190543. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 5-(4-vinil- vagy 4-etinil-benzoil)-1,2-dihidro-3H-pirrolo [1,2-a]pirrol-1-karbonsavak és származékaik előállítására

1 190 543 2 gyógyhatású vegyületet tartalmazza egy vagy több vívőanyag vagy segédanyag mellett. A gyógyászati készítmény lehet orálisan beadható tabletta, hüvelytabletta, vagy méhtabletta vagy kúp, pilula, kapszula, cseppfolyós oldat, szuszpenzió stb. A készítmény előnyösen egységnyi dózist tartalmaz, mivel így egyszerűen beadhatók pontos dózisok. A szokásosan alkalmazott, nem-toxikus szilárd vívőanyagok például a következők lehetnek: gyógyá­szati minőségű mannit, laktóz, keményítő, magné­­ziumsztearát, szacharin-nátriumsó, talkum, cellulóz, glukóz, zselatin, szacharóz, magnéziumkarbonát stb. A fentiekben definiált hatóanyagot kúppá is alakíthatjuk, vívőanyagként például polialkilén-gliko­­lokat, így polipropilénglikolt használva. Cseppfolyós gyógyászati készítményeket úgy állít­hatunk elő, hogy a fentebb definiált hatóanyagot például oldjuk, diszpergáljuk stb. - adott esetben gyógyászati adjuvánssal együtt - egy vívőanyagban, például vízben, sóoldatban, vizes dextróz-oldatban, glicerinben, etanolban, stb., és ilyen módon oldatot vagy szuszpenziót készítünk. Kívánt esetben a beadni kívánt gyógyászati készítmények nem-toxikus segéd­anyagokat is tartalmazhatnak kisebb mennyiségben, például nedvesítő vagy emulgeáló szereket, puffer­­anyagokat stb., így nátriumacetátot, szorbitán-mo­­nolaurátot, trietanolamin-oleátot stb. A fenti gyógyászati készítmények előállítására szolgáló módszerek önmagukban ismertek, lásd pél­dául Remington s Pharmaceutical Sciences, 14. ki­adás, Mack Publishing Company, Easton, Pennsyl­vania, 1970. A beadásra kerülő készítmény minden esetben olyan mennyiséget tartalmaz a hatóanyag­­(ok)ból, amely hatékonyan késlelteti a vajúdás kez­detét, vagy elhalasztja a szülést, amikor a méhössze­­húzódások már megkezdődtek. A napi dózis általá­ban 0,5—25 mg hatóanyag/kg testsúly, és a teljes na­pi dózist vagy egyszerre adjuk be, vagy 3—4 kisebb adagra elosztva szabályos időközökben adagoljuk. A hatóanyag ténylegesen beadott mennyisége termé­szetesen függ a viszonylagos aktivitásától. összefoglalva, a találmány értelmében az (I) ál­talános képletű vegyületeket, ahol R jelentése vinil­­csoport vagy etinilcsoport, R2 jelentése hidrogén­­atom vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport, állítjuk elő, olymódon, hogy valamely (III) általános képletű vegyület, ahol R2 jelentése 1-4 szénatomos alkil­csoport, egy (II) általános képletű vegyülettel kon­denzálunk, ahol R jelentése a fenti, X jelentése klór­atom, brómatom vagy egy -NR3 R4 általános kép­letű csoport, ahol R3 és R4 jelentése, egymástól függetlenül, kisszénatomszámú alkilcsoport, és kívánt esetben egy kapott alkilésztert a megfelelő szabad karbonsavvá hidrolizálunk, és egy szabad karbonsavat észterré alakíthatunk. A találmányt az alábbi példákkal, az oltalmi kör korlátozása nélkül, részletesen ismertetjük. A pél­dák előtt a kiindulási vegyületek előállítását az 1. és 2. preparátumok tartalmazzák. Ha a későbbi példákban több anyagból indulunk ki, mint amennyit az előző példák szerint kaptunk, ez úgy értendő, hogy az illető előző példát egy vagy több alkalom­mal megismételtük. Ha másképpen nem adjuk meg, a reakciókat szobahőmérsékleten (20-30°C-on) vi­­telezzük ki. I. preparátum (IIIj általános képletű vegyületek előállítása: 1,2-dihidro-3H-pírrolof 1,2-a]pirrol-l-karbonsav­-rnetilészter és más (III) általános képletű vegyü­­• letek A. Egy 250 ml térfogatú, háromnyakú, mágneses ke­verővei és kalciumkloridos szárítócsővel ellátott gömblombikot az egyik szélső nyakon keresztül, csatlakozó darab és rövid (7,5 cm hosszúságú) vizes hűtő segítségével közvetlenül összekapcsolunk a pi­­rolizáló készülékkel. Ez utóbbi készülék 100 ml-es gömblombikból áll, amelybe 15 cm-es Vigreux­­oszlop illeszkedik, hőmérővel van ellátva, és a fen­tebb említett hűtőhöz van kapcsolva. A pirolizáló készülék gömblombikába előzetesen bemérünk 15,6 g oxálsav-dihidrátot és 11,82 g brón-acetaldehid-dietil­­acetált, amelyet vinil-acetátból állítunk elő P. Z. Bedoukian szerint [J. Am. Chem. Soc., 66, 561 (1944)]. A háromnyakú lombikba bemérünk 3,36 g eta­­nolamint, jeges fürdővel 0-10°C-ra hűtjük, és keverés közben hozzácsépegtetjük 8,7 g 1,3-aceton-dikar­­bonsav-dimetjlésztert. Ekkor azonban 3-(karbometo­­xi-mctiI)-3-(2 -hidroxi-etil-amino)-akrilsav-metilészter­(VI) képletű vegyület - képződik. Az adagolás be­fejezése után a jeges fürdőt eltávolítjuk, és 100 ml vízmentes acetonitrilt adunk az elegyhez. A készü­lék pirolizáló részét olajfürdőbe helyezzük, és ezt 150 160°C-ra melegítjük. A képződő brómacetal­­dehid-oldatot közvetlenül a (VI) képletű vinilamin oldatába desztilláljuk (fp. 80—83°C/580 Hgmm), miközben a mágneses keverővei keverjük. Amikor a desztilláció hőmérséklete 80°C alá esik vissza, lekapcsoljuk a pirolizáló készüléket, és a helyére kalciumkloridos szárítószővel ellátott hűtőt illesztünk. Az oldatot 1 órán át forraljuk visszafolyató hűtő alatt, az oldószert csökkentett nyomáson lepároljuk, majd a maradékhoz 200 ml metanolt és 20 g szilikagélt adunk. Az elegyet vá­kuumban szárazra pároljuk, és a maradékot egy kro­­nratografáló oszlop tetejére visszük fel, amely 200 g szilikagélt tartalmaz hexánban. Az oszlopot hexán és et lacetát 80 : 20 térfogatarányú elegyének 500 ml mennyiségével, majd hexán és etilacetát 1 : l ele­gyének 500 ml mennyiségével, majd hexán és etilace­tát 1 : 1 térfogatarányú elegyének 9 x 500 ml meny­­nyiségével eluáljuk. A 2. és 3. frakció kevesebb polá­ros szennyező anyagot és 1,3-aceton-dikarbonsav­­-dimetilésztert tartalmaz. A 4.-8. frakcióból 4,1 g N-(2-hidroxi-etil)-3-karbometoxi-pirrol-2-ecetsav-me­­tilészier [(VII) általános képletű vegyület] különít­hető el, amely éter és hexán eiegyébőí átkristályosít­va 52 -54°C-on olvad. B. 4,1 g N-(2-hidroxi-etil)-3-karbometoxi-pirrol-2- -ecetsav-metilészter 35 ml vízmentes diklórmetánnal készült, -10°C-ra hűtött oldatához 2,65 ml trietil­­amint, majd cseppenként 1,46 ml metán-szulfonil­­-kloridot adunk, miközben a reakcióelegy hőmérsék­letét -10 és -5°C között tartjuk. A reakció leját­szódását vékony-rétegkromatográfiás vizsgálattal el­lenőrizzük, kloroform és aceton 90 : 10 térfogatará­­nyú elegyének alkalmazásával. Anúkor a reakció teljesen végbe ment (ehhez kö­rülbelül 30 perc szükséges a metán-szulfonil-klorid adagolása után), lassan 10 ml vizet adunk az elegy­hez. A szerves fázist elválasztjuk, 3x30 ml vízzel mos­suk, vízmentes náriumszulfáton szárítjuk, és csök-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 6

Next

/
Thumbnails
Contents