191011. lajstromszámú szabadalom • Ciklohexanonszármazékokat tartalmazó gyomirtószerek és eljárás a hatóanyagok előállítására

1 2 Az (I) általános képi tű vegyületek alkálifémsói a vegyülctnek nátiium vagy kálium hidroxiddal vize:, oldatban vagy szenes oldószerben, például metanol­ban etanolban, acctunbau vagy tollúdban való kezelé­sével állíthatók elő. Az alkálifcmsók előállításához a hidroxidok helyett nátrium vagy kálium-alkoholát is használható. A többi fémsó, például n' ingán-, réz-, cink-, vas-, kalcium-, magnézium-, é- báüumsó a nátriumsóből megfelelő fémkloriddal vizes oldatban való reakció­val állítható elő. Az ammonium-, foszfónium-, szul­­fónium- és szulfoxómum sókat az (I ) általános képletű vegyületnek ammonium-, foszfónium-, szul­­fónium- vagy szulfoxónium-hidroxiddal adott eset­ben vizes oldatban való reagáltatasával kaphatjuk. A (11) általános képletű vegyületeket a (Illa) és (Ilíb) általános képletű tautomer formában is létező (III) általános képletű ciklohexan-1,3-dion-származé­­kokból a szakirodalomból ismert módszerekkel [Tet­rahedron Letters, 29, 2491 (1975)] állíthatjuk elő. A (II) általános képletű vegyületeket előállíthat­juk a (II) általános képletű vegyületek reagáltatasával izomerelegyként képződő és imidazol- vagy piridin­­származékok jelenlétében átrendeződő közbülső enolészterekből is (79/063052 számú nyilvánosság­ra!) oz.ott japán szabadalmi bejelentés). A (III) általános képletű vegyületeket a szakiroda­­lomból ismert módszerekkel, az [A] reakcióvázlaton bemutatott módon állíthatjuk elő. A kiindulási anyagként használt R4-(CH2)n-CHO általános képletű aldehideknek csak egy része ismert a szakirodalomból, a vegyületeket általánosan ismert módszerek felhasználásával, például karbonsav-szár­mazékok és nitrilekredukálásával,Grignard-reakcióval, glicid-észterek elszappanosításával és dekarboxilezésé­­vel, Wittig-reagenssel és metil-metil-tio-metil-szulfo­­xiddal való reagáltatással, megfelelő epoxidok vagy acetálok hasításával állíthatjuk elő. Alkalmas kiindu­lási vegyületek szubsztituálása, kondenzálása vagy redukálása is igénybe vehető, például a [B], [C]. [D] és [E] rcakcióvázlatokon bemutatottak szerint. Például a tetrahidrotien-3-il-acetaldehidet a követ­kező módon állítjuk elő: 8,0 g tetrahidrotien-2-il-acetonitrilt (Bull. Soc. Chim. France 1974. 590) 80 ml vízmentes toluol­­hoz adunk és —70°C-on nitrogéngáz alatt hozzácse­pegtetünk 58 ml, 20%-os toluolos düzobutil-ammó­­nium-hidrid oldatot. A reakcióelegyet 30 percig —60°C-on keverjük, majd hagyjuk szobahőmérsék­letre melegedni és külső hűtés mellett óvatosan hoz­zácsepegtetünk körülbelül 8 ml metanolt. Az elegyet egy óra hosszat keverjük, mjad 400 ml telített am­­mónnium-klorid oldathoz keverjük és hozzáadunk 250 ml 5%-os kénsavat. A szerves fázist elválasztjuk, 2 ízben vízzel extraháljuk és nátrium-szulfáton szá­rítjuk. A maradékot bepárolva és 40-42°C-on 0,4 mbar nyomáson desztillálva 3,7 g tetrahidrotien-3- -il-acetaldehidet kapunk víztiszta folyadékként. Az (I) általános képletű vegyületek előállíthatók a lunt alacsonyabb oxidációs állapotban tartalmazó megíeh lő vegyületek oxidálásával is. Oxidálószerként például oxigén, ózon, peroxi-vegyület, például hidro­­gér -peroxid, persav, hidroperoxtd, halogén, szervetlen halogénvegyület, így hipoklorit, klorát, nitrogénve­gyület, így salétromsav és dinitrogén-pentoxid, na­gyobb értékű fémek sója, így ólom-, bizmut-, vaná­­dium-, mangán-, króm-, kobaltsó használható. Anó­­dos oxidáció is lehetséges. Az oxidálást nemcsak az oximéter vegyületen végezhetjük, hanem elvileg az előzőkben ismertetett szintézis bármely műveletében lehetséges. Az (I) általános képletű vegyületek azonosítására és jellemzésére legalkalmasabb a protonmag-rezonan­­cia spektroszkópia. A következő példákban megadjuk a szerkezetre jellemző néhány ‘ H-NMR-adatot (oldószer: deutero­­klcroform, belső standard: tetrametil-szilán, s=szin­­gulett, d=dublett, t=triplett, q=kvartett, m=multiplett). Az (I) általános képletű ciklohexanon-származé­­kok előállítását a következő példákban ismertetjük. 1. példa 5-(2,5-Dihidro-2,2-dimetil-tien-3-il)-2-(l-etoxi­-imino-butil)-3-hidroxi-ciklohex-2-en-l-on 4,2 g 2-butiril-5-(2,5-dihidro-2,2-dimetil-tien-3-il)­­-3-hidroxi-ciklohex-2-en-2-ont, 1,6 g etoxi-ammó­­nium-kloridot, 1,3 g nátrium-hidrogén-karbonátot és 50 ml metanolt szobahőmérsékleten 16 óra hosszat keverünk. Az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk, a kapott maradékhoz 50—50 ml vizet és diklór-metánt adunk, keverés után a fázisokat szétválasztjuk és a szerves fázist nátrium-szulfáton szárítjuk. Az oldószernek csökkentett nyomáson való elpárologtatása után a cím szerinti vegyületet sárga olajként kapjuk. 'H-NMR-spektrum (ppm): 1,51 (s, 6H), 3,68 (d 2H), 4,15 (q,2H), 5,63 (t. IH). 2. példa 5-( 1,1 -Dioxo-tetrahidrotien-2-il-metil)-2-( 1 -etoxi -imino-butil)-3-hidroxi-ciklohex-2-en-l-on 3,0 g 2-(l-etoxi-imino-butil)-3-hidroxi-5-(tetrahid­­rotien-2-il-metil)-cildohex-2-en-l-ont feloldunk 200 ml kloroformban. Ehhez az oldathoz 5°C-on hozzá­csepegtetünk 3,8 g 85^os m-klór-perbenzoesav oldatot. Hagyjuk a reakcióelegyet szobahőmérsék­lete melegedni, a képződött csapadékot kiszűrjük, és félig telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal extraháljuk. Nátrium-szulfáton való szárítás után az oldószert csökkentett nyomáson ledesztiiláljuk. A ka­póit maradékot toluolban felvesszük, 10%-os nát­­riu n-hidroxid-oldattal extraháljuk, a vizes fázist el­választjuk és híg sósavval 4 pH-értékre állítjuk. Me­­tilén-kloriddal való extrahálás és a szerves fázis be­­párlása után a cím szerinti vegyületet kapjuk. A találmány szerinti eljárások bármelyikével ál­lítjuk elő a következő táblázatban felsorolt (I)általá no.< képletű vegyületeket. 191 01 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 3

Next

/
Thumbnails
Contents