsékleten végrehajtani. A találmány szerinti (I) általános képletü vegyü­­letek egy más módszer szerint úgy is előállíthatok, hogy az (V') általános képletű 3-[3-halogén-propiI)-6- fluor-l,2-benzizoxazolt — a képletben Z jelentése halogénatom — (ennek szintézisét leírja az 1981. ápri­lis 27-én benyújtott, 257 698 sorszámú egyesült államokbeli találmány bejelentés) kondenzáljuk a (VI) általános képletű, könnyen elérhető 4-hidroxi-4- fenil-piperidin-származékkal, melynek molekulájában X és Y jelentése a fenti. E kondenzációt célszerűen úgy hajtjuk végre, ahogy az (Vf) általános képletű halogén-vegyülelct a (VI) általános képletű piperidin­­szdrmazékkal savmegkötőszer, az átalakulást elősegítő anyag és alkalmas oldószer jelenlétében reagáltatjuk. A savmegkötőszerekre példaként említhetjük az alkáli­fém-karbonátokat és alkálifém-hidrogén-karbonáto­­kat, amilyenek például a lítium-karbonát, nátrium­karbonát, kálium-karbonát, továbbá lítium-hidrogén­­karbonát, nátrium-hidrogén-karbonát és kálium-hidro­­gén-karbonát. Előnyösen alkalmazható a kálium­karbonát és nátrium-hidrogén-karbonát. Az átalaku­lást elősegítő anyagok példáiként említhetjük az alkálifém-halogenideket, amilyenek például a nátrium­­jodid, kálium-jodid, nátrium-bromid és kálium-bromid. Előnyösen alkalmazható a kálium-jodid. E kondenzá­cióhoz alkalmas oldószerek a protonmentes, poláris oldószerek, így például a dimetil-formamid, dimetil­­acetamid és hexametil-foszforsavamid. Előnyös a di­metil-formamid alkalmazása. E kondenzációs reakció hőmérséklete nem nagyon kritikus. Mindenesetre kívánatos a kondenzációt körülbelül 50 °C, és körülbelül 130 °C hőmérsékleti határok között elvégezni, hogy az átalakulás észszerű sebességét biztosítsuk. Előnyösen hajtható végre a reakció 70 °C és 110°C hőmérsékleti határok között. A (IV) képletű vegyületet úgy állíthatjuk elő, hogy az (V) általános képletű vegyületet a (VII) képletű, könnyen elérhető pipcridonnal kondenzáljuk, E kon­denzációt célszerűen úgy hajtjuk végre, hogy az (V') általános képletű vegyületet savmegkötőszer, az átala­kulást elősegítő anyag és alkalmas oldószer jelenlété­ben reagáltatjuk a (VII) képletű vcgyülettel. A sav­­megkötőszerek közül megemlíthetjük az alkálifém­karbonátokat és alkálifém-hidrogén-karbonátokat, ilyenek például a lítium-karbonát, nátrium-karbbnát és kálium-karbonát, továbbá a lítium-lüdrogén-karbo­­nát, nátrium-hidrogén-karbonát és kálium-hidrogén­­karbonát. Előnyös a kálium-karbonát és nátrium­­hidrogén-karbonát alkalmazása. A kondenzációt elő­segítő anyagok közül megemlíthetjük az alkálifém­­halogenideket, így például a nátrium- és kálium­­jodidot, valamint a nátrium- és kálium-bromidot. Előnyös a kálium-jodid alkalmazása. Az alkalmas oldószerek közül említhetjük a poláris, proton­­mentes vcgyülctckct, így például a djmctil-formami­­tíot, dimetil-acctamidot és hexamctil-foszforsavami­­dot. Előnyös a dimclil-formaniid használata. .A kon­denzáció hőmérséklete nem szorosan kritikus; kívá­natos azonban a kondenzációt körülbelül 50 °C, és 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents