190564. lajstromszámú szabadalom • Eljárás csökkentett bázisértékű fehérjelisztek előállítására
4 190564 5 béltraktusban az antibakteriális védekező mechanizmus gátlását. A takarmányok minősítésében a bázisérték fogalmát először mi vezettük be. Bázisérték alatt az adott táp 1-kg-jának pH=3-ra való savanyításához szükséges sósav mi 11 i — móljainak számát értjük. Bázismegterhelésen az adott táp vagy tápalkotórész 1-kg-jának elfogyasztása után visszamaradó bázismennyiséget értjük és mii— limól/kg értékkel fejezzük ki. Ezt az értéket in vitro méréssel lehet meghatározni. A tápok és alkotórészeik által kiváltott bázismegterhelés in vitro vizsgálatban mérhető. A jelenleg forgalmazott sertéstápokkal kiváltott bázismegterhelés 400-500-millimól/ /kg, a tápok készítéséhez felhasznált húslisztek által kiváltott bázismegterhelés pedig 800-1200-millimól/kg értékű, vagyis a húslisztek által kiváltott bázismegterhelés lényegesen nagyobb. A találmányunk szerinti eljárással előállított készítmény bázisértéke alacsonyabb a hagyományos tápokénál, ezért ennek használatával csökkenthető vagy teljesen megszüntethető a tápok enteropátiára hajlamosító nemkívánatos mellékhatása és ennek következményeképpen a mellékhatások által kiváltott veszteségek megelőzhetők. Vizsgálataink alapján a táp alkotórészei közül a védekező mechanizmus inaktiválását a fehérjehordozók (húslisztek, szója) és a nagyobb mennyiségben adott makroelemek (kalcium, foszfor) okozzák. A találmányunk szerinti eljárással előállított késztmény bázisértéke a hagyományos fehérjehordozók bázisértékénél kisebb, előnyösen 200 millimól/kg alatti. A találmány szerinti eljárás során az emésztöcső optimális működését biztosító, csökkentett bázisértékü fehérjelisztet úgy állítunk elő, hogy a fehérjehordozó alapanyaghoz a fehérjeliszt gyártása során a fehérjeh'ordozó tömegére számított 5-1150 millimól/kg mennyiségű savat és kívánt esetben kalcium- és foszfor kiegészítő anyagokat adunk, majd az így kezelt anyagot ismert módon lisztté alakítjuk. A találmány szerinti lisztek 0-15 tömegé, előnyösen 3-15 tömegé kalcium- ill. foszforsót tartalmaznak. A találmányunk szerinti eljárás során az állati tetemeket tartalmazó digesztor tartalmához szerves vagy szervetlen savakat vagy ezek keverékét adjuk olyan mennyiségben, amennyi az általunk kivánt bázisértékü fehérjehordozó előállításához szükséges. A sav mennyiségét úgy számítjuk ki, hogy adott mennyiségű fehérjehordozóból szuszpenziót készítünk, adott koncentrációjú sósavat csepegtetünk hozzá, amíg a szuszpenzió pH-ja 3 nem lesz. A felhasznált sósav móljainak kiszámítása révén megkapjuk a fehérjehordozó bázisértékét. Ezután azt a savmennyiséget határozzuk meg, amely a kivánt bázisérték csökkenést eredményezi. A savat az áilalti tetemek főzése előtt, közben vagy után egyaránt hozzáadhatjuk a digesztor tartalmához. A gőz- és savkezelt fehérjehordozót ismert módszerekkel lisztté alakítjuk. A találmány szerinti eljárás során fehérjehordozóként állati eredetű hullákat, vágóhídi melléktermékeket, belet, vért, tollat, szóját használhatunk. Savként előnyösen foszforsavat, sósavat, ecetsavat vagy ezek keverékét alkalmazhatjuk. Ecetsav alkalmazása akkor előnyös, ha a végtermékben antibakteriális hatást kívánunkelérni. A találmányunk szerinti eljárás során kivánt esetben a fehérjehordozó kalcium- és foszfortartalmát is beállíthatjuk úgy, hogy a digesztor tartalmához kívánt mennyiségű kalcium-sót adunk csontiiszt vagy egyszerűen kalcium-só formájában illetve savként foszforsavat vagy olyan savelegyet alkalmazunk, amelynek egyik komponense foszforsav. A találmány szerinti fehérjehordozó előnyösen a fehérjehordozó tömegére vonatkoztatott 5-7%-ban tartalmaz foszfort és 5-10&-ban kalciumot. Az eddigi eljárások során vagy a kész táphoz, vagy a táphoz adagolt fehérjeliszthez keverték a kalcium- illetve foszfor"-sókat, Így tovább növelve a kapott táp bázisértékét. A találmányunk szerinti eljárás során a fenti makroelemek bázisértékének figyelembevételével állíthatjuk be az előállított fehérjeliszt bázisértékét. A találmány szerinti eljárás előnyei a régihez képest a következők: 1) Csökkentett bázisértékü, előnyösen 200 millimól/kg bázisértékű fehérjehordozók állíthatók elő, amelyek elfogyasztása nem csökkenti a béltraktus védekező mechanizmusát, gyógyszeres kezelés elkerülését teszi lehetővé. 2) Csökkentett bázismegterhelést okozó fehérjehordozók baktériumos romlása illetve egyéb értékcsökkenése (például avasodás) ecetsav alkalmazásával elkerülhető, a húslisztek salmonella és coli baktériumok által okozott fertőzöttségét az ecetsav antibakteriális hatása megszünteti. 3) Olyan csökkentett bázísmegterhelést okozó fehérjehordozók állíthatók elő, amelyek kalcium- és foszfor-sókat is tartalmaznak, így a táp készítése során ezeknek az anyagoknak a hozzáadása elkerülhető, így a táp bázisértékét tovább nem növelik. 4) A találmány szerinti fehérjehordozók em itett előnyei olyan anyagok alkalmazásával érhetők el, amelyek nem tekinthetők a biológiai szervezet számára idegen kémiai anyagoknak, így nemkívánatos mellékhatásokkal nem kell számolni. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
