190637. lajstromszámú szabadalom • Mikrohullámú keverő elrendezés
7 190637 8 A távtáplálás lehetőségét is biztosítani kell olyan esetekben, amikor az előerősítő közvetlenül az antennára van szerelve és az előerősítőt követő középfrekvenciás fokozatok hosszabb kábellel csatlakoznak hozzá. A kábelen keresztül a távtáplálás megoldható. A tápláló egyenfeszültség ób a középfrekvenciás jel szétválasztását biztosítja a 7. ábra szerinti megoldás. Ez olyan illesztő hálózatot mutat, mely a középfrekvenciás előerősítő kimeneté és a koaxiális kábel bemenete közé van iktatva. Az illesztő hálózat 24 soros kondenzátora biztosítja két részének az egyenáramú elválasztását és ezzel a tápegység közbeiktatásának a lehetőségét. Ugyanez az áramkör illeszti a középfrekvenciás előerősítő kimenetét a hozzá csatlakozó hosszú (5-50 m) koaxiális kábelhez. Az echo-zavarok tűrhető értéken tartósához a kimeneti ütközési csillapításnak meg kell haladnia a 25-30 dB-t, amit az illesztő hálózat biztosít. Az ábrán jelölt tápegység stabilizáló funkciót lát el. Áteresztő tranzisztora átkapcsolható, szabadtéri elhelyezésben a külsőtéri hőmérséklet lehűlése esetén a disszipatív elem a konténer belső terét fűti, magas külsőtéri hőmérsékletnél a disszipatív elem pedig automatikusan a konténer köpenyével jó hőátadási kapcsolatban lévő felületre helyeződik ál. Adókeverő üzemben a 18 koncentrált paraméterű taghoz középfrekvenciás meghajtó erősítő csatlakozik, ennek kimenő jele középfrekvencián a keverő diódákat kivezérli. A kikevert mikrohullámú jelek közül a kívánt oldalsávot a 14 fin-vonalas sáváteresztó szűrő választja ki, melyen keresztül az adójelet elvezetjük. A keverő ismertetett kiviteli alakja lehetővé teszi még más fajta felhasználását is. Például lehet a fin-vonalas részeket a lokálfrekvencián használni és a jelfrekvencia csatlakoztatására a sztrip-vonalas oldalt alkalmazni. Természetesen kialakítható sáváteresztő szűrő a sztrip-vonalas részen is akár a lokálfrekvenciát, akár a jelfrekvenciát csatlakoztatjuk ehhez a részhez. A találmány szerinti keverő elrendezés előnyösen használható egyoldalsávos keverő felépítéséhez is. Ilyen kiviteli alakot a 8. ábra mutat. Itt két fin-vonal és két sztrip-vonal van a hordozón elhelyezve, mégpedig úgy, hogy a fín-vonalakon a keverő diódákhoz érkező jelek egymással azonos fázisban vannak, míg a sztrip-vonalon érkező jelek egymáshoz képest 90° fáziseltéréssel rendelkeznek. A 90°-os fáziskülönbséget célszerű a 25 hibriddel előállítani, mivel annak fázistolása széles sávban közel állandó. A lokáljelnek a sztrip-vonalhoz való vezetésére a koaxiális vonalat képező 26 lokálfrekvenciás kapu szolgál, moly a sztripvonalhoz az ábra síkjára merőlegesen csatlakozik. Az egyoldalsávos keverőnek két középfrekvenciás belső csatlakozási pontja van, melyeknél a jelek egymáshoz képest 90°-os fáziskülönbséget mutatnak. E csatlakozási pontokhoz azonos felépítésű középfrekvenciás erősítőket kapcsolunk és azokat 90°-os fázistolású középfrekvenciás hibriddel fogjuk össze. így kiválasztható az alsó vagy a felső oldalsáv, A középfrekvenciás hibridet a keverő belső középfrekvenciás csatlakozási pontjaihoz is kapcsolhatjuk, ekkor csak egy középfrekvenciás erősítőre vkn szükség. A hibrid vesztesége azonban rontja a zajtényezőt, ezért ez a megoldás inkább adókeverő üzemben előnyös. Az egyoldalsávos keverő elrendezés egyébként egyaránt használható vevő- vagy adókeverő üzemben az előzőekben már ismertetettek szerinl. A keverő elrendezés egyik lényeges része a fémes ház. A fémes ház rendszerint csőalakú és a legtöbb esetben a cső keresztmetszete négyszögletes. A kévéről a fémes házban úgy kell elhelyezni, hogy a fin-vona (ak)at tartalmazó felülel(ek) közelítőleg az elektromos erővonalakkal párhuzamos(ak) legyenek). Ezt mutatja a 9. ábra, melyen a fémes ház és a fin-vonalas illetve sztrip-vona'as részek metszetben láthatók. A 27, 28 csőalakú fémes házal a két végén vagy a megfelelő vonalhoz csatlakoztatva folytatni kell vagy fémesen le kell zárni, hogy a teljes elrendezés elektromos árnyékolása megfelelő legyen. Nagyon fontos, hogy a féinhóz és a fin-vonal 29 vezető lemezei, illetve a sztrip-vonal 30 földlemeze(i) között az elektromos érintkezés lehetőleg kis ellenállású legyen. Ezt a célt szolgálják a hordozó 31 dielektromos lap két szélén, a fémház belső méretén túlnyúló fémes részek, melyek a férnház falával érintkeznek. Az elektromos zártság teljessé tétele érdekében a hordozót a házba beszerelve még az élei mentén a 32 vezető anyaggal célszerű kiönteni. Az elektromos zártságot lehet a fémház hornyos kialakításával is elérni, de ez sokkal nagyobb gyártási pontosságot igényel. A találmány szerinti keverő elrendezés kialakítása a megadott elvek alapján sokféle kiviteli alakban is megoldható még. Erre mutat további példát a 10. ábra. Itt a fin-vonalas szűrő 33 íriszeit görbe vonalak alkotják azzal a megkötéssel, hogy az íriszek legnagyobb szélességi méretének a félhullámhossz alatt kell maradnia. Az íriszek alakjának a változtatásával készíthető olyan fin-vonalas sáváteresztó szűrő, melynek a második és esetleg a harmadik harmonikuson is jelentős csillapítása van, s ekkor nincs szükség külör felharmonikus szűrőre. Jelen esetben a 6 keverő diódák nem közvetlenül csatlakoznak az átlapolt szakaszhoz, hanem a 34 sztrip-vonalszakaszok segítségével. Továbbá az átlapolt szakasz két vonalát a végén a bonyolultabb 35 és 36 hálózat zárja le. A lokáljel bevezetése a 37 sztrip-vonalas T elágazással történik, ahol az egyenáramú leválasztásra a 38 chip kapacitást használjuk. A sztrip-vo-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
