190980. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés áthallások és/vagy visszhangok kompenzálására
1 190 980 2 A találmánynak ez a továbbfejlesztése lehetővé teszi, hogy a jelerősítést már a tulajdonképpeni szűrőbeállítás előtt figyelembe vegyük a változtatható szűrőhöz vezetett mindenkori bemenőjel megfelelő korrigálása útján. Az imént emlitett továbbfejlesztést a 3. ábrán vehetjük szemügyre, amely a találmány szerinti kapcsolási elrendezés további kiviteli példáját mutatja be. Ez a 3. ábrán felrajzolt digitális távközlőrendszer szerkezetében és működésmódjában meszszemenően megegyezik az 1. ábrával kapcsolatban elmagyarázott digitális távközlőrendszerrel. Hasonlóképpen az 1. ábra szerinti kapcsolási elrendezésre vonatkozó fenti magyarázatok a 3. ábrán megrajzolt kapcsolási elrendezésre is érvényesek. A 3. ábrán bemutatott kapcsolási elrendezés a szűrő koefficiensek beállítása érdekében mindenekelőtt el van látva egy a V szabályozható erősítő kimenetét a KF változtatható szűrő szabályozó bemenetével összekötő szabályozójel-vezetékkd. Ennek segítségével lehet a szűrőkoefficienseket a kompenzáló egység eK kimenetén megjelenő kompenzált vevőjel nagysága szerint úgy beállítani, hogy a maradékjel minimálisra csökkenjen. A szűrőkoefficiensek ilyen beállítását, amint már említettük, pl. az AGARD Conf. Proc. No. 103 (1972) beszámoló 12-1... 12-16 oldalain elvileg ismertették, ezért itt nem szükséges vele bővebben foglalkozni. Az 1. ábrán felvázolt megoldástól eltérően a 3. ábra szerint a V szabályozható erősítő kimenetét az U átkapcsoló egyik ul bemenetén keresztül a KF változtatható szűrő szabályozó bemenetével összekötő szabályozójel-vezetékbe egy a V szabályozható erősítő erősítésével arányos csillapítási tényezőjű Dl csillapítótag van beiktatva, úgyhogy a koefficiensek beállítása az erősítetlen, kompenzált vevőjel nagysága alapján megy végbe. Ez természetesen úgy is elérhető, hogy az U átkapcsoló egység ul bemenete közvetlenül a KG kompenzáló egység eK kimenetére csatlakozik. A 3. ábra szerint a DG különbségképző egység kimenetét az U átkapcsoló egység másik u2 bemenetén át a KF változtatható szűrő szabályozó bemenetével összekötő szabályozójel-vezetékbe megfelelő módon egy a szabályozó erősítő erősítésével arányos csillapítási tényezőjű D2 csillapítólag van beiktatva. Az 1. ábrán látható körülményektől eltérően a találmány szerinti kapcsolási elrendezés a 3. ábra szerinti kiviteli alakjában a változtatható szűrő szabályozó bemenetéhez futó szabályozójel-vezetékbe nem csupán előjelet átvivő egységek vannak beiktatva. A kompenzált vevőjel erősítésénél mindig az U átkapcsoló egység u2 bemenetén keresztül a KF változtatható szűrő szabályozó bemenetére vezetett szabályozójel - és az U átkapcsoló egység u 1 bemenetén áthaladó szabályozójel is abban az esetben, ha az a V szabályozható erősítő mögött ágazik el, márpedig a mellékelt 3. ábrán megrajzolt kiviteli példánál ez az eset forog fenn - még egy a mindenkori erősítéssel fordítottan arányos tényezővel szorzódik, hogy ne legyen mód a KF szűrő hibás beállítására. Amint a 3. ábrán láthatjuk, ez a szorzás például egy egyenirányító kapcsolásból és egy aluláteresztő szűrőből felépített MW középértékképző egység segítségével történhet. Az utóbbi egy a kompenzáló egység eK kimenetén fellépő vevőjel amplitúdójával arányos jelet képez, amely a példában modulátorként kialakított Dl, ill. D2 csillapítótagokban megszorozza a V szabályozható erősítő erősítésével fordítva arányos kimenőjelet, vagyis a mindenkori szabályozójelet. Befejezésül még megjegyezzük, hogy a tulajdonképpeni hibajel csak az E küszöbjelvevő döntésének (átbillenésének) időpontjában jelenik meg az R szabályozó áramkör r szabályozójel-kimenetén; ezért a vevőjel is csak ebben az időpontban kapja meg a szükséges kompenzációt, ami azonban elegendő, mert az E küszöbjelvevő úgyis csak ebben a pillanatban hatásos. Az ábrázolt megoldástól eltérően természetesen az is lehetséges, hogy a vevőjelet közvetlenül a négyhuzalos vonal VE vevőága mögött a G villaáramkör után elhelyezett szűrő egy órajel ütemében mintavételezze, és a minták értékeit digitális alakban előállítsa, végül pedig a vevőjel áthallás- és/vagy visszhangkompenzálása ebben a digitális alakban történjen meg. így a mintavételezéssel letapogatott, a mintavételi időpontok között állandósított, tehát lépcsőzetes jellegű (digitális alakra hozott) vevőjel mindazon időpontokban megkapja a kívánt kompenzálást, amelyekben az E küszöbjelvevő döntési pillanata elérkezik. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás áthallások és/vagy visszhangok kompenzálására egy olyan digitális távközlőrendszerben, amelyben egy négyhuzalos vonal beérkező ága, főleg a négyhuzalos vonal (VL) és egy kéthuzalos vonal (ZL) között fekvő villaáramkörnél (G) beérkező adóág (VS), és a négyhuzalos vonal kimenő ága, főleg a villaáramkörtől (G) kimenő vevőág (VE), közé egy adaptív áthallás- és/vagy visszhangkompenzáló áramkör (K) van beiktatva, amely utóbbi áramkör egy változtatható szűrőt (KF) és egy a kompenzálójelet a kimenő vevőágba (VE) csatoló kompenzáló egységet (KG) foglal magában azzal jellemezve, hogy a kompenzálójelet az áthallás- és/vagy visszhang-kompenzálás után egy adaptív jelkorrekcióval kapcsolatban előállított küszöbjelvevő-kimenőjel és küszöbjelvevő-bemenőjel közti különbség függvényében képezzük, és eközben a szűrőkoefficienseket a küszöbjelvevő be- és kimenőjele közti nagyobb különbség esetén a kompenzált vevőjel mértéke szerint, a küszöbjelvevő be- és kimenőjele közötti kisebb eltérés esetén pedig ezen eltérés mértéke szerint állítjuk be. (Elsőbbsége: 1983. 12. 01.) 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szűrőkoefficienseket a küszöbjelvevő be- és kimenőjele közti nagyobb átlagolt különbség esetén a kompenzált vevőjel mértéke szerint, a küszöbjelvevő be- és kimenőjele közötti kisebb átlagolt különbség esetén pedig a küszöbjelvevő be- és kimenőjele közötti különbség mértéke szerint állítjuk be. (Elsőbbsége: 1983. 12. 01.) 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az áthallás- és/vagy visszhang5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 50 35 6
