191064. lajstromszámú szabadalom • Állványszerkezet

1 191 064 2 amelynek a megtámasztandó polctag felé eső olda­lán konzolt képező egy vagy több nyúlványa van, a bilincshez pedig annak a tartóoszlophoz való rögzítését szolgáló oldható szorító kengyel tarto­zik. A bilincs jellegű önzáró kapcsoló szerv a szorító kengyel ráerősitésére alkalmas fogadó peremekkel rendelkezik. A szorító kengyel az önzáró kapcsoló szervet a tartóoszlopra ráfeszítő, előnyösen C ke­resztmetszetű idom, melynek a fogadó peremekbe kapaszkodó nyílása változó szélességű, beépített helyzetében a tartóoszlophoz képest lefelé szűkülő méretű. Egy másik lehetséges kiviteli alaknál az önzáró kapcsoló szervet beépített állapotban a tartóoszlo­pok hossztengelyéhez képest keresztirányú, célsze­rűen arra merőleges síkban megközelítőleg kettős U-alakú hullámvonalban poligonálíssá meggörbí­tett, előnyösen nagyszilárdságú anyagból, pl. acél­ból készített pálca alkotja, a pálcának az általa megtámasztandó polctagot fogadó terhelt szára, valamint a tartóoszlopot megkerülő U-alakú ken­gyele van. A poligonális pálca alakú önzáró kapcsoló szerv U-alakú kengyelje a tartóoszlopnak a megtámasz­tandó polctag felé néző alkotója mentén fölfekvő támaszkodó szárat, a tartóoszlopnak az előbbivel ellentett oldali alkotója mentén arra erőt kifejtő visszahajlított szárat, valamint a támaszkodó szár és a visszahajlított szár közötti átkaroló részt tar­talmaz. Az önzáró kapcsoló szerv visszahajlított szárára, a tartóoszlopnak a megtámasztandó polctag felé nézővel ellentett oldali külső palástfelülete mentén, fölfekvő görgő van felfűzve. A görgőben az önzáró kapcsoló szerv visszahajlított szárát befogadó furat van, amelynek tengelye a görgő geometriai tenge­lyéhez képest excentrikus helyzetű. A furat tengelyének a tartóoszlop hossztengelyé­től mért távolsága a görgő geometriai tengelye és a tartóoszlop hossztengelye közötti távolságot meghaladja. A görgő geometriai tengelye és a tartó­oszlop hossztengelye egymásra merőleges, térben kitérő egyenesek. A görgő alkotója a tartóoszlop palástfelületéhez igazodó alakú. A tartóoszlop kör­­keresztmetszetű cső, a görgő pedig konkáv alkotó­­jú forgástest. Egy harmadik lehetséges kiviteli alaknál az önzá­ró kapcsoló szervet a tartóoszlopot közrefogó ido­mok, pl. a lapos szalagszelvények alkotják, melyek a saját síkjához képest keresztirányú, célszerűen azokra merőleges tengelyekkel bíró csapokkal van­nak összefogva. A csapok közül legalább az egyik eltávolítható módon van helyére beültetve. A szalagszelvényű részekből összetett önzáró kapcsoló szerv, valamint a hozzá tartozó csapok a tartóoszlopot annak keresztmetszetében közrefogó kalodát alkotnak. A csapok közül legalább az egyik és a tartóoszlop közé az önzáró kapcsoló szervet helyzetében stabilizáló és/vagy előfeszítő ék van beiktatva. A tartóoszlopnak a megtámasztan­dó polctag felé néző oldalán elhelyezkedő ék lefelé bővülő keresztmetszetű. x Egy negyedik lehetséges kiviteli alak értelmében az önzáró kapcsoló szervet egyetlen idom, pl. la­posszalag szelvény és ahhoz hozzárendelt, a tartó­oszlopot közrefogó csapok alkotják. A csapok ten­gelye egymással párhuzamos és a tartóoszlop hossztengelyére merőleges. A csapok alkotója a 5 tartóoszlop palástfelületéhez igazodó alakú. A tar­tóoszlop körkeresztmetszetű cső, a csapok pedig konkáv alkotójú forgástestek. Az utóbbi kiviteli alaknál a csapok a szalagszel­vényű önzáró kapcsoló szervhez elfordításképesen 10 vannak hozzáerősítve. A megtámasztandó polctag felé eső csap saját geometriai tengelye az önzáró kapcsoló szervhez viszonyított elfordulásnak is a tengelyét képezi, míg a megtámasztandó polctaggal ellentett oldali csap saját geometriai tengelye az 15 önzáró kapcsoló szervhez viszonyított elfordulás tengelyéhez képest excentrikus helyzetű. A találmány szerinti állványszerkezet az eddig ismert hasonló célú és szerepű térosztó és tároló szerkezetekkel összehasonlítva számos előnnyel 20 rendelkezik. Ezek között figyelemreméltó, hogy maximális mértékben kielégíti mind a stabilitási követelményeket, mind pedig lehetővé teszi a való­ban minden kötöttség nélkül való szabad variabili­tást, mégpedig függetlenül attól, hogy egyidejűleg 25 csupán egy vagy annál több tartóoszlopot alkalma­zunk. Technológiai szempontból kedvező, hogy egy­szerű elemekből állítható össze, és sem a gyártás, sem a szerelés különösebb nehézséget nem okoz. 30 így nincs szükség a tartóoszlopok perforációjára vagy bonyolult szorítóelemekre. Módot ad az állványszerkezet arra, hogy a már elhelyezett részeit folyamatosan tovább lehessen , fejleszteni, és ezt nem befolyásolja a már beépített 35 oszlopok száma és elhelyezkedése, a kiegészítő rész pedig nem veszélyezteti a már meglévő szerkezet állékonyságát. A polc tagok megbízható rögzítése - mégpedig tetszőleges helyzetben - annak tulajdo­nítható, hogy az önzáró kapcsoló szervek minden egyes kiviteli alak esetén azzal az alapvető jó tulaj­donsággal bírnak, hogy a teher növekedtével a tar­tóoszlopokra egyre jobban ráfeszülnek. A találmányt kiviteli példák kapcsán, rajzok alapján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzo- 45 kon az 1 ábra az állványszerkezet tartóoszlopa részben oldalnézetben, részben hosszmetszetben, a 2. ábra az önzáró kapcsoló szerv egyik kiviteli alakja oldalnézetben, a 50 3. ábra ugyanaz felülnézetben, a 4. ábra az önzáró kapcsoló szerv egy másik lehet­séges kiviteli alakja oldalnézetben, az 5. ábra ugyanaz felülnézetben, a 6. ábra az önzáró kapcsoló szerv egy harmadik 55 kiviteli alakja, oldalnézetben, a 7. ábra ugyanaz felülnézetben, a 8. ábra az önzáró kapcsoló szerv egy negyedik kiviteli alakja elölnézetben, felülnézetben és oldal­nézetben. 60 Az 1. ábrán látjuk az 1 tartóoszlopot, amely célszerűen csőkeresztmetszetű, és a 10 mennyezet­hez a 7 fejidom, míg a 6 padozathoz az 5 talp útján támaszkodik. A 7 fejidomhoz tartozik a 3 menetes anyával rendelkező 2 menetes orsó, amely az 1 65 tartóoszlopba beültetett 4 vezető hüvelyhez kap-3

Next

/
Thumbnails
Contents