190983. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazol-származékok és e vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
1 2 190 983 . 1. táblázat Vegyület Preszinaptikus antagonista pAj klonidinhoz viszonyítva (vas deferens) Posztszinaptikus antagonista pA2 noradrenalinhoz viszonyítva (anoccoccygeus) Pre/posztszinaptikus ' aránya 1. példa 8,6 5,6 871 Fentolamin 8,4 7,7 4,8 Johimbin 8,2 6,4 60 Pracozin 5,9 8,2 0,005 Mianszerin 7,3 6,6 5,0 Az eredmények legalább 5 kísérlet átlagát mutatják. Az 1. táblázatból látható, hogy a vizsgált vegyületek közül az 1. példa szerinti vegyület volt a leghatásosabb preszinaptikus a2 adrenoreceptor anta- 20 gonista és ezen felül a legszelektívebb volt a preszinaptikus támadáspontok szempontjából. 2. Preszinaptikus a2 adrenoreceptor antagonizmus 25 gerincvelő megsértésével leölt patkányon 1. Patkány vas deferens-intravénás hatás Ez a tesztmodell a preszinaptikus a2 adrenoreceptor antagonizmus kiértékelésére alkalmas kloni- 30 dinnel összevetve patkány vas deferensen in vivo helyzetben. Vérnyomást és a stimulálásra előidézett vas deferens összehúzódásokat a patkányokon Brown, J., Doxey, J. C., Handley, S. és Virdde, N., Recent Advances in the Pharmacology of Adreno- 35 receptors, Elsevier North Holland, 1978 módszere szerint követtük nyomon. lOOpg/kg klonidin dózis prolongált vémyomásfokozó reakciót idéz elő, továbbá prolongált vas deferens összehúzódásgátlást eredményez. A tesztvegyületeket intravénásán fees- 40 kendeztük be kumulativ adagolási rend szerint és azon képességük, hogy megfordították az alhasi idegstimulálás gátlását, azt mutatta, hogy preszinaptikus antagonizmust észleltünk. A 2. táblázat az antagonistáknak azon dózisát mutatja, amely a hipogasztikus idegstimulálás gátlását 50%-ban for- 5 dítja meg. Az eredmények legalább 4 patkányon mért kísérletek átlagát mutatják. A vizsgált kísérleti körülmények között a Mianserin kivételével valamennyi vizsgált vegyület teljesen megfordította a klonidin gátló hatását a hipogasztrikus idegstimulálásra. A Mianszerin esetében a maximális megfordító hatás 36%-os volt kumulatív 4,4 mg/kg-os intravénás dózisnál. A 2. táblázatból látható, hogy az 1. példa szerinti vegyület világosan a leghatásosabb preszinaptikus a2 adrenoreceptor antagonista a vizsgált receptorok közül. Az 1. példa szerinti vegyület (ahol az (I) általános képletben Rl jelentése metilcsoport) farmakológiai aktivitását összevetettük az izomervegyületek hatásával, azaz ahol a metilcsoport az (A) képletben különböző helyzetben fordul elő. Mértük a pre- és -posztszinaptikus a-adrenoreceptorok agonista vagy antagonista hatását. Az alábbiakban részletezett tesztmódszerben a vegyületek agonista hatását standard készítményekhez képest határoztuk meg, míg az antagonista hatást az (A) képletű vegyület hatásához viszonyítottuk. A pre- és posztszinaptikus kísérleteket egér vas deferensen végeztük, illetve patkányok anococcygeus izmon, hajtottuk végre. Preszinaptikus kísérletek (a2) Az egér vas deferens szövetét 0,1 Hz alacsony frekvencián stimuláltuk és jegyeztük a „rángás” reakciókat. A preszinaptikus a2 adrenoreceptor agonista hatást észleltük, ha a vegyületek ezeket az összehúzódásokat meggátolták. Ha a vizsgált vegyületeknél gátló hatással találkoztunk, akkor ezt a hatást a standard <x2 adrenoreceptor agonista klonidin hatásához viszonyítottuk. Az antagonista kísérleteknél hasonló kísérleti feltételeket használtunk azzal a különbséggel, hogy a rángás választ 30ng/ml klonidinnek a fiziológiai oldatba adagolásával elnyomtuk. Meghatároztuk a klonidin gátló hatásának megfordítását mutató vegyületeket és hatásukat az (A) képletű vegyülethez képest. Posztszinaptikus kísérletek (aj 2. táblázat Relatív antagonista hatás preszinaptikus a2 adrenoreceptoroknál gerincvelő megsértésével leölt patkányon Vegyület Az antagonista intravénás dózisa, amely vas deferensen 50%-ban visszafordítja a klonidin blokkoló hatását (mg/kg) 1. példa 0,04 Johimbine HC1 0,86 Mianszerin HC1 > 4,4 Fentolamin-0,12 mezilát Az agonista és antagonista kísérletekhez egy- 50 aránt patkány anococcygeus izmot használtunk. Ha a vegyületek az anococcygeus izom összehúzódásait idézték elő, akkor ez posztszinaptikus a, adrenoreceptor agonista hatásra vallott. A vegyületek összehúzóképességét fenilefinhez viszonyítva 55 határoztuk meg, amely ismert szelektív posztszinaptikus a, adrenoreceptor agonista. Az antagonista hatást úgy vizsgáltuk, hogy meghatároztuk a vegyületek gátló hatását az anococcygeus izmon a noradrenalin által előidézett összehúzódásoknál. 60 A vegyület koncentrációját, amely 2-es dózisarányt idézett elő noradrenalinnal szemben, meghatároztuk és az (A) képletű vegyület hatásához viszonyítottuk. Az eredményeket a 3. táblázat mutatja. Az első oszlop mutatja az (A) képletben a metilszubsz- 55 tituens helyzetét. A táblázatból látható, hogy az 6
