190904. lajstromszámú szabadalom • Eljárás karbaciklin vegyületek előállítására

3 190.904 4 és valamely vízzel elegyedő oldószer - mint alkohol vagy aceton hozzáadása útján - a szilárd szervetlen só nyerhető. Az aminsók előállítása a szokásos módon történik. Ehhez a karbaciklin-savat például valamely alkalmas oldószerben, mint etanolban, acetonban, dietil-éter­­ben vagy benzolban oldjuk, és ehhez az oldathoz az amin legalább sztöchiometrikus mennyiségét hozzá­adjuk. Ilyenkor a só általában szilárd halmazállapot­ban válik ki, vagy azt az oldószer elpárologtatása után a szokásos módon izoláljuk. A funkcionálisan átalakított -OH csoportok átala­kítása az (I) általános képletű vegyületté ismert mód­szerrel történik. Az éter-védőcsoportok lehasítását például valamely szerves sav, mint pl. ecetsav, propi­­onsav stb. vizes oldatával vagy valamely szervetlen sav, mint sósav vizes oldatával végezzük. Az oldé­­konyság javítására célszerűen vízzel elegyedő, iners szerves oldószert adunk hozzá. Alkalmas szerves ol­dószerek például az alkoholok, mint metanol és eta­­nol, éterek, mint dimetoxi-etán, dioxán és tetrahid­­rofurán. Előnyösen tetrahidrofurán alkalmazható. A lehasítást előnyösen 20 °C és 80 °C közötti hőmér­sékleten hajtjuk végre. A szililéter-védőcsoportok lehasítása példul tetra­­butilammóniumfluoriddal történik. Oldószerként al­kalmas például a tetrahidrofurán, dietil-éter, dioxán, metilén-klorid stb. A lehasítást előnyösen 0 °C és 80 °C közötti hőmérsékleten végezzük. Az NHR3 amidcsoport R, szubsztituensbe veze­tése szakember számára ismert módszerekkel törté­nik. Az (I) általános képletü karbonsavakat (R2=H) először valamely tercier amin, mint például trietil­­amin jelenlétében klór-hangyasav-izobutil-észterrel a vegyes anhidriddé alakítjuk. A vegyes anhidridnek a megfelelő amid alkálifémsójával vagy ammónium­­hidroxiddal (R3=H) végzett reakcióját valamely iners oldószerben vagy oldószerelegyben, mint pél­dául tetrahidrofuránban, dimetoxi-etánban, dimetil­­formamidban, hexametil-foszforsav-triamidban -30 °C és +60 °C közötti, előnyösen 0 °C és 30 °C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. Az NHR, amidcsoport R, szubsztituensbe történő bevezetésének egy további lehetősége abban áll, hogy valamely (I) általános képletű (R2=H) olyan 1- karbonsavat, melyben a szabad hidroxilcsoportok adott esetben átmenetileg védettek, valamely (IV) általános képletű - ahol R, jelentése a fenti - vegyü­­lettel reagáltatunk. Az (I) általános képletű (R, = OH) vegyület (IV) általános képletű izocianáttal végzett reakcióját adott esetben valamely tercier amin, mint például tri­­etil-amin vagy piridin hozzáadásával végezzük. A re­akció oldószer alkalmazása nélkül vagy valamely iners oldószerben, előnyösen acetonitrilben, tetra­hidrofuránban, acetonban, dimetil-acetamidban, metilén-kloridban, dietil-éterben, toluolban -80 °C és 100 °C közötti, előnyösen 0 °C és 30 °C közötti hő­mérsékleten hajtható végre. Abban az esetben, ha a kiindulási termék a prosz­­táncsoportban OH-csoportokat tartalmaz, akkor ezek az OH-csoportok szintén reagálnak. Abban az esetben, ha végül olyan végterméket kívánunk, ame­lyek a prosztáncsoportban szabad hidroxilcsoporto­­kat tartalmaznak, akkor célszerűen olyan kiindulási termékekből indulunk ki, melyekben ezek a hidroxil­csoportok előnyösen könnyen lehasítható éter- vagy acilcsoportokkal átmenetileg védettek. A (II) általános képletű kiindulási anyagként szol­gáló vegyületek például úgy állíthatók elő, hogy-ön­magában ismert módon - valamely (V) általános kép­letű aldehidet (28 45 770 számú német szövetségi köztársaságbeli nyilvánosságrahozatali irat) vala­mely (VI) általános képletű - ahol D, E és R4 jelen­tése a fenti - foszfonáttal valamely deprotonálószer, mint például nátrium-hidroxid vagy kálium-terc-butilát jelenlétében (VII) általános képletű (X = H) ketonná, vagy ezt követően valamely brómozószer, mint például N-bróm-szukcinimid jelenlétében valamely (VII) álta­lános képletű (X = Br) ketonná reagáltatunk. A ketocsoport cinkbórhidriddel vagy nátrium­­bórhidriddel végzett redukciója vagy alkil-magné­­zium-bromiddal vagy alkil-lítiummal végzett reak­ciója, majd ezt követő epimer-elválasztás után a (VIII) általános képletű vegyületekhez jutunk. Az észtercsoport kálium-karbonáttal metanolban végzett elszappanosítása, valamint adott esetben a kettőskötés hidrogénezése vagy adott esetben dihid­­ropiránnal végzett éterezése, és ezt követően a bróm­­hidrogénnek például kálium-terc-butiláttal dimetil­­szulfoxidban végzett lahasítása, vizes ecetsavval vég­zett ketálhasítás, valamint adott esetben a szabad hidroxicsoportok funkcionális átalakítása - például dihidropiránnal végzett éterezése - a (IX) általános képletű ketont szolgáltatja. Foszfon-fluor-ecetsav-trietil-észterrel vagy fosz­­fon-fluor-ecetsav-trimetil-észterrel végzett olefine­­zési reakció és ezt követően lítium-alumínium-hid­­riddel végzett redukció után a (II) általános képletű vegyület kettőskötést illetően izomer vegyületeit k ípjuk meg, melyek adott esetben szétválaszthatok. A (VI) általános képletű foszfonátok előállítása önmagában ismert módon a metil-foszfonsav-dime­­ti’-észter anionjának valamely (X) általános képletű- mely képletben D, E, R4 jelentése a fenti, és Ry je­lentése 1-5 szénatomos alkilcsoport - észterrel törté­nik. A (X) általános képletű észter adott esetben a megfelelő malonsavészter (XI) általános képletű - ahol Hal jelentése klór- vagy brómatom - halogenid­­del végzett alkilezése és ezt követő dekarboxilezés útján állítható elő. A (X) általános képletű észter adott esetben karbonsavból a (XII) általános képletű- ahol D jelentése a fenti - valamely (XI) általános képletű halogeniddel végzett alkilezés és ezt követő észterezés útján is előállítható. A találmány szerinti eljárással előállított vegyüle­tek vérnyomáscsökkentő és hörgőtágító hatásúak. Alkalmasak továbbá a trombocita aggregáció gátlá­sára is. Következésképpen az (I) általános képletű új karbaciklin-származékok értékes gyógyszerészeti ha­tóanyagok. Ezen túlmenően a megfelelő proszta­­gl indinokkal összehasonlítva, hasonló hatásspektrum mellett nagyobb a specifitásuk és mindenekelőtt jó­val tartósabb hatásúak. A PGI,-vel Összehasonlítva nagyobb stabilitásukkal tűnnek ki. Az új proszta­­gl.mdinok nagy szövetspecifitása simaizmú szervek, mint pl. tengerimalac csípőbél vagy izolált házinyúl légcsővizsgálatánál tűnik ki, ahol sokkal gyengébb st mulálás figyelhető meg, mint a természetes E-, A- vggy F-típusú prosztaglandinok alkalmazása esetén. 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents