190657. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a bázikus téglák nyers égetés utáni szilárdságának növelésére és kombinált kötőanyag az eljárás kivitelezésére
2 190657 3 A találmány bázikuB téglák és idomok sajtolás és égetés utáni tulajdonságát javító eljárás, mely a nyers téglák robottal történő rakását teszi lehetővé kötőanyag adagolásával. A technika fejlődése, az élő munkaerővel történő takarékosság szükségessé tette a tűzállóanyag-gyárté iparban téglarakodó robotok üzembo állítását. A téglarakodó robotok a hidraulikus présektől a sajtolt téglát pneumatikus szerszámmal megfogják, összegyűjtik, majd egy külön szerkezettel 8-16 db-ot egyszerre megfogva közvetlenül az alagútkemence-koc8ira helyezik. A megrakott kocsik szárítóba, majd kiszárítás után az alagútkemencében égetésre kerülnek. Samottnál, vagy más agyagadalékos tűzálló terméknél a tégla hidraulikus présen történő sajtolás utáni szilárdsága kielégítő. A pneumatikus megfogó szerszámok által kifejtett nyomóerőnek a termék ellenáll. Hasonló a helyzet a kálránykötésű bázikus - magnezit és dolomit - tégla gyártásánál is, ahol a frissen sajtolt termék robottal történő rakodásánál az idom nem törik, reped vagy sérül. Az égetett bázikus tűzálló-anyagoknál, mint a magnezit, magnezilkróm, krómmagnezit, dunit, stb. termékeknél a kötőanyag 0-0,1 mm szemcBoméretű finomra őrölt zsugorított magnezitliszt, melyhez a szárított ún. „nyers szilárdság” növelésére szulfitlúg-, dextrin- és/vagy keserűsé oldatot 2-5 tőmogrész mennyiségben adagolnak a nedvesítéskor. A fajlagos sajtolási nyomás 80-120 MPa. A préstől a sajtolt idomot kézi rakodás esetén egyenként megfogva gyűjtőállványon elhelyezett vas-szárltókeretre helyezik. A gyűjtőállványról, annak meglelte után a téglát a szárltókerettel együtt egy villás kocsi leemeli, majd troli rondszerű elektromos meghajtású tolópaddal szállítják a rakományt a szárítókamrába, a Keller-rendszer esetén. A tolópad szerkezetén a szárítóéval megegyező irányú vágányokon mozog a villáskocsi, mely a szárítókeretekre rakott téglákat hordja és ki-be jár a kamrába. A tolópad -az óvatos kezelés érdekében- kézi irányítású. A szárltókamra megtöltése után a kamrát lezárják, a Bzárltólevcgőt bekapcsolják. A téglák kiszáradása után ismét rakodóállványra kerülnek, melyről kézzel, egyenként megfogva az alagútkemence-kocsira felrakják, végül az égetésre az alagútkemencébe tolják. A tűzálló téglák Bajtolás utáni rövid időhatáron belüli (10-120 sec.) szilárdságú tulajdonságai és az azt befolyásoló tényezők, nem voltak ismertek, mert az alkalmazott kézi rakodási technológia ennek vizsgálatát nem tette szükségessé. Megvizsgálva az égetett tégla gyártásakor alkalmazott üzemi présmasszákat, megállapítottuk, hogy a frissen sajtolt tégla szilárdsága, közvetlenül s. sajtolás után 30- 120 sec. időhatárok közölt végezve a nyomószilárdság vizsgálatot, 0,3-1,3 MPa értékek között ingadozott. Az üzemi tapasztalatok szerint ez a szilárdság kevés a rakodás robottal történő végrehajtásához, mert a rakodás befejezése után 10/C-nál több selejt keletkezik - törölt, repedt, sarkatlan idomok - melynek kb. a fele az alagútkemonce kocsira rakás előtt, a többi a kocsira rakáskor sérül meg. A sérült téglák eltávolítására a robot miatt nincB lehetőség. A sérült téglák is a szárítóba, majd az alagútkemenoébo kerülnek, ezzel jelentős mennyiségű válogatási és szállítási munka többlet ráfordítás válik szükségessé és szárítási, égetési hőenergia veszik el, végül ői— lesi többletköltség merül fe. A bázikus termékekhez agyag adagolása nem engedhető meg, mert az agyagban lévő kovasav (SiOi) hatására az égetéskor és a felhasználás során nagymennyiségű olvadék keletkezik. Ez rontja a termikus tulajdonságait. Ismeretes, hogy a kátránykőtésű bázikus magnezit- és dolomitlégla sajtolás utáni szilárdsága jelentős, ezért a frissen sajtolt termék robottal rakodható sérülés nélkül. A gyártáshoz azonban fűtött nnyagtárolók és keverők szükségesek, mert Rajtoláskor a massza hőmérsékletének 80-120 °C közölt koll lennie. Ez jelentős átalakítási igényel. Az összes égetett bázikus termék technológiáját felül kellett vizsgálni és a frissen sajtolt téglákat alkalmassá lenni a robottal történő rakodásra. Ezt a feladatot termékfajtánként végeztük el. A kötőanyagnak ellentétes tulajdonságokat kell teljesítenie: a keveréskor, majd a nedvesítés után, a sajtolás előtti tároláskor n sajtolás közben, szilárdító hatásának nem szabad lennie, míg a sajtolás befejezése után, igen rövid idő aluli (10-120 sec.) a léglánuk 1,5-7 MPa előnyösen 2,0 MPa-nál nugyobb nyomószilárdságot kell elérnie, ch ennek a további kezelés során során sem szabad csökkennie. Égetett magnezit és magnezitkróm, krőmmagnezit, krornit, dunit téglák előállításánál ningnczitliszl niatrixbu történik a szemcsék beágyazása a gyártás során, melyek sajtolás utáni nyomószilúrdsága csekély, u szokásos adalékanyagokkal. Vizsgálataink során megállapítottuk, hogy bármilyen finomra is őröljük a zsugoritoLL magnezitet és ha a mennyiséget növeljük is n. sajtolhutóság határáig, a 30-120 sec. időhatárok között mért nyers nyomószilárdság jelentősen nem változik. A szilárdító hutásé kölöunyug vizsgálataink során kipróbáltuk a vegyikötésű bázikus tégláknál alkalmazott vegyszereket. Legrégebben magnéziumklorid és keserűsé oldatot használnak (U.S.Pat. 3 232 774), melyet gyakran szulfitlúg adagolással egészi-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
