190673. lajstromszámú szabadalom • Stabil, vizes polimerdiszperziók és eljárás előállításukra

2 190673 3 A találmány stabil, vizes polimerdiszper­­ziókra, közelebbről folyékony, amilopektin­­-keményítőt tartalmazó ojtott kopolimer kom­pozíciókra és azok előállítására alkalmas eljá­rásra vonatkozik. A találmány tárgya közelebbről megjelöl­ve olyan vizes polimerdiszperzió, amely ami­­lopektin-keményitő és vinilmonomerek ojtott kopolímerjeít tartalmazza. Ezeknek a kompo­zícióknak nagy szilárdanyag-tartalma (25 t% vagy több) éa a stabilitása (nem növekszik nagy mértékben a viszkozitásuk és homogé­nek maradnak hosszú raktározás során is.) Keményítő és vinil-monomerek ojtott ko­­polimerjeinek előállítása a keményítőn szabad gyökök létesítésével jól ismert. így J. C. Ar­thur, jr. (Advances ín Macromolecular Che­mistry, 2 Academic Press, London and New York, 1970 1-87. o.) és G. F. Fanta (Block and Graft Copolymers, 1 John Wiley and Sons, London and New York, 1973 1-45. o.) ismertetik ezt az eljárást. Számos kémiai aktivátor ismeretes. A 3 138 564. számú amerikai szabadalmi leírás­ban 1,3-buladién és akril-nitril-kopolimerizá­­lását írják le, keményítővel ózon és Fe(IÍ) tartalmú katalizátor használata mellett. A 869 501. számú brit szabadalmi leírásban egyik komonomerkénl keményítőt tartalmazó ojtott kopolímerek előállítását ismertetik. Az eljárás során poltraerizációs iniciátorokat - így hidrogén-peroxidot, szerves peroxidokat, hidro-peroxidokat és híg cériumBÓ-oldatokat - alkalmaznak. A kitermelések fokozhatok oly módon, hogy ezek mellett az iniciátorok mel­lett aktivátort, így gyenge redukáló szere­ket, például ferro-ammónium-szulfátot, nátri­­um-formaldehid-szulfoxilátot használnak. Az Am. Chem. Soc. Div. Org. Coatings Plast. Chem., 1967 502-508. o. irodalmi helyen, vala­mint a 3 061 471. és a 3 061 472. számú ame­rikai szabadalmi leírásokban hidrogén-per­­oxid használatát ismertetik különböző vinil­­monomereknek és keményítőnek ojtott polime­­rizálására. Ezen kívül még a J. Polymer Sei. Part A: 2. 1964. 3721-3731. oldalán leírják hidrogén-peroxid használatát metil-metakrilát és keményítő ojtott kopolimerizálására. A leg­több esetben ezek az iniciátorok nem specifi­kusak és egyes monomerek homopolimerizáci­­óját és monomerelegyek kopolimerizációjál, valamint monomerek és monomerelegyek és keményítő ojtott kopolimerizációját segítik elő. Ez olyan termékeket eredményez, ame­lyek arra törekszenek, hogy tárolás közben szétváljanak. Bér Fanta és munkatársai számos olyan homopolimerizációt írnak le, ahol cérium(IV)­­tartalmú iniciátort alkalmaznak (J. Appl. Polymer Sei., 10. (1966) 919-937), mégis a legfontosabb járható út 3zabadgyökös céri­­um(IV)-gyel való iniciálásra, ahogy Fanta le­írja (Block and Graft Copolymers, 1. Ed. R. J. Ceresa, John Wiley and Sons, London and New York, 1973 3. o), az lenne, ha csak oj­tolt kopolímerek keletkeznének minden homo- és kopolimer kizárása mellett. Ezt a módszert kiterjedten használták vinil-monomerek és keményítő kopolimerizálására. A 3 061 471. és a 3 061 472. számú ame­rikai szabadalmi leírásokban „hidroüzált fő­zött keményítő" ojtott kopolimerizálését írják le. Brockway ezekben a szabadalmakban a „keményítő” megjelölést általános értelemben használja a különböző természetes keményí­tők - így például a kukorica-, burgonya-, viaszos kukorica-, tapioka-, rizs-, búzakemé­nyítő - a dexlrinek és a különböző kapható módosított keményítők és származékok jelölé­sére. Az ezekben a szabadalmi leírásokban említett „hidrolizált főzött keményítők” olyan keményítők, amelyek akár módosított termé­szetes keményítőkből, akár derivált keményí­tőkből vannak előállítva és vízben való géle­­síté3ük esetén olyan paszták keletkeznek, amelyek kevésbé viszkózusak, tapadásra haj­lamosak és ragadósak, továbbá kevésbé haj­lamosak gélképzésre, mint a természetes ke­ményítők. Ilyen keményítők például a hipo­­klo 'ittál oxidált keményítők, a savval módosí­tót. keményítők, az enzimmel átalakított ke­ményítők, valamint az éterek és acetátok. Ezek a keményítők alkanolok akrilsav-észte­­reivel polimerizálva, hidrofób szálak appretá­­lására használhatók. A 3 095 391. számú ame­rikai szabadalmi leírásban szemcsés, nem­­paíztásított keményítő, hipoklorittal oxidált szemcsés keményítő, savval módosított kemé­nyítő - amelyet úgy készítenek, hogy szem­csés keményítő megsavanyított vizes szusz­­penzióját pasztásítás alatti hőmérsékleten melegítik - továbbá etilén-oxiddal reagálta­­tott szemcsés keményítő és vinil-acetáttal re­­agáltatott szemcsés keményítő használatát ír­ják le, amelyek megfelelő anyagok vinilmono­­merekkel, így vinil-acetáttal, etil-akriláttal, s: tirollal, metakrilsavval, akrilsav- és metak­­rilsav-butil-észterekkel, metil-metakriláttal, akril-nitrillel, akril-amiddal, 4-vinil-piridinnel én dietil-ainino-elil-metakriláttal való polime­­r zálására. A termékek ragasztóanyagok, flokkuláló szerek és appretanyagok formájá­ban kerülnek felhasználásra. Az ojtásos kopolimerizációs reakciókat szokásosan vizes közegben vitelezik ki és a keletkező kompozíciókat vizes diszperziók vagy tejszerű vizes emulziók (latexek) alak­jában kapják. Mivel az ilyen tejszerü vizes emulziónak (latexnek) az értékes és használ­ható része a diszperzió ojtott kopolimer al­kotója, kívánatos, hogy a kompozíciók szi­­lárdanyag-tartalommal készüljenek. Ezen túl­menően, amennyiben a tejszerű emulziókat jatexeket) felhasználásukig tárolni kell, ak­kor stabilisaknak kell lenniök. Ez azt jelenti, hogy a diszperziók nem válhatnak szét két vagy több fázisra és nem növekedhet jelen­tős mértékben a viszkozitásuk ipari felhasz­nálásukig. Ilyen problémák észlelhetők poli­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents