190649. lajstromszámú szabadalom • Eljárás interferont tartalmazó stabil készítmények előállítására
2 190649 3 A találmány tárgya eljárás interferont tartalmazó fokozott stabilitású készítmények előállítására. A találmány szerinti eljárással előállított készítmények felhasználhatók steril oldatok előállítására - különösen injekciós célra vagy orr-spray, orreseppek vagy szemcseppek formájában történd alkalmazásra -, vagy pedig kenőcsök készítésére) amelyekben az interferon az aktív hatóanyag. Interferonnal a betegségek széles skálája igen hatékonyan kezelhető, különösen a vírusfertőzések különböző típusai. Scdniak és munkatársai ÍMethods in Enzymology, 78. kötet, Interferons, A. rész, 591-595 (1981)1 számos módszert ismertetnek interferonok, elsősorban folyékony készítményeik stabilizálására, hogy hőhatás és mechanikai ártalmak ellen stabilizálják azokat. A fagyasztva szárítás az egyik leghatásosabb módszer interferon hosszabb ideig való tartósítására. Adalékként humán albumint és nátrium-foszfát puffert javasolnak. A 27 573 számon nyilvánosságrahozott európai szabadalmi bejelölés interferon stabilizálását ismerteti oldható lanlanida- és kalciumsókkal; a leírás oldatokra és nem fagyasztva számított készítményekre vonatkozik. Az interferon-oldatok jól ismert instabilitása miatt igen nehéz stabil készítményeket előállítani klinikai vagy állatgyógyászati célra. Ezért ajánlatos az interferont liofilizált formában csomagolni, majd steril vízzel újraoldani. Az ilyen készítmények puffert is tartalmaznak, amely biztosítja a gyógyszerészetileg elfogadható pH-t az újraoldás során, továbbá elegendő mennyiségű nálrium-kloridot is tartalmaznak, amely az újraoldás után az oldatot izoloniássá teszi. Azonban az interferon stabilitása még az ilyen liofilizált készítményekben is igen korlátozott és elégtelen. Azt találtuk, hogy bizonyos aminosavaknak és ezek egyszerű származékainak a liofilizált interferon-készítményekbe történő bevitele gyógyszerészetileg elfogadható, lényegesen stabilabb liofilizált terméket eredményez. Továbbá, ily módon újabb előnyök is nyerhetők, például magának a liofilizációs lépésnek az egyszerűbbé válása, a liofilizált termék könnyebb újraoldása és a termék előnyösebb külső megjelenése, azaz enyhébb elszíneződése. A találmány tárgya tehát eljárás olyan gyógyszerkés'zílmény előállítására, amely steril vízzel újraoldhaló, és amely az interferon mellett tartalmazza a glicin, az alfa-alanin és ezek gyógyszerészetileg elfogadható sói közül választón aminosav vagy aminosav-származék stabilizáló mennyiségét, továbbá egy kompatibilis puffer-rendszert. Alkalmas módon körülbelül MO* - 5'10*, előnyösen 1*10*- MO* NE interferon jut minden 5-150 mg amino6avra vagy aminosavszármazékra, amely utóbbi súlyát mint szabad aminosaval számoljuk. A találmány szerinti eljárással előállított készítményben használt interferon bármilyen interferon lehet, de előnyösen emberi interferon vagy más, emberi használatra alkalmas inelerferon vagy polipeplid, amelynek biológiai tulajdonságai hasonlóak az ilyen interferonéhoz. Nevezetesen, az emberi interferon lehet fehérvérsejt- vagy fibroblaszl-inlerfcron, és fehérvérsejt-, illetve fibroblaszt-lenyészléssel vagy pedig megfelelően programozott mikroorganizmusok tenyésztésével állítható elő, genetikai beavatkozással, azaz DNS rekombinációs módszerekkel, ilyen fújta interferonok vagy velük egyenértékű polipeptidek létrehozása céljából. Az emberi interferon lehet alfa-interferon, béta-interferon vagy gamma-interferon. Meg kell jegyeznünk, hogy számos interferon-fajtát ismerünk, amelyeket általában a görög betű után irt számmal jelölünk. A találmány témakörébe az úgynevezett hibridinterferonok is beletartoznak, amelyekben kél vagy több natív interferon-fajta fragmentumai kapcsolódnak össze. Lássuk például az EPA 51873-at, amely alfa-interferon hibrideket tartalmaz. Az egyik ilyen hibrid alfa-interferon például az alfai-inlerferon első 92 aminosavának és az alfaj-interferon 92-165 aminosavból álló fragmentumának - a karboxi-végződésnek - az összekapcsolódásából áll. A találmány szerinti készítményekben történő felhasználásra különösen előnyös alfa-interferon-fajla az alfaj-interferon, elsősorban a DNS-rekombinációs módszerekkel előállított alfaj-interferon. Ezt a módszert ismertetik például Nagata és munkatársai (Nature, Vol. 284, pp. 316-320, 1980.). Az alfa-interferonnak a találmány szerinti eljárással előállított készítményben való felhasználásra alkalmas másik előnyös fajtája az alfaj-inLerferon, különösen a DNS rekombinációs módszerekkel előállított alfai-intcrfcron. A találmány szerinti készítményben használt nlfaj-interferon specifkus aktivitásának lehetőleg legalább 5-10’ NE/mg-nak, előnyösen legalább 1*10* NE/mg-nak kell lennie, az interferon komponens fehérjére számítva. A specifikus aktivitás meghatározása történhet a vírusellenes aktivitás mérésével, a NIH referencia-standardhoz viszonyítva, valamint az összfehérje-larlalom mérésével, standard módszerek segítségével, például a Lowry-módszerrel. Hasonlóképpen, más interferonok klinikai használatához is magas specifikus aktivitás szükséges. A specifikus aktivitás magas szintje esetén a stabilitás fenntartása mindezideig rendkívül nehéz volt. Az aminosavakal előnyösen eredeti aminosav formában használjuk, azaz mint glicil és alfa-alaninl. Ilyen körülmények közölt körülbelül 5-150 mg, előnyösen 5-25 mg, elsó-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
