190804. lajstromszámú szabadalom • Mérési elrendezés kis relatív frekvenciatávolságú szinuszos jelek frekvenciájának mérésére

1 2 A találmány tárgya mérési elrendezés kis relatív frekvenciatávolságú szinuszos jelek frekvenciájá­nak a mérésére, amely mérési elrendezés előnyösen alkalmazható például amplitúdómodulált azonos csatomájú rádióadások zavartatásának mérésekor, de alkalmazható tetszőleges frekvenciamérő beren­dezésben, elsősorban is nagyfrekvenciás térerősség­­mérő készülékekkel kapcsolatos frekvenciamérő berendezésekben. Ismeretesek olyan mérőkészülékek, amelyekkel elektromos jelek frekvenciáját vagy egyéb tulajdon­ságait mérik. Ha a mérendő jel összetett, és tartal­maz egymáshoz közeli frekvenciájú komponense­ket is, akkor a mérést általában úgy végzik el, hogy amennyiben erre a mérőkészülék lehetőséget ad, a jeleket egymástól szétválasztják. A középfrekven­ciás jelek esetében azonban a szétválasztásnak az alkalmazott rezonanciaáramkörök véges jósági té­nyezője szab határt, ha viszont a sávszélességet csökkentjük, a készülék frekvenciaállítási nehézsé­gei fokozódnak. Nagyfrekvenciás térerősségmérések során alkal­mazható frekvenciamérési eljárásokat ismertet pél­dául a CCIR Report 272-4 (CCIR XIV. Plenary Assembly, 1978. Kyoto, Volume I, ITU), amely módszerek egy része egyáltalán nem használ szelek­tív elemet a mérés során, más részük a szelektivitást az alkalmazott nagyfrekvenciás mérővevővel old­ják meg. A nagyfrekvenciás mérővevőkészülékekben al­kalmazott legkisebb sávszélességű szűrő általában 100 Hz nagyságrendű sávszélességet biztosít (ilye­nek például a Rohde Schwarz ESH-2, ESH-3, EKO70 típusú vevőkészülékek). Abban az esetben, ha például a térerősségmérő műszerrel az azonos névleges frekvenciájú amplitú­dómodulált adások tényleges vivőfrekvenciáinak megmérése a cél, akkor ez csak abban az esetben tehető meg, ha az adások vivőfrekvenciájának kü­lönbsége jelentősen nagyobb a vevőkészülék sáv­­szélességénél. Nemzetközi előírás rögzíti, hogy az amplitúdómodulált műsorszóró adások vivőfrek­venciájának a névlegestől mért megengedett legna­gyobb eltérése ± 10 Hz lehet. A szokásosan alkal­mazott mérővevőkészülékekkel tehát az esetek nagy részében az azonos névleges frekvenciájú adá­sok vivőfrekvenciája külön-külön nem mérhető meg. Adott tehát egy összetett elektromos jel, amely­nek tulajdonságait mérni szeretnénk. A jel szár­mazhat egyebek mellett rádiócsatornából, mérés alatt álló elektromos vagy villamos szerkezetből, rádióadó vagy vevő egyes áramköreiből, fizikai mennyiségeket elektromos jellé alakító eszközből, pl. gyorsulásérzékelőből stb. Az összetett jel tartalmazhat vegyesen szinuszos és sztochasztikus komponenseket. Példaként több, névlegesen azonos frekvenciájú műsorszóró AM adót tartalmazó rádiófrekvenciás csatorna spektru­mát mutatja a 2. ábra. Azok a tulajdonságok, amelyeket ezen az össze­tett jelen mérni szeretnénk, szintén sokfélék lehet­nek. így pl. az összetett jelben szereplő szinuszos komponensek frekvenciájának és szintjének méré­! se, az összetettjei sávszélességének mérése, egység­­nyi sávszélességbe eső jelteljesítmény mérése. A mérési feladatok mindegyike meghatározott sávszélességű mérőrendszert kíván. Ha pl. a 2. áb- 5 rán látható vivőhullámok 1 Hz frekvenciatávolság­ra vannak egymástól, akkor a mérőrendszer sávszé­lessége lényegesen kisebb kell legyen ennél, hogy ezeket a vivőhullámokat külön-külön megmérhes­­sük. 10 Az ismert rádiófrekvenciás mérőrendszerek, rá­dióvevők, szelektív szintmérők, spektrumanaíizá­­torok, ilyen kis sávszélességgel nem rendelkeznek, a legkisebb sávszélesség tipikusan 100 Hz. A találmánnyal célul tűztük ki egy olyan mérési 15 elrendezés kialakítását, amely lehetővé teszi egé­szen közeli szinuszos jelek frekvenciájának egyide­jű, egymástól független mérését, és amely jelentősen megjavítja az ismert frekvenciamérő készülékek frekvenciában értelmezett felbontását. 20 A találmány szerinti mérési elrendezés azon a felismerésen alapult, hogy ha a vizsgálni kívánt összetettjeiét alacsonyabb frekvenciára lekeveijük, javíthatjuk a szelektivitást, és egy megfelelő ala­csonyfrekvenciás és kívánt szelektivitású mérömű- 25 szerrel mérhetjük a jelet. Alacsonyfrekvenciás mé­rőműszerként pedig alkalmazhatunk hangolható szelektív analóg mérőműszert vagy digitális spekt­rumképző műszert, a továbbiakban FFT analizá­tort. 30 összefoglalva tehát a találmány szerint a frek­­venciafeibontás javítása megoldható a mérendő összetett jel lineáris lekeverésével közel nulla frek­venciára, két különböző, célszerűen egymáshoz ké­pest 90 fokos szorzójellel. A lekevert jelek ismert 35 spektrumanalízis módszerekkel, célszerűen digitális gyors Fourier transzformációval elemezhetők, és a frekvenciában közeli szinuszos komponensek a spektrumanalízis segítségével kinyerhetők. Az elérhető frekvenciafelbontást az alkalmazott 40 Fourier transzformáció paraméterei meghatároz­zák, néhány mHz-es effektiv sávszélesség könnyen megvalósítható. Az analóg szelektív mérőműszerrel szemben, amely egyszerre csak egy frekvenciára hangolható, 45 az FFT analizátor előnye, hogy a működési frek­venciasávjába eső összes digitális frekvenciacsator­nán egyszerre szolgáltatja az eredményt, továbbá a szelektivitásgörbéje matematikailag pontosan leír­ható, időben állandó. 50 Példaként bemutatunk egy mérést frekvencia­nyújtást (zoom) nem tartalmazó FFT analizátor­ral. A zoomot nem tartalmazó FFT analizátorban az elemzett frekvenciasáv mindig 0 Hz-től indul. 55 A végkitérési frekvencia két szélső érték között lépésekben állítható. A kiválasztott frekvenciasáv spektrumát a típus által meghatározott, állandó számú digitális frekvenciacsatomára elosztva kap­juk meg. A 3. ábrán példaképpen a Brűel and Kjaer 6o cég 2033 típusú FFT analizátor adatait láthatjuk. A végkitérési frekvencia 10 Hz és 20 Hz között 1, 2, 5, 10 lépésekben állítható, a spektrumot 400 digitális csatornán kapjuk. Egy digitális csatorna szélessége tehát a végkitérési frekvencia 400-ad ré-190 804 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents