190532. lajstromszámú szabadalom • Eljárásfoszfort, nátriumot és magnéziumot tartalmazó takarmány-kiegészítő előállítására

1 190 532 2 A találmány tárgya eljárás foszfort, nátriumot é* magnéziumot tartalmazó takarmány-kiegészítő előállítására. Ismeretes, hogy takarmányokhoz különféle takar­mány-kiegészítőt szoktak adagolni abból a célból, hogy flymódon jutassák a takarmányba azokat a szervetlen vagy szerves anyagokat, amelyek az álla­tok fejlődéséhez, vagy gyógyításához, esetleg más okból szükségesek. A tulajdonképpeni célt szolgáló, anyagok - a hatóanyagok - általában rendkívül kis mennyiségben szükségesek, éppen ezért sok­szor gondot okoz, hogy milyen formában, miként juttassák azt az állal szervezetébe. Sok esetben az is problémát jelent, hogy természetes takarmányok­ban olyan komponensek vannak, amelyek nem kívá­natosak az állat számára, vagy legalábbis egy-egy idő­szakban nem kívánatosak. Ugyanakkor más kompo­nensek csak olymódon vihetők be az állat szervezeté­be, ha a nem kívánatos komponensű takarmány Is etetésre kerül. Példaként említhető a kalcium és a foszfor. Általában nagyobb mennyiségű foszfort igényelnek a haszonállatok, ugyanakkor kalciumra nincs szükségük, sőt egyes esetekben a kalcium ete­tése kifejezetten káros. Rendkívül nehéz azonban olyan takarmányokat találni, amelyeknél a kalcium és a foszfor nincs egyidejűén jelen. Ezért általá­ban úgy választják meg a takarmányokat, hogy azok lehetőleg minél kevesebb kalciumot tartalmazzanak, a foszfort viszont takannány-kiegészítő formájában adagolják az etetésre szánt takarmányhoz. Ezek a takarmány-kiegészítők - vagy legalább egy részük - általában íparszerű tevékenység eredményei. Kérdéses szokott lenni a takarmány-kiegészítők esetében az is, hogy milyen formában juttassák azt az etetésre szánt takarmányba. Előfordul, hogy folya­dék állapotban, tehát valamilyen oldat formájában lehet a kívánt szerves vagy szervetlen anyagot a takar­mányhoz adagolni. Máskor viszont az lenne ajánlatos, ha por alakjában tartalmaznák az etetni szándékolt komponenseket és ezt a port kevernék az etetésre szánt takarmányhoz. A takarmány-kiegészítők esetében általában ható­anyagról és valamilyen hordozóról beszélhetünk. A hordozó anyag feladata rendszerint az, hogy az etetéshez, szállításhoz, tároláshoz megfelelő konzisz­tenciát biztosítson. Fontos, hogy a hordozó anyag állategészségügyi vagy más szempontból ne okozzon kárt vagy komplikációt, ne rontsa a takarmány iránti étvágyat, ne tegye a takarmányt gusztustalan­ná (pl. szaghatás, vagy ízhatás révén), a takannány fogyasztását ne nehezítse, továbbá könnyen hozzá­férhető és olcsó legyen. A különféle vegyipari folyamatok során számos olyan melléktermék keletkezik, ami elvileg felhasz­­nálható lenne állatok etetésére szánt takarmányhoz kiegészítőként, de azok előfordulási formája, kon­centrációja megakadályozza a közvetlen etetést, így például a vegyiparnak viszonylag nagy mennyi­ségben előforduló mellékterméke a foszforsav, ami foszforhcviteli lehetőséget jelentene az állatok takar­mányozásánál, de közvetlenül mint foszforsav nem alkalmazható arra a célra. Számos más hatóanyagot Is lehetne felhozni, így például a különféle zsiradékoknak, vitaminok­nak BZ állatok szervezetébe juttatását kell megemlí­teni. A találmány célkitűzése, hogy olyan eljárást biz­tosítson, amelynek segítségével előállított takar­mány-kiegészítő révén foszfort, nátriumot és magné­ziumot lehet bejuttatni az állatok szervezetébe azál­tal, hogy ezt a takarmány-kiegészítőt az etetésre szánt takarmányhoz adjuk. A találmány tárgyát ké­pező javasolt eljárás a duzzasztott perlit adszorbeáló képességére épül. Ismeretes, hogy a perlit alkalmas arra, hogy oldatban lévő szereket megkössön és így takarmány-kiegészítőként lehet felhasználni. A perlit etetése semmiféle állategészségügyi vagy élettani szempontból vett káros hatással nem jár. A perlit ugyanis az állatok szervezetében mellékhatást nem eredményez, az állatok anyagcseréjét nem zavarja, a perlit áthalad az állat szervezetén anélkül, hogy ő maga bármilyen váltózáson menne keresztül, vagy az állat szervezetében életfunkcióiban vala­miféle változást eredményezne. Kísérletek során igazolódott, hogy a találmány szerinti eljárás alkalmazása nem támaszt semmi­féle igényt sem a takarmány-kiegészítő létrehozá­sához szükséges atmoszféra tekintetében, sem kémiai vonatkozású előkészítés tekintetében. Általában létre lehet hozni a javasolt takarmány-kiegészítőt légkori nyomáson, a nagy átlagban előforduló szobahőmér­sékleten illetve a szabad levegő hőmérsékletén, továbbá a nyomás tekintetében sincs korlátozás. A perlit vonatkozásában érdekes lehet a perlit­­nek a szemcsemérete. A szemcseméret sem okoz azonban a találmány szerinti eljárás foganatosítása szempontjából koriatokat, hanem gazdasági szem­pontból jelenthet csak megfontolandó körülményt, az, hogy milyen szemcseméretű perlit-őrieményt használunk hordozó anyagként. Ismeretes, hogy mi­nél kisebb a szemcsemérete a perlitnek, annál na­gyobb az az aktív felület - itt fajlagos felületről be­szélünk, vagyis a perlit egységnyi súlyára vonatkoz­tatott felületről — amely az adszorbeálás szempontjá­ból mint hatásos felület jön szóba. A találmány szerinti eljárás elé kitűzött célt elvi­leg úgy lehetne elérni, hogy a takamiány-kiegészítő készítéséhez perliten előállított nátrium-lüdrogén­­-foszfát monohidrát és magnézium-hidrogén-fosz­­fát trilvidrát keveréket alkalmazunk. Gazdaságossági megfontolásból azonban az említett sókat nem állít­juk elő és ilyen formában nem is szerezzük be, ha­nem a perlitet foszforsav oldattal átitatjuk, majd az inmobilizált foszforsavat keverés közben reagáltatjuk szilárd nátrium-hidroxiddal és magnézium-oxiddal. Ily módon sem kristályosítási, sem szárítási művelet­re nincs szükség, s flymódon jelentős költségcsökken­tés biztosítható. Mint inár említettük, az iparban jelentős mennyi­ségű foszforsav képződik. Ez a foszforsav általában 75 tömeg %-os szokott lenni, ezért az ilyen koncent­rációjú foszforsavval számolunk a találmány megha­tározásánál. A találmány szerinti eljárás során a vég­terméket jelentő takarmány-kiegészítő súlyára vo­natkozóan 50-80% foszforsav-oldatot — vagyis 75 tömeg %-os foszforsavai - itatunk fel perlittel. Az így Inmobilizált foszforsavat keverés közben reagáltatjuk szilárd nátrium-hidroxiddal, amelynek részaránya a végtermék súlyának legfeljebb 20%-a. Emellett még szilárd magnézlum-oxidot Is adagolunk a készítményhez, mégpedig olyan mennyiségben, hogy a NaOíl/MgO arány 7/1-9/1 között legyen. Természetesen a nátrium-hidroxid előbb adott rész­aránya azonos hatóanyagtartalmú nátroniúg-oldattal 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Thumbnails
Contents