190915. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új tripeptid-származékok előállítására
5 190.915 6 tidszintézisben átlagos gyakorlattal rendelkező vegyész könnyen képes a védőcsoportok közül olyanokat választani, melyek abból a szempontból kompatibilisek, hogy a termék szelektív hasítását úgy hajtjuk végre, hogy az aminosavon vagy peptidfragmenten jelenlévő védőcsoportok közül egyet vagy többet, de nem az összesét távolítjuk el. Ezek a módszerek jól ismertek a peptidkémia területén. A szelektív hasításra használható módszerek részletesebb tárgyalását megtaláljuk Schröder és Lübke könyvében [The Peptides, Volume I, Academic Press, New York (1965)] (Lásd főleg a 72-75. oldalon lévő táblázatot.) A karboxil védőcsoportok lehasítását végrehajthatjuk lúgos szappanosítással. Viszonylag erős lúgos körülményeket tipikusan alkálifém-hidroxidot, úgymint nátrium-hídroxidot, kálium-hidroxidot vagy lítium-hidroxidot használunk, általában a védett karboxilcsoport deblokkolására. A szappanosítás végrehajtásának körülményei jól ismertek a szakterületen. Számos karboxil védőcsoportot katalitikus hidrogenolízissel is eltávolíthatunk, például hidrogenolízissel katalizátor, úgymint csontszenes palládium jelenlétében. Továbbá azokban az esetekben, mikor a karboxil védőcsoport pnitrobenzil vagy 2,2,2-triklór-etil-csoport, a hasítást cink-sósavas redukcióval hajthatjuk végre. Ezenkívül a karboxil védőcsoportokat enzimes hasítással is eltávolíthatjuk. Számos amino védőcsoport lehasad, ha a védett aminosavat vagy pepiidet savval, például hangyasavval, trifluor-ecetsavval (TFA), p-toluol-szulfonsavval (TSA), benzol-szulfonsavval (BSA) vagy naftalin-szulfonsavval kezeljük. Ilyenkor a megfelelő savaddíciós só termék képződésével. Más védőcsoportok lehasítását a védett aminosavat vagy peptideket hidrogén-bromid-ecetsav keverékkel kezelve végezzük, így kapjuk a megfelelő hidrogén-bromid savaddíciós sót. Az alkalmazott módszer vagy reagens a specifikus hasítási reakcióban résztvevő anyagok kémiai vagy fizikai jellemzőitől függ. A kapott savaddíciós sót gyógyászatilag elfogadhatóbb formává alakíthatjuk megfelelő ioncserélő gyantával, úgymint DEAE Sephadex A25, Amberlite A 27 és hasonlókkal kezelve. A hidroxil védőcsoportot az előállítás során végig meghagyhatjuk a peptiden, és az utolsó szintézis-lépésben, az amino-blokkoló csoport hasítása során távolítjuk el. Azonban a karboxi védőcsoport eltávolításánál használt körülményektől függően, az előállítás során előbb is eltávolíthatjuk. Ha a karboxicsoportot lúgos szappanosítással hasítjuk le, a hidroxi védőcsoport megmarad, ha azonban a karboxi-védőcsoport eltávolítására katalitikus hidrogénezést használunk, a hidroxi-védőcsoport is lehasad. Az utóbbi helyzet nem okoz komoly problémát, mivel a jelen találmány szerinti vegyületeket védetlen tirozil-maradék jelenlétében is előállíthatjuk. A találmány szerinti vegyületek előállítására előnyösen alkalmazott speciális módszer abban áll, hogy a 2- és 3-helyzetben lévő aminosav-maradékokból álló dipeptidet kapcsoljuk a C-terminális aminosavhoz, majd a kapott tripeptidet kapcsoljuk az N-terminális tirozinnel. A C-terminális aminosavnak olyan szerkezete lehet, hogy a metil- vagy etil-keton-egységet is tartalmazza. 4 Az általános sorrendet az alábbi A reakcióvázlaton mutatjuk be. A reakcióvázlatban a Z betű jelentése a C-terminális egység, AA jelentése aminosav-maradék, és az AA jel melletti szám az aminosav helyzetét jelöli a végső peptid-termékben. A fenti séma a találmány szerinti vegyületek előállításának csak egyik lehetséges sorrendjét mutatja. Egy eltérő eljárás során külön előállított N-terminális tripeptidet kapcsolunk egy külön előállított C-terminális metil- vagy etil ketonnal, majd a megmaradt védőcsoportokat megfelelő módszerrel eltávolítjuk. Másik használható oldószeres módszerben a C-terminális metil- vagy etil-keton egységgel kezdődő peptid-láncot lépésenként, az egyes aminosavak egymás utáni hozzáadásával állítjuk elő. A fentiekben ismertetett reakció-technikát az ismertetett, valamint bármely más tervezett előállítási eljárásban használunk. Bármely N-monoszubsztituált aminosavat előállíthatunk N-védett aminosavat használva kiindulási anyagként a következő B reakcióvázlat alapján. Mint a B reakciósorban látható, az amminosavat először kálium-hidriddel kezeljük megfelelő koronaéter jelenlétében a di-anion előállítására. A közbenső terméket a megfelelő allil-, ciklopropil-metil-, propargil-, etil-tio-metil-, 2-fluor-etiI- vagy alkil-jodiddal kezelve kapjuk a kívánt N-szubsztituált aminosavat. A peptid-szintézisben átlagos gyakorlattal rendelkező szakember felismeri, hogy a fenti alkilezési eljárásban alkalmazott erősen lúgos körülmények között előfordulhat az a-szénatom racemizációja. A racemizálás mértéke az érintett aminosavtól függően változhat. A racemizációt minimálisra csökkenthetjük az alkilező szer feleslegben való alkalmazásával, valamint a lehető legrövidebb reakcióidő alkalmazásával. Mindazonáltal, ha elő is fordul a racemizáció, a terméket a d-(+)-a-fenil-etilamin sójaként átkristályosítva tisztíthatjuk. A találmány szerinti vegyületek értékes gyógyászati anyagok. Fájdalomcsillapító és neuroleptikus hatást is mutatnak. Különösen hasznosak fájdalom csillapításában és érzelmi zavarok enyhítésében, ha parenterálisan vagy szájon át emlős állatoknak-ideértve az embert is - adják be. A találmány szerinti vegyületeket beadhatjuk tisztán vagy farmakológiailag elfogadható hordozóval kombinálva, mely utóbbi arányát a vegyület oldhatósága és kémiai természete, az adagolás választott módja és az elfogadott gyógyászati gyakorlat határoz meg. Azok az előnyösen használható készítmények, melyek alkalmasak parenterális, azaz intramuszkuláris, intravénás vagy szubkután adagolásra. Ide tartoznak a steril, injektálható oldatok vagy szuszpenziók, valamint a steril injektálható depó vagy lassan felszabaduló készítmények. Különösen kényelmes a steril, injektálható oldatokat izotóniás só vagy izotóniás szőlőcukoroldatban készíteni. A steril injektálható készítményeket felhasználásra készíthetjük el és tárolhatjuk vagy közvetlenül felhasználás előtt készítjük el, az ismert súlyú steril hatóanyaghoz, melyeket a hatóanyag sterilitásának megtartása érdekében steril hordozóban, úgymint üvegben vagy ampullában tartunk, steril közeget, például vizet adunk. Az ismert súlyú steril hatóanyag tartalmazhat annyi steril 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65