190891. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vízgépészeti tolózárak működtetésére

1 190.891 2 A találmány tárgya berendezés vízgépészeti toló­zárak működtetésére, úszó bójával ellátott és tolózár nyelv szárához csatlakozó, forgathatóan ágyazott emelővel. Vízkivételi, vízkezelő és vízszolgáltató művekben az áramlást szabályozó szerelvények segítségével leg­többször kör keresztmetszetű csőben áramló folya­dék útját kell elzárni. Az egyik leggyakrabban hasz­nált ilyen szerelvény a tolózár, amely a folyadékve­zető cső keresztmetszetét az áramlásra merőleges irányban mozgó tolózár nyelvvel zárja el. Nyitásakor a névleges csőkeresztmetszetet teljes egészében sza­baddá teszi. A tolózár nyelv a szerelvény házában van megve­zetve, és mozgatása ráépített szár segítségével törté­nik. A tolózár nyelv szárához csatlakoztathatók a kü­lönböző végrehajtó szervek, amelyek a mozgatást végzik. Ha a zárás és nyitás manuálisan történik, akkor erősokszorozó áttételek alkalmazására van szükség, mivel a tolózárak általában nagyobb méretű csőveze­tékekhez készülnek, így a működtető erő is viszony­lag nagy kell legyen. Elterjedt megoldás a tolózárak működtetésére a kézikerék, amely csavaros áttétellel működteti a to­lózárat. Más esetben az erősokszorozásra - ha férőhely­korlátozás nincs - emelőt is alkalmaznak. Az emelő rövid karja a tolózár nyelvére hat, a hosszú kart pedig kézzel lehet mozgatni. Természetesen mindkét megoldás működtethető gépi meghajtással, például villanymotorral is. A gépi meghajtások természetesen automatizálhatok is. A gépi működtetés előnyei nyilvánvalóak, ugyan­akkor azonban hátrányaik is vannak. A legkézenfekvőbb hátrányuk, hogy viszonylag költségesek, így kis beruházást igénylő helyeken nem alkalmazhatók. További hátrányuk a karbantartási igény és a meghibásodás veszélye. A fentiek alapján lényegében gazdaságossági kér­dés, hogy egy adott helyen manuális vagy gépesített meghajtást alkalmazunk egy tolózár működtetésé­nél. Vannak azonban olyan létesítmények, ahol nem áll rendelkezésre hálózati villamos energia, illetve az áramkimaradás azzal jár, hogy a tolózár semmilyen értelemben nem működtethető és az el nem zárt vagy meg nem induló vízfolyás súlyos gazdasági károkat okoz. Ilyen helyeken a helyi adottságoknak megfele­lő, gazdaságos és viszonylag olcsó megoldások alkal­mazása szükséges. Vízgépészeti területen önként adódik az áramló vagy összegyűlt folyadék energiájá­nak felhasználása. Felhasználható például egy adott vízszint emelkedése, amikor is úszó bója felhajtó­ereje működtetheti áttételen keresztül a tolózárat. A jelenleg alkalmazott megoldások azonban szá­mos hiányossággal rendelkeznek: A karáttételnek megfelelően nemcsak az erőviszo­nyok, hanem az elmozdulások is arányosan változ­nak akár ívhosszra, akár vízszintes vetületre vonat­koztatva. A karok mozgásához képest csak erősen korláto­zott mértékben változtatható a tolózár mozgatása. Mivel a tolózárnyelv szára egyenesbe vezetve mo­zog, az összekötésre, erőátadásra különálló csuklós rúd szükséges. A nagy karáttétel miatt az egész szer­kezet terjedelmes. A tolózár mozgáspályájának megfelelő karáttétel szerkezeti önsúlya olyan nagy is lehet, hogy az úszó bóján jelentkező felhajtóerő ha­tását nagymértékben közömbösíti. A jelen találmánnyal ezért olyan megoldás kidol­gozása a célom, amellyel a fenti hiányosságok kikü­szöbölhetők, és olyan berendezés kialakítása vízgé­pészeti tolózárak működtetésére, amely a hagyomá­nyos konstrukciónál biztonságosabb nyitást és zárást biztosít, ugyanakkor egyszerűbb és kisebb karban­tartást igényel. A kitűzött feladatot a találmány szerint úgy oldot­tam meg, hogy az úszó bójával ellátott és tolózár nyelv szárához csatlakozó, forgathatóan ágyazott emelőt tartalmazó berendezésben az emelő és a nyelv szár között olyan ívelt vezérpálya van, amelynek for­gáspontja az emelő ágyazásának geometriai tenge­lyén van. A vezérpálya célszerűen síkbeli pálya, és síkja az emelőre erősített úszó bója mozgássíkjával azonos vagy azzal párhuzamos. A vezérpálya célszerűen evolvens görbe, amely­nek a származtató alapkörtől távolabbi szakaszán adott esetben az evolvens görbék az alapkör felé el­hajlanak. Az evolvens görbe származtató körének kerülete célszerűen a tolózár nyelv szárának geomet­riai tengelyét érinti. A találmány szerinti berendezés egy célszerű kivi­teli alakjánál a vezérpálya horonyként van kialakít­va, és tolózár nyelv szárának végén ebbe illeszkedő vezetőelem van elhelyezve. A vezetőelem célsze­rűen görgő. Az így kialakított berendezés igen jól használható kisebb vízkezelő, szolgáltató művekben tolózárak biztonságos működtetésére. Felépítése rendkívül egyszerű, meghibásodására gyakorlatilag minimális esély van. Karbantartást nem igényel. Működése rendkívül egyszerű és megbízható. A találmány további részleteit kiviteli példákon, rajz segítségével ismertetem. A rajzon az 1. ábra egy hagyományos tolózár-működtető beren­dezést mutat, a 2. ábrán az evolvens görbe származtatása, a 3. ábrán az evolvens görbe alkalmazása és a 4. ábrán a találmány szerinti berendezés egy kiviteli alakja látható. Amint már a korábbiakban is ismertettem, tolózá­rak működtetésére ismeretes forgathatóan ágyazott emelőre erősített úszó bója alkalmazása. Ilyen meg­oldást mutat az 1. ábra. Az itt bemutatott 1 tartályban a víz 2 alsó szint és 3 felső szint között mozog. Ezzel együtt mozog a 4 úszó bója az a szögtartományban. A 4 úszó bója 5 emelő végére van erősítve, az 5 emelő pedig 6 csap körül forgathatóan van ágyazva. A 6 csap az 1 tartály egyik függőleges falán van konzol segítségével rögzítve. Az 5 emelőhöz csatlakozik 7 rövid kart képezve a 8 csuklós rúd, amely a 9 ágyazás által egyenesbe veze­tett 10 szárhoz csatlakozik, ugyancsak csuklós kap­csolattal. A 10 szár végén van a 11 tolózár nyelv, amely zárja, illetve nyitja a 12 csővezetéket. Az ábrán látható 13 vízszintingadozás következté­ben az 5 emelő a 6 csap körül elfordul, és ezzel a 11 to­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents