190419. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként tiolkarbamidsav-alkil-észtereket és hatásnyújtószerként amin-származékot tartalmazó nyújtott hatástartalmú herbicid készítmények, valamint az amin-származékot tartalmazó, hatástartam növelő készítmények
A találmány szerinti tiolkarbamátokat előállíthatjuk a 2 913 327. számú (Tilles és munkatársai, 1959. november 17.) amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett eljárással. Ilyen tiolkarbamátok például N,N-di-n-propil-tiolkarbamidsav-etil-észter, N,N-diizobutil-tiolkarbamidsav-etil-észter, N,N-di-n-propil-tiolkarbamidsavn-propil-észter és az N-etil-N-n-butil-tiolkarbamidsav-n-propil-észter. A találmány szerinti, hatásnyújtó vegyületeket többféle ismert módszerrel előállíthatjuk. Ilyen módszeiek például az alábbiak: Primer amin és aldehid vagy keton reakciójában imin és viz keletkezik. Az imint a fázisok elválasztása útján elkülönítjük, majd nátrium-bórhidriddel vagy nátrium-ciano-bórhidriddel redukálva szekunder aminhoz jutunk. Ezzel a módszerrel előállíthatunk alkil-, alkenil-, benzil- és cikloalkilcsoportokkal helyettesített aminokat. Az aldehid vagy keton helyett, hasonló reakcióban, kiindulási anyagként használhatunk savkloridot is. Ebben az esetben az amid tipusú köztitermék redukciójához erélyesebb redukálószerre, például lítium-alumínium-hidridre van szükség. Egy másik módszer szerint eljárhatunk úgy is, hogy az amid típusú köztiterméket a nitrogénatomján teljesen alkilezzük, mégpedig oly módon, hogy az amidot erős bázis jelenlétében, alkil-bromiddal kezeljük. Az így kapott terméket azután vizes lúggal kezelve, eltávolíthatjuk az acilcsoportot, és így szekunder aminhoz jutunk. Ezzel a módszerrel fenilcsoporttal helyettesített aminokhoz juthatunk. A primer aminokat is közvetlenül alkilezhetjük alkil- vagy benzil-halogeniddel. További alkilezés tercier aminhoz vezet. Alfa-ciano-alkil-(vagy benzil)-aminokat úgy állíthatunk elő, hogy primer aminokat ciánhidrinnel reagáltatunk. Ciánamidokat úgy állíthatunk elő, hogy kalcium-cianidból és nátrium-hidroxidból ciánamiddinátrium-sót készítünk, majd ez utóbbit alkilhalogeniddel reagáltatjuk. Számos ilyen vegyület, valamint az összes kiindulási anyag a kereskedelemben beszerezhető. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös kivitelezési változata szerint a hatásnyújtó vegyületet a herbicid hatású készítménnyel együtt juttatjuk a talajba, mezőgazdasági területen. Alkalmazhatjuk e kétféle vegyületet párhuzamosan, egyetlen keverékben vagy külön-külön készítmények formájában, vagy pedig alkalmazhatjuk ezeket egymás után, tetszés szerinti sorrendben. Ha egymás utáni adagolást végzünk, akkor célszerű az egyes vegyületeket közvetlenül egymás után a talajba juttatni. A herbicid hatás meghosszabbításához a kétféle vegyületet széles határok között változtatható arányban alkalmazhatjuk. Legkényelmesebb azonban, ha e vegyületeket olyan arányban adagoljuk, ahol a herbicid készítmény hatóanyaga és a hatásnyújtó szer tömegaránya 0,5 : 1 és 5 : 1 között, és legelőnyösebben 0,5 : 1 és 2 : 1 között van. A felsorolt arányok tömeg szerinti arányokat jelentenek. A jelen találmány szerinti készítmény alkalmazhatóságát többféle haszonnövényre kiterjeszthetjük, ha a készítményben olyan szert (antidotum) alkalmazunk, amely megvédi a haszonnövényt a készítmény által okozott esetleges károsodástól, és így a készítményt szelektívebbé teszi a gyomnövényekkel szemben. Antidotumokat és ezek alkalmazására szolgáló eljárásokat írnak le az alábbi szabadalmi leírások: 3 959 304. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás (E. G. Teach, 1976. május 25.); 3 989 503. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás (F. M. Pallos és munkatársai, 1976. november 2.); 4 021 224. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás (F. M. Pallos és munkatársai, 1977. május 3.); 3 131 509. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás (O. L. Hofman, 1964. május 5.); és 3 564 768. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás (O. L. Hoffman, 1971. február 3.). Az említett szabadalmi leírásokban megadott módszerekre itt utalunk. Jól alkalmazható antidotumok például az olyan (III) általános képletü acetamidszármazékok, amelyek képletében R7 és R8 jelentése egymástól függetlenül 2-4 szénatomot tartalmazó alkenilcsoport. Ilyen vegyület például az N,N-dialliI-diklóracetamid. Az antidotumot a tiolkarbamáttal és a hatást nyújtó vegyülettel együtt, a növényekre nézve nem toxikus, az antidotum hatás eléréséhez szükséges mennyiségben alkalmazzuk. A „növényekre nézve nem toxikus” kifejezésen az antidotumnak azon mennyiségét értjük, amely legfeljebb csak igen kismértékű károsodást okoz az adott haszonnövényen. Az „antidotum hatás kifejtéséhez szükséges” mennyiségen az antidotumnak azt a mennyiségét értjük ; amely a tiolkarbamát által az adott haszonnövényen okozott károsodást lényegesen csökkenti. A herbicid hatóanyag és az antidotum aránya 7 : 1 és 17 : 1 között van. A találmány szerinti eljárást és a találmány szerinti készítményt az alábbiakban - a találmány oltalmi körének szűkítése nélkül - példákkal szemléltetjük. A példák azt is bemutatják, hogy hogyan nő meg a jelen találmány szerinti készítményekben jelenlévő herbicid hatóanyagok élettartama a talajban, és ezáltal hogyan nő meg herbicid hatásuk. ! j 1. példa 1 4 herbicid hatás fokozódásának kimutatása A példában leírt, a herbicid hatás kimutatására szolgáló mérések adatai azt szemléltetik, hogyan fokozzák a hatásnyújtó szerek a tiolkarbamát típusú hatóanyagokat tartalmazó készítmények herbicid hatását. A meghatározást úgy végezzük, hogy összehasonlítjuk a tiolkarbamátokkal kezelt növényeken megfigyelhető gyomirtó hatás mértékét a I tiolkarbamátokkal és a hatásnyújtó szerrel együttesen kezelt hasonló növényeken megfigyelhető értékkel. A vizsgálatokhoz Keetonból (Kalifornia) származó, agyagos, homokos talajt használunk, amelyet a herbicid készítménnyel előkezelünk, és így modellezzük az olyan tipikus mezei körülményeket, ahol a talajt előzőleg herbiciddel kezelik. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
