190953. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés ruha-,bőr- és műbőr-, továbbá szőrmeipari széria- és felfektetési rajzok előállítására, valamint vágószerkezet, különösen szabásminták kivágására
1 190 953 2 A találmány tárgya eljárás ruha-, bőr- és műbőr-, továbbá szőrmeipari széria- és felfektetési rajzok előállítására egy adott méretrendszer elemét képező, kiindulási méretű szabásminta előre meghatá rozott jellemző alapadatainak kódolt digitalizálá 2s sa, a digitalizált adatokból számítógépben tárolt szériázási szabályokból előírt, kiválasztott szabály szerint a kiindulási mérettől eltérő, kívánt méretű szériázott szabásminta megfelelő alapadatainak és kontúrvonalának számítógépes származtatása, 3Q majd az így nyert szériázott szabásminták mérethű vizuális megjelenítése, adott esetben számítógépvezérelt kirajzoltatása útján. A találmány tárgyát képezi továbbá egy vágószerkezet digitális információ alakjában tárolt sík alakzatok, különösen spline- 35 technikával előállított szabásminták és/vagy terítékrajzok kivágására, amely villamos motorra! közvetve vagy közvetlenül hajtott tengelyre felerő - sített forgó vágótárcsát tartalmaz. Ismeretes, hogy a ruha, bőr, szőrme és műbőriparban egy modellből többféle méretet készítenek A gyártás rugalmassága esetén a nagyobb gazdasá - gi eredményt produkáló kis sorozatokból is a mo - delieket minél több nagyságban és minél többféle anyagból kell elkészíteni. A nagyüzemi gyártáshoz a modellek egy adott 45 méretrendszer elemét képező kiindulási méretű, ál - tálában középméretű mintáinak kicsinyítésével és nagyításával, azaz szériázással állítják elő a különböző nagyságszámok szabásmintáit. A szériázás mellett hasonlóan fáradságos a fel- 50 fektetési rajzok készítése. A feladat fokozott jelentőségét az anyaggazdálkodásban betöltött szerepe adja, mert a ruha-, cipő-, szőrme- és műanyagipari szabott termékek árának kb. 60%-át az anyagköltség teszi ki, és a felfektetési rajztól, a szabásminták 55 célszerű összeállításától függ az anyagfelhasználás, illetve a hulladékok nagysága. Szériázáskor a szabásminta kiindulási méretét, általában a középméretet, mérettáblázatokban foglalt szabályok alapján kicsinyítik és/vagy nagyítják, 60 ami azonban különleges eljárást igényel, mert a szériázáshoz nem alkalmazható a matematikából ismert hasonlósági transzformáció. Szériázási eljárást és az eljáráshoz szükséges koordináta leolvasó berendezést ismertet a 160 009 1. 65 sz. magyar szabadalmi leírás, amelyhez kapcsolódóan a kiindulási mintát határoló görbéket először nagyszámú szériázási pontjuk koordinátáival meg kell adni, majd ebből a mérettáblázat értékei alapján számítják ki a szériázás pontjainak koordinátáit. A rendszer hátrányai, amelyek az üzemi bevezetést is akadályozták, a következők : Az eljárás szerint a megadott, illetve a méretváltozatnak megfelelően meghatározott szériázási pontokat egyenesekkel vagy körívekkel kötik öszsze. A szériázási pontok számának csökkentése érdekében olyan módszert is javasoltak, amelynél az ívelt görbéket már a szerkesztés során a legjobban illeszkedő körív-darabokból állították össze. Ez az eljárás jelentősen csökkentette ugyan a pontok számát, de korlátozta a modellező szabász szabadságát, és szériázásnál is torzulásokat okozott. A szériázáshoz szükséges pontok koordinátáinak felvételekor azokat adatlapra kellett felvezetni, amely ugyancsak nem csökkentette a szériázással járó mechanikus munkát. A 2 605 944 sz. német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat eljárást ismertet a konfekcióipari síkidomok, kontúrok vagy szabásminták méretváltoztatására (szériázására). Az eljárás szerint a koordinátarendszerbe helyezett szabásmintákat mezőkre osztják, és az egyes mezőkben elrendezett kontúrszakaszokat a nagyságszámok szerint a mezők nyújtásával, zsugorításával változtatják. Az eljárás nehézkes és jellemzője, hogy csak a magasság és bőségméreteknek megfelelő szabásmintákat az eredeti kiindulási szabásminta egyes kitüntetett kontúrszakaszainak nyújtásával és zsugorításával állítja elő. Ezért a módszer csak korlátozottan alkalmazható. Egy szériázási eljárást és berendezést ismertet a 2 735 019 sz. német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat. Ennél az ismert eljárásnál a középméretű szabásmintát lefényképezik, majd a diapozitív felvételt kívánt méretnagyságra vetítik és tetszőlegesen kiválasztott méretű új szabásmintát nyernek. Az eljárás lényege szerint az alap szabásmintát vagy annak valamely méretét csak arányosan lehet növelni vagy kicsinyíteni. Mivel az arányos méretnövelés 2
