190910. lajstromszámú szabadalom • Eljárás túlnyomásos egy és sokrétegkromatográfiához szorbensréteg rögzítésére alkalmas ragasztó előállítására

1 190.910 2 A találmány tárgya, eljárás speciális tulajdonságú poli(akril-amid) alapú ragasztó előállítására, amely alkalmas a túlnyomásos egy- és sokréteg-kromatog­­ráfiához használható finomszemcséjű és főleg szűk szemcseméret tartományú, szerves alapanyagú (cel­lulóz, poliamid, műgyanta stb.) és/vagy szervetlen alapanyagú (szilikagél, alumínium-oxid, kémiailag kötött és/vagy kötetlen apoláris fázissal ellátott szili­kagél stb.) szorbensek és keverékeik különböző hor­dozólapokra való megfelelő rögzítésére. A laboratóriumi műszeres technikák fejlődési trendjeinek összehasonlítása napjainkban egyértel­műen a kromatográfiás technikák meredek emelke­dését mutatják,.$ ez még kifejezettebb lehet a követ­kező évtizedekben. Mindez különösen érvényes az oszloprendszerű és a síkelrendezésű folyadék-kro­matográfiás technikákra. Az ún. nagyteljesítményű folyadék-kromatográfia (angol nevének rövidítésé­ből HPLC) változatai - különös hatékonyságuk miatt - ma már vezető helyet foglalnak el a legkülönbö­zőbb vegyületcsoportok analízisében, de jelentősnek nevezhető preparatív felhasználásuk is (pl. H. Engel­hardt: Hochdruck-Flüssigkeitschromatographie, 2. AufL Springer-Verlag, Berlin-Heidelberg-New York, 1977). A HPLC kifejlesztése és a vele elért eredmények magukkal hozták a legelterjedtebb sík­elrendezésű folyadék-kromatográfiás technika, a rétegkromatográfia alapvető megújításának igényét is. A klasszikus rétegkromatográfia [ahol egy mozgó fázis (oldószerelegy) vándorol az álló fázison (oldó­­szerelegyen, illetve szorbensek) és különböző sebes­séggel egy vagy több anyagot szállít magával] hátrá­nya, hogy hosszú a kifejlesztési idő, és a rétegalap rö­vidsége miatt az elválasztás nem mindig tökéletes, az elméleti tányérszám korlátozott. Jelentős haladást jelentett a nagyhatékonyságú ré­tegkromatográfia (HPTLC) kifejlesztése (A. Zlatkis és R. E. Kaiser: High Performance Thin-Layer Chro­matography, Elsevier, 1977, és W. Bertsch, S. Hara, R. E. Kaiser and A. Zlatkis [ed.-s]: Instrumental HPTLC, Hüthig, Heidelberg, 1980), amelynek leg­fontosabb jellemzői a finomszemcséjű szorbenslapok felhasználása és a műszerezettség. Az az ismert tény azonban, hogy HPTLC esetén finomszemcséjű (pél­dául 5 /;m) rétegen lehet hatékony elválasztást el­érni, jelzi e technika korlátáit is, mert csak rövid tá­volságon érhetünk el jó felbontást, hosszabb (például 15-20 cm) kifejlesztési távolságon - az oldószer­áramlás lelassulása miatt - nő a diffúzió, a foltok (vagy sávok) szétterülnek. Logikus volt tehát olyan technika kialakítására gondolni, amely közelít az oszlopkromatográfiás, jól standardizálható viszonyokhoz, a rétegkromatográ­fia pótolhatatlan előnyeinek (vizuális értékelés lehe­tősége, agresszív reagensek felhasználásának lehető­sége, a térképszerű azonosítás stb.) megtartásával. Ezeket az igényeket elégíti ki az ún. túlnyomásos rétegkromatográfia (OPLC), amely a klasszikus ré­tegkromatográfia (TLC), a nagyteljesítményű réteg­kromatográfia (HPTLC) (ez a technika a finomszem­cséjű rétegalapok felhasználásán alapul elsősorban) és a nagyteljesítményű folyadék oszlopkromatográ­­fia (HPLC) előnyeit egyesíti. Alapkészüléke a túl­nyomásos ultramikro kamra, amelyben a szorbensré-2 teget (például szilikagél, alumínium-oxid, talkum stb. ) előnyösen - flexibilis membrán közvetítésével - nyomással fenntartott vízpárnarendszer szorítja le a kamrában, s ezzel a réteg feletti gőztér eliminálódik. Az adagoló mikropumpa szabályozható túlnyomásos áramlással juttatja az eluenst a szorbensrétegbe (pél­dául 173 749. számú magyar szabadalmi leírás: 1 570 760. számú angol szabadalmi leírás és 4 346 001. sz. amerikai szabadalmi leírás). Az eluens bevezető­nyílások helyének változtatásával egy-, kétirányú, li­neáris, körkörös, trianguláris (anticirkuláris) kifej­lesztésre egyaránt lehetőség van. A hatékony, lineáris OPLC alkalmazásához a szor­­bensrétegek szélét le kell zárni, célszerűen impregná­­lással vagy műanyag filmmel való bevonással, s így az eluens nem tud elszivárogni a túlnyomás hatására. Az eluens lineáris fronttal való vándorlását az eluens bevezetőnyílás körüli csatorna létesítésével vagy hu­zal (műanyaglap) elhelyezésével lehet biztosítani. Ezt legújabban úgy oldották meg, hogy az alaplapra helyezett szorbensrétegre rugalmas betétlap kerül (amely egyébként védi a párnát, cserélhető stb.), amelynek az eluens bevezetőnyílás körüli részén, a szorbens felőli oldalon egy vagy több csatorna van az eluens vezetésére. (Betétlap és/vagy betétlaprend­szer túlnyomáson ultramikro kamrához, 323/82 a sz. magyar szabadalmi bejelentés.) Legújabban azt sikerült megállapítani, hogy a túl­nyomásos ultramikro kamra egyszerre több rétegla­pon való kifejlesztésre is alkalmas, ha a lapokat erre a célra speciálisan kiképezzük, mégpedik ha azokat az eluens rétegre vezetés helye körül tetszőleges for­mában és méretben perforáljuk. A perforált rétegla­pokat a hagyományos módon lezárt szélű réteglappal együtt rendszerbe foglalhatjuk, s így e rendszer kü­lönböző típusú kifejlesztésre, valamint különösen nagyszámú minta egyidejű vizsgálatára válik alkal­massá. (Speciális rétegalap és/vagy rétegalaprend­szer túlnyomásos sokrétegkromatográfiához c. 1335/ 82. számú magyar szabadalmi bejelentés.) Ez a túl­nyomásos sokréteg-kromatográfia. A klasszikus rétegkromatográfiában (TLC) és a nagyteljesítményű rétegkromatográfiában (HPTLC) használatos kész rétegalapok szorbensrétegének rög­zítésére a legkülönbözőbb alapú ragasztókat használ­­ják, amelyek közül különösen előnyösek azok, ame­lyek ellenállnak agresszív reagenseknek és viszony­lag inertek. Az eddig használt konvencionális rögzítő (ragasz­tó) anyagok egyik csoportjára (például agar-agar, ke­ményítő, poli(vinil-alkohol), poli(vinil-acetát) az a jellemző, hogy agresszív reagensekkel szemben érzé­kenyek, főleg vizes rendszerekben részlegesen ol­dódnak, ezért alkalmazásuk ma már túlhaladott (pél­dául 1 442 446. számú német szabadalmi leírás, 7-8. oldal; 161 267. számú magyar szabadalmi leírás). Ezek helyett inert szerves polimer vagy szervetlen ragasztókat használnak, amelyek vizes rendszerek­nek, szerves oldószereknek és részben reagenseknek is ellenállnak. Az 1442 446. számú német szabadalmi leírásban kötőanyagként akril- és metakrilsav, illetve sóik vagy etilén-maleinsav-kopolimerek, ill. sóik alapú, magas polimerizációs fokú polimert használ­nak. Az 1517929. számú német szabadalmi leírásban a különböző szerves és szervetlen alapú szorbens rög­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents