190662. lajstromszámú szabadalom • Eljárás akril-kopolimerek és akril-kopolimerek előállítására
4 190662 5 például a korábban említett 2 327 258 számú francia közrebocsátási iratban ismertetett eljárás) olyan polimerizálandó anyaggal, amely legalább 1 p.p.m. mennyiségben oldott állapotú kloridionokat tartalmaz. A találmány tárgya tehát eljárás visszamaradt monomert vagy monomereket igen kis mennyiségben tartalmazó, nagy molekulasúlyú akril-polimerek vagy -kopolimerek előállítására, amelynek sorén hordozóra egy vagy több akril-monomert és fotopolimerizációs promotort tartalmazó, 4 és 14 közötti pH-jú vizes oldatból folyékony réteget viszünk fel, ezután a folyékony réteget 300 nm és 450 nm közötti hullámhosszúságú fénnyel besugározzuk gumiBzerű réteg képződéséig. A kapott gumiszerű réteg két oldala közül legalább az egyiket legalább egy alkálifém-szulfittal és/vagy legalább egy alkálifém-metabiszulfittal vonjuk be, a bevont réteget pedig aprítjuk és szárítjuk, továbbá kívánt esetben őröljük. A találmány szerinti eljárással kapott termékben a viszamaradt monomer vagy monomerek mennyisége általában 0,05 tőmeg*-nál kevesebb. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös megvalósítási módja értelmében porított alkálifém-szulfitot és/vagy -metabiszulfitot használunk. Különösen előnyös, ha ennek a pornak a szemcsemérete 0,1 mm-nél kisebb. A találmány szerinti eljárás másik előnyös megvalósítási módja érteimben a gumiszerű réteg két oldala közül legalább az egyiket a réteg súlyára vonatkoztatva 0,1- -3 tömeg* mennyiségű szulfittal és/vagy raetabiszulfittal vonjuk be. Az említett mennyiségi tartományon belül a 0,3 tömeg* és 2 tömeg* közötti értékek különösen előnyösek. Alkálifém-szulfitként, illetve -metabiszulfitként előnyösen nátrium-szulfitot (Na2S03) vagy nátrium-metabiszulfitot (NajSjOs) használunk. Ha a monomer vagy monomerek kiindulási vizes oldatának a pH-ja kisebb, mint például 12, akkor ugyan a visszamaradt monomerből vagy monomerekből igen kis mennyiséget tartalmazó flokkuláns képződik, ez a flokkuléns azonban vízben való oldása után nem ad minden esetben tiszta oldatot vagy molekula-súly-csökkenést szenved, ami viszont befolyásolja flokkuláló képességét. Ezekben az esetekben előnyös, - bár nem kötelező - a gumiszerű réteg bevonása alkálifém-karbonátok és ammónium-karbonát közül legalább egy karbonáttal az alkálifém-szulfittal és/vagy -metabiszulfittal való bevonással egyidejűleg. Ez a karbonát nem vesz részt a visszamaradt monomerek eltávolításában, viszont megőrzi a képződő polimer optimális flokkuláló képességét. Ilyen esetekben tehát a találmány szerinti eljárást előnyösen olyan keverékkel hajtjuk végre, amely 0-60 tömeg* mennyiségben alkálifém-karbonátot és 40-100* alkálifém-szulfit és/vagy - motabi-szulfitot tartalmaz. Az alkálifém—karbonát előnyösen nátrium-karbonát. Ha a monomer vagy monomerek kiindulási vizes oldatának a pH-ja 12-nél nagyobb, akkor nincs szükség alkálifém-karbonát adagolására optimális flokkuláló képességű polimerek előállítása céljából. A találmány szerinti eljárás különösen jól használható egy vagy több monomer olyan vizes oldatának fotopolimerizálására, amelyet a hordozóra közel 2-20 mm vastag réteg formájában viszünk fel, továbbá amely a monomer vagy monomerek súlyára vonatkoztatva 0,005-1 tömeg* mennyiségű fotopolimerizációs promotort és literenként 1 mg-nál kevesebb mennyiségű oxigént tartalmaz. Ezt a réteget azután a korábban említett hullámhosszú sugárzásnak vetjük alá 5-20 percen át, és a sugárzás átlagos intenzitását 20 watt/m2 és 2000 watt/m2 között fokozatosan növeljük, a folyékony réteget boritó gázatmoszférában legfeljebb 5 térfogat* mennyiségű oxigént biztosítva és a polimerizációs hő eltávolítása céljából a hordozót hűtve. A találmány szerinti eljárás lehetővé teszi például akril-amidot, metakril-amidot, akril-nitrilt, metakril-nitrilt, akrilsavakat és metakrilsavakat, illetve ezek sóit és észtereit, továbbá adott esetben kvaternerizált amino-alkil-akrilátokát és -metakrilátokat, valamint a felsorolt monomerek tetszőleges keverékeit tartalmazó polimerek, illetve kopolimerek előállítását. A találmány szerinti eljárással előnyösen állíthatók elő akril-amidot. tartalmazó polimerek és kopolimerek, minthogy a korábbiakban említett műszaki intézkedések főleg a poli-akril-amídokra vonatkoznak. A konkrét esetben használt monomer vagy monomerek jellegétől függően a kiindulási vizes oldat koncentrációja változhat. így például az akril-amid vagy az akril-amid és alkálifém-akrilátok alkotta keverékek esetén ez a koncentráció rendszerint 20-60 tömeg*, előnyösen 40-50 tömeg*. Ha egy amino-alkil-metakrilát kloridjából kiindulva egy kationos polimert (vagyis egy olyan polimert, amelynek lánca elektropozitív helyeket tartalmaz) kívánunk előállítani, akkor ez a koncentráció magasabb is lehet, mégpedig általában 40-90 tömeg*, előnyösen 50-85 tömeg*. Ha akril-amidból és egy kvaternerizált amino-alkil-metakrilátból álló kopolimert kívánunk előállítani, akkor ezeknek a monomereknek a koncentrációja előnyösen 40- -85 tömeg*. Mielőtt a hordozóra felvinnénk, a monomer vagy monomerek oldatához szükségszerűen egy olyan polimerizációs iniciátort adunk, amely előnyösen oldható a monomerben vagy az alkalmazott monomerek egyikében. Erre a célra a szokásos fotoiniciátorokat, például a benzoint vagy alkil-étereit, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
