190596. lajstromszámú szabadalom • Biztosító elem, elsősorban bányabeli térségek biztosításához és csatlakoztató szerkezet biztosító elemek egymáshoz való kapcsolására
8 190596 9 gelyhez képest keresztirányú X inerciatengelyre vonatkoztatott szilárdsági hatása kedvezőbb mint a korábban ismert, lényegében parabola kontúrú biztosító elemek esetében. Az 1. ábrán szemléltetett 1 biztositó elemnél a 2 szárvégek 22 befoglaló idoma egy-egy téglalap. Ennek a téglalapnak az Y szimmetriatengellyel párhuzamos irányban nyújtott alakja van. Előnyös, ha a befoglaló idom oldalainak aránya, vagyis az y/x arány 1,6-2,4 között van. Látható az is az 1. ábrán szemléltetett biztositó elem kapcsán, hogy a 2 szárvégek lényegében a metszeti profilban homorú kontúroktól mentesek, igy a 2 szárvégeknél a 23 talp és a 24 váll sem homorú, ami azt jelenti, hogy az egymásba illesztett végszakaszok esetében az egymás folytatását képező 2 szárvégeknél az egymással szemközti 23 talp illetve 24 váll között rés van. Ez a körülmény egyébként jól látható a 4. ábrán, ahol be is jelöltük a 23 talpat és a 24 vállat, hogy ennek kapcsán látható legyen az említett részletek közötti rés. A 2. ábra a talámány szerinti csatlakoztató szerkezetet szemlélteti, mégpedig a találmány szerinti biztosító elemek egymáshoz képest átlapoltan elhelyezkedő végszakaszai mentén. Ezen az ábrán látható a 11 belső végszakasz, és az annak belsejébe illesztett 21 külső végszakasz. Az említett végszakaszokat a biztosító elemek nyitott részeit áthidaló 7 hevederek és az ezekkel párokat képező 12 kengyelek szorítják össze. A hevederek és a kengyelek mintegy bilincstagok szerepelnek a csatlakoztató szerkezetben. A 2. ábra ismertetéséhez figyelembe kell venni a 2. ábra A irányú nézetét jelentő 3. ábrát, valamint a 2. ábra B irányból vett nézetét képező 4. ábrát, továbbá az 5. és 6. ábrákat is. Látható, hogy a csatlakoztató szerkezetnek olyan 14 csavarja van, amelynek 15 csavarfejénél két rész különböztethető meg, mégpedig a 18 külső fejrész és a 19 belső fejrész. A 18 külső fejrész nagyobb, és a 19 belső fejrész kisebb. A két fejrész között alakulnak ki a 25 homlokok. A 7 hevederekben 9 vajatok vannak kialakítva. Egy-egy 9 vájat legalább részben ill. túlnyomó részt övezi a 15 csavarfej kisebb 19 belső fejrészét. Az ilyen helyzetű 14 csavar elfordulását megakadályozzák a 25 homlokok. A 14 csavarok 15 csavarfejjel a 7 heveder 8 fülein támaszkodnak, míg a 12 kengyelek 13 fülein átnyúló csavarorsókra a 16 csavaranyákat lehet ráhajtani. A 16 csavaranya 17 toldattal rendelkezik, amely 17 toldat hengeres test. Előnyös, ha a 17 toldat szabad felületén - tehát azon a felületén, amely a 13 fülre illeszkedik - csúszó betétet, célszerűen műanyagból való betétet alkalmazunk a súrlódás csökkentése végett. Látható az ábrákból, különösen az 5. ábrából, hogy egy-egy bilincspár összefogásában szerepet játszó heveder illetve kengyel közül az egyik orral rendelkezik, igy a 2. ábrán az A felöli csatlakoztató szerkezetnél a 7 heveder van ellátva 10 orral, azért, hogy az eme hevedernél lévő, a 21 külső végszakasz végfelületét ütköztesse. Ugyanakkor a B felőli csatlakoztató szerkezetnél a 12 kengyelnek a 20 orra ütközteti a 11 belső végszakasz végfelületét. Ha nem elegendő két csatlakoztató szerkezet összeszorító hatása az 1 biztosító elemek végszakaszainak egymáshoz rögzítéséhez, akkor közbenső csatlakoztató szerkezetet is lehet alkalmazni, amit a 2. ábrán vékony vonallal húztunk ki. Nyilvánvaló, hogy az ilyen közbenső csatlakoztató szerkezetnél mind a 7 heveder, mind a 12 kengyel orrnélküli, mert e csatlakoztató szerkezet környezetében nincsen a végszakaszoknak kifejezett vége. A találmány szerinti biztosító elem és csatlakoztató szerkezet előnyei az ismertetett példakénti kiviteli alakok alapján szembetünőek. A biztosító elem keresztmetszeti profilja folytán a deformáció során a szárvégben keletkező húzóerők felvételére nagyobb mértékben alkalmas, mint az ismert hasonló célú biztosító elemek, tekintette] arra, hogy a szárvég a szimmetriatengely irányban megfelelően nyújtott. Ugyancsak szilárdsági szempontból kedvező a zárt résznél kialakított olyan törzs, amelynek meghatározására használtuk a keresztmetszeti profilban lévő, a szimmetriatengelyre lényegében merőleges és egyenes kontúrszakaszokat. A találmány szerinti biztosító elem szárvégeinek kialakítása - és temészetesen a száraknak a szimmetriatengelyhez képesti ferdesége és kontúrja - biztosítja, hogy az egymásba illesztett végszakszok összeerősitésekor a metszeti profil oldalfelületein lépnek fel azok a normálerők, amelyek a maximális súrlódó erőt biztosítják. A találmány szerinti kedvező profil kialakítása mellett az említett normálerőket nem korlátozza az a körülmény, hogy az egymásba helyezett, átlapolást jelentő végszakaszok esetében a szárvégek ütköznek, mert azok nem is érintkeznek egymással, vagyis az egymás mögött lévő szárvégek esetében az egyik szárvég talpa nem illeszkedik a másik szárvég vállához, hanem az említett részek között rés van. A vázolt előnyök folytán a találmány szerinti biztosító elem egységnyi hosszú, azonos anyagi tulajdonságokkal rendelkező szakasza sokkal jobban ki van használva, mint az ismert hasonló célú szerkezetek esetében, és nagyobb erők felvételére alkalmas anélkül, hogy káros deformációt szenvedne. A találmány szerinti csatlakoztató szerkezet egyszerű, kevés számú elemből áll, ami biztosítja, hogy mostoha körülmények között 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
