191080. lajstromszámú szabadalom • Berendezés felvonók lefeléirányuló csúcsforgalmának csoportos vezérlésére
9 19J 080 10 A B beszállási megállások azon számértéke, amelynél az átlagos rendszeridő minimális értéket vesz fel, a differenciálhányadosból és annak nullává tétele alapján határozható meg a következő szerint. + t + L A 4. ábrán látható, HC, W, T és D volt példaként az alapja egy olyan felvonócsoportnak, amely v + 2,5 m/s haladási sebességű és L= 13 maximális kiszállószámmal rendelkező kabinnal 13 földszint feletti cmelclct szolgál ki. A különböző MC karakterisztikák L = 2, 3, 4, 6, 8, 10, 12 és 13 kiszálló számhoz tartozó HC szállítási teljesítményre vonatkoznak. A W, T és D karakterisztikák L= 13 kiszállószámhoz tartoznak. Kisebb kiszállószámok esetén ettől lefelé eltérő W, T és D karakterisztikák adódnak, míg a W várakozási idő és a D rendszeridő karakterisztikái a későbbiekben az 5. és 6. ábra kapcsán leírtak szerint határozhatók meg. Az 5. ábrán a vízszintes tengelyen a felvonócsoporthoz tartozó kabinok beszállási B megállásainak száma, a függőleges tengelyen a kabinok RTT körbefutási ideje, és az utasok kabinba való beszállásáig tartó átlagos W várakozási ideje van feltüntetve másodpercekben. A kabin RTT körbefutási ideje és a beszállási megállások B száma közötti összefüggést a második II kifejezés adja meg, és az RTT3, RTT6 és RTT12 karakterisztikák ábrázolják L=3, 6 és 12 kiszállószám esetén. Az ábrán BR-rel azonos beszállási részlethez tartozó egyenesek vannak jelölve, mikoris beszállási részlet alatt a beszállási megállásonként! beszállók száma értendő, akárcsak a 4. ábrán bemutatott szállítási teljesítmény grafikonnál. A BR egyenesek Pl pontban metszik egymást, amelynek ordinátája a második II kifejezésnek megfelelően B = 0-nál RTT = F- + t. v Az átlagos W várakozási idő és a beszállási megállások B száma közötti összefüggést 12 kiszálló esetén a harmadik III kifejezés adja meg és a W12 karakterisztika ábrázolja. Feltételezve, hogy hasonlóan, mint a kabinok RTT körbefutási idejének diagramjánál, várakozási idő diagram esetén is azonos beszállási részlethez egymást úgyszintén egy pontban metsző BR' egyenesek tartoznak, a tizenkét kiszállóhoz tartozó W12 karakterisztikából grafikus úton további, kevesebb kiszállóhoz tartozó karakterisztikák határozhatók meg. így például a beszállási megállások B = 1, 2, 3, 6 számának és a BR' = 6, 3, 2, 1 egyenesek metszéspontjai megadják hat kiszálló esetére a W6 karakterisztikát. A BR' egyenesek P2-vel jelzett metszéspontjának ordinátája abból a meggondolásból adódik, hogy egyetlen kiszálló esetén a várakozási idő közelítőleg W si RTT (VIII) értékűre vehető. P2 pont ordinátája B = 0 esetén 6 RTT =• F - + t kifejezésből W = i(F -+ t). v 2 v A 6. ábrán a vízszintes tengelyen ismét a kabinok beszállási megállásainak B száma van feltüntetve, míg a függőleges tengelyre a D rendszeridő van felvive másodpercekben. Di3-mal tizenhárom kiszállóhoz tartozó rendszeridő karakterisztika és a V kifejezés szerinti rendszeridő karakterisztika van jelölve. További Df2, D10, D8, D6, D4, M3, D2 rendszeridő görbék határozhatók meg L= 12, 10, 8, 6, 4, 3 és 2 kiszállóhoz hasonlóan, mint az 5. ábra esetén a W várakozási idő karakterisztikák az azonos beszállási részletekhez tartozó BR egyenesekkel határozhatók meg, mikoris a BR egyenesek egymást P3 pontban metszik, amely a beszállási megállások B = 0 számánál az ötödik V kifejezés szerint 311 D = F—- + t ordinátaértékkel rendelkezik. Ezenkívül 4v kisebb L kiszállószámok esetén a D rendszeridő számítással is meghatározható, amennyiben az V kifejezésbe rz 5. ábra alapján grafikusan meghatározott W várakozási idők behelyettesíthetők. A rendszeridő karakterisztikák Dml„ minimumai m egyenesen helyezkednek el, amely rz időtengellyel hegyesszöget zár be. Ebből belátható, hogy a beszállási megállások optimális B száma az L kiszállószám függvényében egytől négyig terjedő beszállási megállásszám tartományba esik. Az ilyenfajta felvonórcndszerck vezérlésének koncepciójánál az előzőekben leírt számítási alapclvekből a 1 etedik VII kifejezésnek megfelelően a kezdetben megállapított B = 3,6 kabinonkénti beszállási megállásszám c dódik. Feltételezve, hogy lefelé irányuló csúcsforgalom- i ál az utak 50%-a esetén maximális L kiszállószámmal 1 ehet számolni, a többinél az utolsó B beszállási megállás elmarad, ekkor a maximális L kiszállószám egy BR beszállásra csökken, az átlagos kiszállószám átlaga L’ = Emax — — (IX) értékre adódik, ahol Lmax a kabin névleges terhelhetőségét jelenti. Ha például az 5 mikroszámítógép-rendszerien (íásd 1. sz. ábrát) kiszámított és tárolt BR beszállási részlet BR = 3, 2, akkor a kilencedik IX kifejezés szerint az átlagos kiszállószám L'=11,4 lesz. Az első öt I—V kifejezés segítségével tehát meghatározható a HC szállítási teljesítmény, a W várakozási idő és a D rendszeridő fi = 3, 6 beszállási megállásiszám esetén (P4, P5 és P6 pontok a 4. ábrán). A beszállási megállások E = 3, 6 számánál legyenek az a, b, c felvonók 14 kapcsolóáramköreínek CC kontroliszámlálói a felfűzött (party line) 8 átviteli rendszeren (1. ábra) át B = 8-ra állítva. Ekkor tehát az előbbi feltételezésnek megfelelően az átlagos BR beszállási részlet BR = 3, 2 és így a várható megérkezési terhelés Lmnx nem haladja meg a tizenhárom személyt, és ennek következtében a beszállási megállások B = 4 száma és ezzel a kabinonkénti hozzárendelt hívások száma a vezérlési folyamat további lefolyása során megtartható. Amennyiben például a megállapított átlagos beszállási részlet ER = 3, 6, akkor négy beszállási megállás esetén a megérkezési terhelés a megengedhető Lnlnx 7—13 személyt meghaladná. Ez esetben az 5 mikroszámítógép-rendszer 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
