190782. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hámszövetekben a higiénia negatív változásainak megelőzésére és gyógyítására alkalmas készítmény előállítására
A találmány tárgya, eljárás emberi és állati hámszöveteken (nyálkahártyák és bőr) a higiénia negativ változásának megelőzésére és gyógyítására alkalmas - kívánt esetben, ismert gyógyszer hatóanyagot/anyagokat és élő vagy elölt mikroorganizmusokat is tartalmazó, a hámszöveteken specifikus és gyorsított „In vivo táptalajként” alkalmazható készítmény előállítására. Higiénia alatt, a hámfelszínek, hámsejtek élettani illetve patogén mikroflórájának aktuális megoszlását értjük. A jelenleg érvényes kórkeletkezési felfogás téves. A negatív higiénés változások (hüvelyben; fluor, másutt: „fluor-jellegü változások”), oka nem lehet bármely exogen infekció. Az obiigát kórokozókat kivéve, az ok első fokon az élettani mikroorganizmusok tápmédiumának elégtelenné válása. (1). Az infekció elméletéből két jelentős hátrány is származik ; a) nincs specifikus profilaxis, b) a terápia csak potenciálisan káros kemikáliákkal oldható meg. Számos ismert antimikrobás szer volt már és áll jelenleg is használatban, amelyekkel a jelzett változásokat igyekeztek befolyásolni. Ezek a legkülönfélébb; antiszeptikumok, kemoterapeutikumok, antibiotikumok stb. Ezeknek a szereknek az ismert potenciálisan káros hatása miatt a használata csak megfelelő javallat alapján és körültekintéssel lehetséges. Terheseknek az adása úgyszólván kivétel nélkül tilos, így a tartós használatuk, például a megelőzésben, nem jöhet szóba. Jellegzetes példája az antimikrobás szereknek a szájüreg, bél illetve a hüvely hámjain gyakorta alkalmazott nitro-származékok, például a metronidazol. (5-nitro-2-metil-(2-hidroxi-etil)-imidazol, 2 944 061 sz. amerikai egyesült államokbeli leírás). Ez a szer elsősorban a trichomonaszok és az anaerob baktériumok ellen lenne hatásos. Használata egyoldalúan csak a fertőzéses komponensekre, azoknak is csak egy részére koncentrál, így a hatás amellett, hogy részleges, csak az újabb fertőzésekig érvényes. Antimikrobás szerekkel végzett terápiákon kívül, történtek arra vonatkozóan is próbálkozások, hogy a hámfelszíneken, az ott valóban hiányzó élettani mikroorganizmusokat, elsősorban a laktobacillusokat, bevitellel pótolják. (2) így élő tejsavbaktériumokat visznek be a hüvely savanyítására a 7 414 sz. francia gyógyszerszabadalmi leírás szerint, enteritisz-prevenciót szolgálna a 2 043 483 sz. francia szabadalmi leírás szerinti megoldás, a bélflóra helyreállítását célozza antibiotikumok együttes alkalmazásával a 4 430 sz. francia gyógyszerszabadalmi leírás szerinti megoldás. Ezeknek és más hasonló próbálkozásoknak a közös törekvése, a káros antimikrobás szerek lehető elkerülése. Közös viszont az a szemléleti hibájuk is, hogy „megfeledkeznek” a mikroorganizmusok ubikviter jellegéről és azt igyekeznek „bevinni” ámit a természet már megoldott. Alapvető változást jelent a mukózák kezelésében a 172 SOI sz. magyar szabadalmi leírásban tárgyalt megoldás, mivel az élettani mikroorganizmusok pusztulásának okát a tápmédium hiányosságában ismeri fel. Utóbbi fogyatékossága viszont az, hogy az előállított tápmédium hatása, végeredménye bizonytalan és nem a döntő mozzanatot ragadja meg. A leírás valóban nem is igér többet, mint a „Döderlein-bacillus” vagy a „Döderlein-csoport” produkcióját. A „Döderlein-bacillus” .. .különféle grammpozitív baktériumokat, általában laktobacillusokat képvisel...” (3) A különböző laktobacillus fajták savteremtő képessége nem azonos. A legnagyobbal, köztudottan, a hüvely, a bél illetve a szájüreg normál lakója; a Lactobacillus acidophilus rendelkezik. (Ez az érték in vitro pH 3,6 körüli is lehet.) Ezt a savkoncentrációt nemcsak a savra különben is érzékeny patogének, de a többi laktobacillus fajta sem viseli el. A hámfelszínek higiéniáját az élettani mikroorganizmusok által termelt sav, elsősorban tejsav antiszeptikus képessége, meghatározóan befolyásolja. A találmány alapját az alábbi felismerések képezik; a) a hámfelszíneken az ott leghatásosabb antiszeptikus képességgel rendelkező mikroorganizmust produkáljuk, b) ezt a feladatot gyorsított ütemben oldjuk meg, c) specifikus és komplett „in vivo” tápmédiumokkal; d) a gyógyszerek rendje helyébe, a természet rendját állítjuk. Beszélhetünk pozitív és negatív szelektivitásról is. Az előbbi a biotóp számára legmegfelelőbb fajtát komplett tápmédiummal teremti meg. Utóbbi a konkurensekre hat és úgy húzza ki a lábuk alól a talajt, hogy valamely lényeges tápforrást számukra nem hasznosítható formában nyújt. (Például, a glikogénből származó laktózt, hasonlóan a xilózt stb. is, a candidák nem értékesítik.) Azokat a tápmédiumokat, amelyek a mikroorganizmusok élőbeni tenyésztésére alkalmasak nevezzük; „Probiotikum”-nak. Azt a hatásmódot, aminek révén az élettani mikroorganizmusok a patogének kiszorítására alkalmasak, nevezzük; „Bacilloterápiá”-nak. Azt az in vitro módszert, aminek révén a mikroorganizmusok szintézis kapacitását célfeladatokra irányítjuk, biotechnológiának nevezzük. Élőben, ugyancsak döntően tápanyagokkal, a savanyító iparéhoz hasonlóan tejsavat termeltetünk, végülis higiéniát teremtünk, ezért javasoljuk a módszerre az „In vivo biotechnológia” megjelölést. A találmány szerinti tápmédium mellett, kívánt esetben, alkalmazhatunk egy vagy több gyógyszerhatóanyagot, ez lehet célszerűen antiszeptikum, antibiotikum, trichomonocid, fungicid, vírus és fág elleni szer, citosztatikum, az immunitást fokozó illetve korlátozó szer és más hasonló is. Ezekből a probiotikumok mellett, általában elegendő a szokásos terápiás dózis tört részének a bevitele is. Az így nyert kompozíciót közvetlenül is felhasználhatjuk, vagy külső és/vagy belső adagolásra alkalmas gyógyászati készítménnyé alakíthatjuk. Figyelembevéve a laktobacillusok (főként a Lactobacillus acidophilus) különleges érzékenységét a tápmédium összetételére, ügyelnünk kell arra, hogy az asszimilálható szén- illetve nitrogénforrásként stb. szóba jövő hígító, vivő stb. anyagokat a tápmédium komponensei közé beszámítsuk. i I 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
