190532. lajstromszámú szabadalom • Eljárásfoszfort, nátriumot és magnéziumot tartalmazó takarmány-kiegészítő előállítására
1 190 532 2 A találmány tárgya eljárás foszfort, nátriumot é* magnéziumot tartalmazó takarmány-kiegészítő előállítására. Ismeretes, hogy takarmányokhoz különféle takarmány-kiegészítőt szoktak adagolni abból a célból, hogy flymódon jutassák a takarmányba azokat a szervetlen vagy szerves anyagokat, amelyek az állatok fejlődéséhez, vagy gyógyításához, esetleg más okból szükségesek. A tulajdonképpeni célt szolgáló, anyagok - a hatóanyagok - általában rendkívül kis mennyiségben szükségesek, éppen ezért sokszor gondot okoz, hogy milyen formában, miként juttassák azt az állal szervezetébe. Sok esetben az is problémát jelent, hogy természetes takarmányokban olyan komponensek vannak, amelyek nem kívánatosak az állat számára, vagy legalábbis egy-egy időszakban nem kívánatosak. Ugyanakkor más komponensek csak olymódon vihetők be az állat szervezetébe, ha a nem kívánatos komponensű takarmány Is etetésre kerül. Példaként említhető a kalcium és a foszfor. Általában nagyobb mennyiségű foszfort igényelnek a haszonállatok, ugyanakkor kalciumra nincs szükségük, sőt egyes esetekben a kalcium etetése kifejezetten káros. Rendkívül nehéz azonban olyan takarmányokat találni, amelyeknél a kalcium és a foszfor nincs egyidejűén jelen. Ezért általában úgy választják meg a takarmányokat, hogy azok lehetőleg minél kevesebb kalciumot tartalmazzanak, a foszfort viszont takannány-kiegészítő formájában adagolják az etetésre szánt takarmányhoz. Ezek a takarmány-kiegészítők - vagy legalább egy részük - általában íparszerű tevékenység eredményei. Kérdéses szokott lenni a takarmány-kiegészítők esetében az is, hogy milyen formában juttassák azt az etetésre szánt takarmányba. Előfordul, hogy folyadék állapotban, tehát valamilyen oldat formájában lehet a kívánt szerves vagy szervetlen anyagot a takarmányhoz adagolni. Máskor viszont az lenne ajánlatos, ha por alakjában tartalmaznák az etetni szándékolt komponenseket és ezt a port kevernék az etetésre szánt takarmányhoz. A takarmány-kiegészítők esetében általában hatóanyagról és valamilyen hordozóról beszélhetünk. A hordozó anyag feladata rendszerint az, hogy az etetéshez, szállításhoz, tároláshoz megfelelő konzisztenciát biztosítson. Fontos, hogy a hordozó anyag állategészségügyi vagy más szempontból ne okozzon kárt vagy komplikációt, ne rontsa a takarmány iránti étvágyat, ne tegye a takarmányt gusztustalanná (pl. szaghatás, vagy ízhatás révén), a takannány fogyasztását ne nehezítse, továbbá könnyen hozzáférhető és olcsó legyen. A különféle vegyipari folyamatok során számos olyan melléktermék keletkezik, ami elvileg felhasználható lenne állatok etetésére szánt takarmányhoz kiegészítőként, de azok előfordulási formája, koncentrációja megakadályozza a közvetlen etetést, így például a vegyiparnak viszonylag nagy mennyiségben előforduló mellékterméke a foszforsav, ami foszforhcviteli lehetőséget jelentene az állatok takarmányozásánál, de közvetlenül mint foszforsav nem alkalmazható arra a célra. Számos más hatóanyagot Is lehetne felhozni, így például a különféle zsiradékoknak, vitaminoknak BZ állatok szervezetébe juttatását kell megemlíteni. A találmány célkitűzése, hogy olyan eljárást biztosítson, amelynek segítségével előállított takarmány-kiegészítő révén foszfort, nátriumot és magnéziumot lehet bejuttatni az állatok szervezetébe azáltal, hogy ezt a takarmány-kiegészítőt az etetésre szánt takarmányhoz adjuk. A találmány tárgyát képező javasolt eljárás a duzzasztott perlit adszorbeáló képességére épül. Ismeretes, hogy a perlit alkalmas arra, hogy oldatban lévő szereket megkössön és így takarmány-kiegészítőként lehet felhasználni. A perlit etetése semmiféle állategészségügyi vagy élettani szempontból vett káros hatással nem jár. A perlit ugyanis az állatok szervezetében mellékhatást nem eredményez, az állatok anyagcseréjét nem zavarja, a perlit áthalad az állat szervezetén anélkül, hogy ő maga bármilyen váltózáson menne keresztül, vagy az állat szervezetében életfunkcióiban valamiféle változást eredményezne. Kísérletek során igazolódott, hogy a találmány szerinti eljárás alkalmazása nem támaszt semmiféle igényt sem a takarmány-kiegészítő létrehozásához szükséges atmoszféra tekintetében, sem kémiai vonatkozású előkészítés tekintetében. Általában létre lehet hozni a javasolt takarmány-kiegészítőt légkori nyomáson, a nagy átlagban előforduló szobahőmérsékleten illetve a szabad levegő hőmérsékletén, továbbá a nyomás tekintetében sincs korlátozás. A perlit vonatkozásában érdekes lehet a perlitnek a szemcsemérete. A szemcseméret sem okoz azonban a találmány szerinti eljárás foganatosítása szempontjából koriatokat, hanem gazdasági szempontból jelenthet csak megfontolandó körülményt, az, hogy milyen szemcseméretű perlit-őrieményt használunk hordozó anyagként. Ismeretes, hogy minél kisebb a szemcsemérete a perlitnek, annál nagyobb az az aktív felület - itt fajlagos felületről beszélünk, vagyis a perlit egységnyi súlyára vonatkoztatott felületről — amely az adszorbeálás szempontjából mint hatásos felület jön szóba. A találmány szerinti eljárás elé kitűzött célt elvileg úgy lehetne elérni, hogy a takamiány-kiegészítő készítéséhez perliten előállított nátrium-lüdrogén-foszfát monohidrát és magnézium-hidrogén-foszfát trilvidrát keveréket alkalmazunk. Gazdaságossági megfontolásból azonban az említett sókat nem állítjuk elő és ilyen formában nem is szerezzük be, hanem a perlitet foszforsav oldattal átitatjuk, majd az inmobilizált foszforsavat keverés közben reagáltatjuk szilárd nátrium-hidroxiddal és magnézium-oxiddal. Ily módon sem kristályosítási, sem szárítási műveletre nincs szükség, s flymódon jelentős költségcsökkentés biztosítható. Mint inár említettük, az iparban jelentős mennyiségű foszforsav képződik. Ez a foszforsav általában 75 tömeg %-os szokott lenni, ezért az ilyen koncentrációjú foszforsavval számolunk a találmány meghatározásánál. A találmány szerinti eljárás során a végterméket jelentő takarmány-kiegészítő súlyára vonatkozóan 50-80% foszforsav-oldatot — vagyis 75 tömeg %-os foszforsavai - itatunk fel perlittel. Az így Inmobilizált foszforsavat keverés közben reagáltatjuk szilárd nátrium-hidroxiddal, amelynek részaránya a végtermék súlyának legfeljebb 20%-a. Emellett még szilárd magnézlum-oxidot Is adagolunk a készítményhez, mégpedig olyan mennyiségben, hogy a NaOíl/MgO arány 7/1-9/1 között legyen. Természetesen a nátrium-hidroxid előbb adott részaránya azonos hatóanyagtartalmú nátroniúg-oldattal 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
