190463. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagy sikértartalmú stabilizált minőségű búzakeverék termesztésére
1 190 463 2 A találmány tárgya eljárás három - vagy adott esetben több - komponensű, nagy sikértartalmú, stabilizált minőségű búzakeverék előállítására és nagyüzemi termesztésére. Jó minőségű tészta gyártásához meghatározott minőségű búzalisztre van szükség. A tésztaipari célra felhasználható lisztek minőségi tulajdonságait az MSZ 08-1352-81 számú szabvány írja elő. A szabvány által meghatározott 15 minőségi mutató közül döntő a nedvessikér-tartalom, amelynek a TL-50 I. kategória esetében 28 % felett, a TL-50 II. kategória esetében pedig 26-28% között kell lennie. Ilyen minőségű lisztet a malomipar legalább 35% nedvessikértartalmú búza őrlésével tud előállítani, jelenleg mintegy 6-8%-os lisztkihozatallal. Kevés a rétesliszt és a dara is, a kenyérliszt pedig rossz minőségű. A jelenlegi búza fajtaválasztékában minőségjavító - 35% feletti nedvessikér-tartalmat elérő - fajták nem vagy alig fordulnak elő. A termesztés során a termésmennyiség növelésére irányuló agrotechnikai műveletek hatására azonban még e fajták sem képesek a genetikailag determinált minőségű tulajdonságaikat érvényesíteni. Szükséges lenne olyan búzafajtákat termeszteni, amelyek nedvessikér-tartalma a 35%-os előírt értéket meghaladja; ily módon az évjárati és agrotechnikai hatástól csaknem függetlenül alkalmasak a már említett minőségű lisztek előállítására. Ilyen fajta például a korábban köztermesztésben volií Bánkúti 1201, amelynek minősítését a 60-as évek elején megvonták. E fajta termőképessége azonban 30-40%-kai elmarad a mai korszerű fajtákétól, továbbá agronómiái szempontból sem felel meg a kor követelményeinek. Nagy sikértartalmú fajtákat azonban az elmúlt években nem minősítettek, ezért a hazai tésztagyártás nem jut megfelelő mennyiségű és minőségű alapanyaghoz. Ismert tény, hogy mind mennyiségi, mind minőségi szempontból a búza számára legkedvezőbb a korán lekerülő - különösen a pillangós-elővetemény (GRABNER E.: Szántóföldi növénytermesztés, Pátria Kiadó, Budapest, 1942). Ugyancsak ismert technológiai megoldás a nyári talajelőkészítés (MANNINGER G. A.: Talajnedvesség gazdálkodás, elővetemény és talajélet, mint a magyar búzatermelés időszerű kérdései; Mezőgazdaság és kertészet, Budapest, 65. 5. 1934). A hazai üzemi gyakorlatban azonban e technológiai megoldás csak a tarlóhántásra és lezárásra korlátozódik, nyári vetőágy készítés nélkül. Az általunk ismertetett eljárás nyári vetőágy készítésen alapul. Az öntözés termésnövelő hatása mellett irodalmi források (KOSZTURSZKI N. ATANASZOVA I. : Tehnologicsni szvojsztva na psenicata na fona razlicsen poliven rezsim i szocsetanije sz mineralno torene Raszt. Nauki, Szófia, 3. 31-37. 1973; LÁNG G. : A trágyázás és az öntözés néhány összefüggése Agrártudományi Közlöny, Budapest, 34. 1974; SZOBKO A. A. : Ozimaja psenica na orosaemüh zemljah. Urozsaj, Kiev, 1976) nem ítélik egyértelműnek a minőségre gyakorolt hatást. Saját vizsgálataink igazolták, hogy a minőségromlás fajtaspecifikus, ennek megfelelően eljárásunk száraz művelést irányoz elő. A megdőlés elleni védekezésben a regulátorok használata általánosan ismert (ECCLES R. W.-BEVAN C. J. : Cereal story ’80. Dorset College of Agric, 1980; őszibúza termelési technológia 1984. IKR, Bábolna), azonban az ismert eljárások nem tesznek különbséget az eltérő hatóanyagú szerek között. Vizsgálataink szerint a CCC hatóanyagú szerek kivételével a többi regulátor, különösen az etefon tartalmú szerek erősen fitotoxikusak lehetnek, ennek megfelelően eljárásunk a CCC használatát részesíti előnyben. A vegyszeres gyomirtás búzára gyakorolt hatása ma még nem kellőképpen tisztázott. Elfogadott vélemény és gyakorlat (öszibúza termelési technológia 1984. IKR, Bábolna), hogy az MCPA tartalmú szerek alkalmazása a legkevésbé fitotoxikus. Kutatási eredményeink szerint ez nem helytálló, és eljárásunk agrotechnikájába az esetleges gyomirtások elvégzésére a 2,4-D típusú szerek használatát vontuk be. Ismeretesek olyan eljárások, mint például Pollhamer E.né: A búza minősége különböző agrotechnikai kísérletekben, Akadémia Kiadó, (1973), Pollhamer E.né: A búza és a liszt minősége, Mezőgazdasági Kiadó (1981), illetve Pollhamer E.né: A búza sütőipari minőségének javítási lehetőségei martonvásári kísérletek alapján, Élelmezési ipar 34. 8. irodalmi helyeken ismertetettek, melyek során sütőipari minőségjavító céllal jó és rossz minőségű búzafajták, illetve törzsanyagok magkeverékét elvetve, a keverék populáció termését felhasználva állítanak elő kívánt minőségű lisztet. Az ismertetett hivatkozásokban a sütőipari felhasználásra alkalmas liszt előállításának lehetőségeit vázolják. Az eljárások elsősorban a farinográfos érték javulását eredményezik, de a sikértartalom befolyásolása - növelése - ezen eljárásokkal nem megoldott. Célul tűztük ki nagy sikértartalmú, stabilizált minőségű búza nagyüzemi termesztési eljárásának kidolgozását, vagyis olyan búza termesztését, amelynek malomipari feldolgozásával a jelenleginél nagyobb mennyiségű TL-50-es minőségi kategóriájú liszt és/vagy rétesliszt, dara és más minőségjavító lisztfrakció állítható elő. Fenti célkitűzést megvalósító eljárás során a Triticum aestivum fajhoz tartozó, Mv MA, Mv MB és Mv MC jelzésű genetikailag identikus, legalább 35%, előnyösen termesztve 36-40% nedvessikértartalmú, reprodukálható növénypopulációk egynemű, nem utántermesztett vetőmagját 6 : 1 : 1 és 18 : 1 : 1 arány között - célszerűen 12 : 1 : 1 és 14:1:1 arány között - összekeverjük, majd búzatermesztésre alkalmas - célszerűen közepes tápanyagellátottságú, középkötött - talajon, amelyen korán lekerülő növény termett, önmagában ismert módon nyári vetöágyat készítünk, a táblában célszerűen csoroszlyalezárással művelőutakat kialakítva, a tápanyagellátást önmagában ismert NPK- trágyázással, valamint önmagában ismert minőségjavító N-fejtrágyázással biztosítjuk, vegyszeres kezelést adott esetben (például súlyos gyomfertőzés esetén) 2,4-D tartalmú készítményekkel önmagá-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
