191029. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új béta-laktám-származékok előállítására

1 2 mazó oldószerekből lehet kristályosítani vagy átkris­tályosítani. Ezekben az esetekben hidrátvíz képződik. A jelen találmány sztöchiometrikus hidrátok, vala­mint változó mennyiségű vizet tartalmazó vegyületek előállítására is vonatkozik, amelyek például iofdizálá­­sos módszerekkel állíthatók elő. Az 1-helyzetben szulí'onsav-só szubsztituenst és 3- helyz.etben amino- vagy acil-amino-szubsztituenst tar­talmazó (3-laktámok legalább egy királis centrumot tartalmaznak - azt a szénatomot (a (3-laktám mag 3- helyzetében), amelyhez az amino- vagy acil-amino­­szubsztituens kapcsolódik. A jelen találmány olyan előbb leírt (3-laktámok előállítására irányul, amelyek­ben a (3-laktám mag 3-helyzetében lévő királis cent­rum sztereokémiája hasonló, mint a természetesen előforduló penicillinek (például G-penicillin) 6-hely­­zetben lévő szénatom konfigurációja és mint a termé­szetesen előforduló cephamicinek (például cefamicin C) 7-helyzetében lévő szénatom konfigurációja. Tekintettel az (l) és (la) általános képletű előnyös (3-laktámokra, a szerkezeti képleteket úgy fordítottuk el, hogy a 3-helyzetben lévő királis centrum sztereo­kémiája látsszék. A nomeklatura megállapodás szerint olyan (I) és (la) általános képletű vegyületek S-konfi­­gurációjúak, amelyekben R2 jelentése hidrogénatom, és olyan (1) és (la) általános képletű vegyületek, ame­lyekben R2 jelentése alkoxi-csoport, R-konfiguráció­­júak. A jelen találmány oltalmi körébe tartoznak az olyan rácéin keverékek is, amelyek a fent leírt (3-lak­­támokat tartalmazzák. A (3-laktám mag J -helyzetében szulfonsav só szub­sztituenst és a (3-laktám mag 3-helyezetében atnino­­vagy acil-amino-szubsztituenst tartalmazó (3-laktámok hatásosak egy sor gram-negatív és gram-pozitív szerve­zettel szemben. A szulfonsav-só szubs/.tituens nélkü­lözhetetlen a jelen találmány szerinti vegyületek hatá­sossága szempontjából. Az olyan vegyületek, ame­lyekben R3 és/vagy R4 jelentése hidrogénatom vagy alkü-, különösen metil-csoport, különösen hasznos hatást fejtenek ki. A jelen találmány szerinti vegyületek bakteriális fertőzések (beleértve húgyúti fertőzéseket és légúti fertőzéseket) leküzdésére használhatók emlős fajok­ban, így háziállatokban (például kutyák, macskák, te­henek, lovak és hasonlók) és emberekben. Emlősökben előforduló bakteriális fertőzések le­küzdése céljából valamely jelen találmány szerinti ve­­gyületet emlősnek körülbelül 1,4 mg/kg/nap-tól körül­belül 350 mg(kg|nap-ig, előnyösen körülbelül 14 ing/ kg/nap-tól körülbelül 100 mg/kg/nap-ig teijedő meny­­nyiségben kell beadni. Minden olyan beadási mód, amelyet a múltban már használtak penicillineknek és ccfalosporinoknak a fertőzés helyére való juttatására, használható a jelen találmány szerinti (3-laktámok új családjának alkalmazására is. Ilyen beadási módszerek szájon át, intravénásán, intramuszkulárisan és kúpként. A jelen találmány szerinti (3-laktám termékeket ál­talában valamilyen szulfonsav szubsztituensnek (szul­­fo-csoport, -SO3—) a (3-iaktám-mag 1-helyzetében lé­vő nitrogénatomra való bevitelével állítják elő. Ez a szulfonálási reakció könnyen végrehajtható a (3-lak­tám valmilyen kén-trioxid komplexszel vagy ekviva­lens mennyiségű szulfonáló reagenssel, például valami­lyen klór-szul fonattal való reagál tatásával. A legáltalánosabban használt kéntrioxid-komple­xek, dimetil-formamid/kén-trioxid, és pikolin/kén-tri­­oxid. Előre elkészített komplex használata helyett a komplex in situ is készíthető, például klór-szulfonil­­trimetil-szilil-észtert és piridint használva reagensek­ként. A szulfonálás más módon is végezhető valami­lyen intermedier vegyület útján, például először a (3- laktám mag nitrogénatomjának szililezéxéve! és utána a szililezett vegyületet (trimetil-szilil) -klór-szulfonát­­tal vagy valamilyen hasonló reagenssel végzett szilil kicserélődési reakciónak alávetve. A szililező reagen­sekre példák: monoszilil-trifluor-acetamid, trimetil­­szilil-klorid) trietil-amin és bisz(triinetil-szilií)-trifluor­­acetamid. ^ szulfonálási reakciót általában valamilyen szer­ves oldószer, például piridin vagy szerves oldószerek elegyének, előnyösen valamilyen poláros oldószer, például dimetil-formamid és valamilyen halogénezett szénhidrogén, például diklór-metán elegyének jelenlé­tében végezzük. A szulfonálási reakcióban kezdetben keletkező ter­mék a szulfonált (3-laktáin valmilyen sója. Ha piridin/ kén-trioxid a szulfonáló komplex, akkor a kezdetben keletkező termék a szulfonált (3-laktám piridinium-só­­ja, ahol a (dd) általános képletben M+jelentése piridi­­niuirt ion. Ezek a komplexek szokásos módszerek (például ioncserélő gyanták, kristályosítás vagy ionpár extrák - ció) alkalmazásával átalakíthatok más szulfonsavas sókká. Ezek az átalakítási műveletek a termékek tisz­tításában is használhatók. Főleg a következő módsze­rek használatosak: a piridiniutn-só átalakítása a káli­umsóvá kálium-foszfát vagy kálium-etil-hexonoát se­gítségével: a piridiniumsó átalakítása a tetrabutil-am­­mőniumsóvá tetrabutil-ammóniunvhidrogén-szulfát segítségével: vagy a piridiniumsó átalakítása kettős ionná (ahol M jelentése hidrogénatom) hangyasav segjtségével. Megjegyzendő, hogy a szulfonálási reakció, amely­nek segítségével a szulfocsoportot a (3-laktám-mag nit­­rogénatomjához kapcsoljuk a szintézis különböző sza­kaszaiban végrehajtható, beleértve a (3-laktám-mag ki­alakítása előtti szulfocsoport-bevitelt is, amely eljárást alább szemléltetünk. A szulfonálási reakciót az előb­biekben leírt oldószerek jelenlétében végezzük, és ál­talában szobahőmérsékleten. Ha aminocsoport vagy jelen, előnyös védett aminocsoporttal végrehajtani a reakciót. Ha például benziloxi-karbonil-védőcsoportot hasz­nálunk, akkor a szulfonálási reakció az [A] reakció­vázlattal szemléltethető. Az aminocsoport védésére más védőcsoportok is használhatók, például a terc-butoxi-karbonilcsoport, valamilyen egyszerű acilcsoport, például acetil-, ben­­zcil- vagy fenil-acetil-csoport, trifenil-metilcsoport, vagy az aminocsoportot azido-csoporttá alakítjuk. A kívánt Rj acilcsoport azután valamilyen szokásos ad­le zési reakcióval vihető fel. Valamely (III) általános képletű vegyületnek (I) ál­talános képletű termékké való átalakítására alkalmas acilezésí módszer például valamilyen Ri~OH általá­nos képletű karbonsavval vagy megfelelő karbonsav­­halogeniddel vagy karbonsav-anhidriddel végzett rea­­gáltatás. Ha R2 jelentése alkoxi-csoport, az acilezés legjobban valamilyen sav-klorid vagy sav-bromid hasz­nálatával végezhető. A karbonsavval történő reagálta­­tás legkönnyebben valamilyen karbodiimid, például 91.029 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Thumbnails
Contents