191034. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kerámiai héjformák szárítására

1 191 034 2 ból eltávolítandó nedvességmennyiség a kerámia­­formák szárításánál általában csekélynek mondha­tó, a szárítólevegő paraméterei a kerámiaforma előtt és után csak jelentéktelen mértékben változ­nak. A kerámiaformák szárítására gazdaságos eljá­rás csak abban az esetben adódik, ha a szárítóleve­gő-áramban meghatározott számú kerámiaformát szárítanak egymás után, miközben a szárítólevegő paraméterei csak kis mértékben ingadozhatnak. A 27 35 395. sz. NSZK-beli szabadalmi leírás szerinti szárítási eljárással ugyan kiváló minőségű kerámiaforma állítható elő a modelltúlfűtésből származó formahibák szempontjából, de továbbra is egy sor minőségi hiányosság jelentkezik a kerá­miaformánál alkalmazott légsebesség-tartomány következményeként. Ide számíthatók különösen az első bevonóréteg­nél jelentkező minőségi hiányosságok, amelyek re­pedésekhez és az első bevonóréteg lepergéséhez ve­zetnek, rossz öntvényminőséget okozva. A találmány célja a kerámia héjformák szárításá­nál fellépő beruházási és üzemeltetési költségek egyidejű csökkentése mellett a héjformák megnö­velt végső szilárdságú és javított minőségű előállítá­sa, továbbá az időigényes utószárítás elkerülése. A találmány által megoldandó feladat olyan eljá­rás létrehozása a precíziós öntési technikában hasz­nált kerámia héjformák szárítására, amely egyrészt lehetővé teszi az egyes bevonórétegek teljes mérté­kű közbülső szárítását anélkül, hogy ez „modell­­túlhevítéshez” és ezen keresztül pedig az eltérő hő­­tágulási együtthatókból adódó ismert hibákhoz, illetve a bevonórétegekben a lepergést elősegítő feszültségekhez vezetne. A találmány szerint a fel­adat megoldása úgy történik, hogy az első bevonó­réteget egy egylépcsős szárítási folyamatban az ed­dig ismert eljárásokkal szemben alacsonyabb légse­bességű szárítólevegővel és minden további bevo­nóréteget egy kétlépcsős szárítási folyamatban ke­zelünk, ahol a kerámiaformát először nagyobb se­bességű szárítólevegővel és az ezt követő második szárítási szakaszban egy olyan kisebb légsebességü szárítólevegővel érintkeztetjük, amelynek légsebes­sége megfelel az első bevonóréteg szárításakor al­kalmazotténak. Az első bevonóréteg szárításánál a kerámiaformához vezetett szárító-levegőáram ked­vező átlagos sebessége 1,5-3,5 m/s. Eközben a szá­rítólevegő hőmérséklete az első bevonatnál nem lehet magasabb 30 °C-nál, a levegő relatív nedves­ségtartalmát pedig úgy kell megválasztani, hogy a modelltemperálás nedvességhőmérséklete közel azonos legyen a kötőanyag-szuszpenzió hőmérsék­letével. Bebizonyosodott, hogy az első bevonóréteg szárítás közbeni viselkedése döntő mértékben eltér az ezt követő bevonatokétól, és az első bevonóréteg csökkentett légsebességű szárítása az első bevonó­réteg minőségének javulását eredményezi. Ez a ki­álló sarkoknál és éleknél is egyenletes vastagságú szuszpenziófilm kialakítását biztosítja a modelle­ken, csökkenti a repedési- és lepergési hajlamot még komplikált modellek esetében is az első bevo­nórétegnél, csökkenti a homokszemcsék lefúvásá­­nak veszélyét a bevonaton, különösen a legérzéke­nyebb helyeken, a kiugró sarkoknál és éleknél. Az első bevonóréteg javított minősége a precíziós öntvények minőségének jelentős mértékű javulását eredményezi. Megmutatkozott továbbá, hogy az első bevonóréteg szárításának legkedvezőbb felté­telei, mint például a szárítólevegő légsebességének és hőmérsékletének mértéke, továbbá a nedvesség­hőmérséklet, közelítően egyezik a második és az ezt követő bevonórétegek második szárítási szakaszá­nak jellemzőivel. Az első réteget követő további bevonórétegek második szárítási szakaszát akkor kell megkezdeni, amikor a száradási sebesség kezd jelentősen csökkenni. Mivel ettől a pillanattól kezd­ve a száradási sebesség alapvetően a héjforma ned­vességszállító képességétől függ, a szárítólevegő végsebessége csökkenthető, melynek hatására a szárítási folyamat gazdaságossága javítható. A száradási sebességek kötőanyag-típusonként el­térőek, és minden egyes esetre külön-külön állapí­­tandól meg. A találmány szerint a kerámiaformá­hoz vezetett szárítólevegő-áram legelőnyösebb át­lagos légsebessége az első bevonó réteget követően bevonatok első szárítási szakaszában 4-9 m/s. Ez a magasabb légsebesség a feltétele annak, hogy ebben az első szárítási szakaszban a kötőanyag­­szuszpenzióba történő merítéskor a héjformába be­vitt nedvesség nagy része rövid idő alatt eltávolítha­tó legyen. Az első szárítási szakasz kezdetén a szárí­tólevegő hőmérséklete legyen valamivel magasabb, mint az első bevonóréteg szárítólevegöjének hő­mérséklete, és értéke haladja meg valamelyest a 30 °C értéket. A száradási sebesség csökkenésével és az ennek következtében csökkenő formatúlhű­­téssel az első szárítási szakasz alatt le kell csökken­teni a szárítási hőmérsékletet, előnyös módon az első bevonat szárítólevegöjének hőmérsékletértéké­re. Ezt a hőmérsékletet fenn kell tartani a második szárítási szakasz során is. A héjformához vezetett szárítólevegő relatív nedvességtartalma a minden­kori első szárítási szakaszok során előnyös módon 10-60% értékű legyen. A találmány szerinti eljárás­sal 85-90% szárítási fok érhető el, amennyiben az első bevonat szárítási ideje 10-20 perc és minden további bevonaté 20-70 perc. A szükséges szárítási időket az alkalmazott kötőanyag-szuszpenzió szá­radási viselkedése és a szárítóberendezés konstruk­ciója határozza meg. Az egyes bevonórétegek itt adott szárítási foka az utószárítást feleslegessé teszi és nagy formaszilárdságot eredményez. A talál­mány szerinti eljárás ezen előnyei még kedvezőtle­nebb száradási viselkedésű kötőanyag-szuszpenzi­­ók alkalmazása esetén is jelentkeznek, mint például a nagy hidratációs hajlamú kovasavszol vagy a nagy \ízfeleslegű etilszilikát kötőanyag esetében. A találmány szemléltetésére az alábbi kiviteli pél­da szolgál. Precíziós öntvények előállítására kiolvasztható modelleket állítunk elő ismert modellviasz keveré­kekből ugyancsak ismert módon, majd ezeket egy modellfürtté illesztjük össze. A modellfürtöt az első bevonóréteg előállításához olyan ikötőanyag-szusz­­penzióba merítjük, amelyet 1200 ml alkalikus, kol­­loidális kovaalkohol, 5 ml tenzid, 15 ml habzásgát­­ló szer, 3100 g 0,010 és 0,063 mm közötti szemcse­­frakciójú kvarcliszt keverékéből állítunk elő. Az így előállított és ebből a modellre felhordott kötő­anyag-szuszpenziófilm vastagsága egy sima, függő­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents