190400. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új eburnán-oxim-származékok előállítására

1 190 400 2 A találmány tárgya eljárás új racém és optikailag aktív fa és/vagy Ib általános képletű ebumán­­oxim-származékok - mely képletben R jelentése etil-csoport - és savaddíciós sóik előállítására oly módon, hogy valamely racém vagy optikailag aktív II általános képletű ebumamonin-származékot — mely képletben R jelentése a fenti - valamilyen tercier-(4-8 szénatomos)-alkil-nitrittel reagálta­­tunk, és kívánt esetben a kapott la és Ib általános képletű eburnán-oxim ZE-izomer-keveréket szét­választjuk és/vagy kívánt esetben a kapott racém vagy optikailag aktív la vagy Ib általános képletű eburnán-oxim-származékot egy savval kezeljük. Az la általános képletű új vegyületek jelentős antihypoxiás hatással rendelkeznek. Az II általános képletű kiindulási anyagokat pél­dául a 151 295. sz. magyar vagy a 776 337 illetve 802 387 sz. belga vagy a 2 268 016 sz. francia szaba­dalmi leírásban ismertetett módon állíthatjuk elő. A II általános képletű vegyületek reakcióját vala­milyen tercier-(4-8 szénatomos alkilj-nitrittel, mint amilyen a tercier-butil-nitrit, a tercier-amil-nitrit, vagy izo-amil-nitrit, egy erős bázis, mint amilyenek az alkálifémalkoholátok, például a kálium- vagy nátrium-tercier-butilát, nátrium- vagy kálium-izo­­amilát, kálium-tercier-amilát, az alkálifémamidok, például a lítiumdiizopropilamid vagy fémorgani­kus vegyületek, mint amilyen a butil-Iítium, jelenlé­tében hajthatjuk végre. A reakciót célszerűen vala­milyen, a reakció szempontjából közömbös szerves apoláros oldószerben, előnyösen egy aromás szén­­hidrogénben, mint amilyen a benzol, toluol vagy a xilol, végezhetjük el. A reakció eredményeképpen az la általános kép­letű Z-izomer és az Ib általános képletű E-izomer keverékét kapjuk, amely keverékben az la általános képletű Z-izomer akkor van túlsúlyban, ha a reak­­cióelegy hőmérséklete nem túl magas, célszerűen 15-50 °C és a reakcióelegy pH-ja semleges vagy enyhén savas, célszerűen 3-7 közötti érték. így pél­dául, ha a reakcióelegyet vizes ammóniumklorid­­oldattal szobahőmérsékleten bontjuk meg túlnyo­móan la általános képletű Z-izomer keletkezik, ha viszont híg vizes kénsav-oldatot használunk, a két izomer közel egyenlő arányban keletkezik. Az la általános képletű Z-izomer kinetikus termék és me­legítéssel, különösen proton jelenlétében részlege­sen átizomerálható a termodinamikailag stabilabb Ib általános képletű E-izomerré. Az la és Ib általános képletű vegyületek savaddí­ciós sóképzéséhez például az alábbi savakat hasz­nálhatjuk. Szervetlen savak, mint amilyenek a hid­­rogénhalogenidek, például a sósav vagy a hidro­­génbromid, kénsav, foszforsav, salétromsav, a per­­halogénsavak, például a perklórsav, stb. Szerves karbonsavak, mint amilyen a hangyasav, ecetsav, propionsav, glikolsav, maleinsav, hidroximalein­­sav, fumársav, borostyánkősav, borkősav, aszkor­­binsav, citromsav, almasav, szalicilsav, tejsav, fa­héjsav, benzoesav, fenilecetsav, p-aminobenzoesav, p-hidroxibenzoesav, p-amino-szalicilsav, stb. AI- kil-szulfonsavak, mint amilyen a metánszulfonsav, etánszulfonsav, stb. Cikloalifás szulfonsavak, mint amilyen a ciklohexilszulfonsav. Arilszulfosnavak, mint amilyen a p-toluol-szulfonsav, naftilszulfon­sav, szulfanilsav, stb. Aminosavak, mint amilyen az aszparaginsav, glutaminsav, N-acetil-aszparagin­­sav, N-acetil-glutársav stb. A sóképzést valamely közömbös szerves oldó­szerben, például valamely 1-6 szénatomos alifás alkoholban, végezhetjük úgy, hogy a racém vagy optikailag aktív la vagy Ib általános képletű vegyü­­letet a fenti oldószerben oldjuk, majd az oldathoz addig adagoljuk a megfelelő savat, illetve a sav fenti oldószerrel készített oldatát, míg az elegy kémhatá­sa enyhén savassá válik (körülbelül pH : 5-6 érté­kig). Ezután a kivált savaddíciós sót a reakcióelegy­­ből valamilyen alkalmas módon, például szűréssel elkülöníthetjük. A találmány szerinti eljárást célszerűen úgy hajt­hatjuk végre, hogy amennyiben racém la vagy Ib általános képletű vegyületeket kívánunk előállíta­ni, akkor racém II általános képletű kiindulási anyagokat használunk, ha optikailag aktív la vagy Ib általános képletű vegyületek előállítása a cél, úgy optikailag aktív II általános képletű vegyüle­­tekből indulunk ki. A találmány szerinti eljárással kapott optikailag aktiv la vagy Ib általános képletű vegyületeket, illetve racemátjaikat vagy savaddíciós sóikat kívánt esetben további tisztítási műveletnek, például át­­kristályosításnak vethetjük alá. Az átkristályosításra alkalmas oldószerek körét a kristályosítandó anyag oldhatósági és kristályosodási tulajdonságai szab­ják meg. Az la vagy Ib általános képletű hatóanyagot a gyógyászatban szokásos, parenterális vagy enterá­­lis adagolásra alkalmas, nem toxikus, iners, az ilyen készítményekben használatos szilárd vagy folyé­kony hordozóanyagokkal és/vagy segédanyagok­kal összekeverve gyógyászati készítményekké ala­kítjuk. Hordozóanyagként például vizet, zselatint, laktózt, tejcukrot, keményítőt, pektint, magnézi­­umsztearátot, sztearinsavat, talkumot, növényi olajokat, mint amilyen a földimogyoró olaj, olíva olaj, stb. alkalmazhatunk. A hatóanyagot a szoká­sos gyógyászati készítmények formájában, például szilárd (gömbölyített vagy szögletes tabletta, dra­zsé, kapszula, mint amilyen a kemény zselatin kap­szula, pirula, kúp stb.) vagy folyékony (például olajos vagy vizes oldat, szuszpenzió, emulzió, szi­rup, lágy zselatin kapszula, injektálható olajos vagy vizes oldat vagy szuszpenzió, stb.) alakban készít­hetjük ki. A szilárd vivőanyag mennyisége széles határok között változhat, előnyösen körülbelül 25 mg és 1 g közötti érték. A készítmények adott esetben szokásos gyógyászati segédanyagokat, pél­dául tartósítószereket, stabilizálószereket, nedvesí­tőszereket, emulgeálószereket, az ozmózis nyomás beállítására szolgáló sókat, puffereket, ízesítőszere­ket, illatanyagokat, stb. is tartalmazhatnak. A ké­szítmények továbbá adott esetben más gyógyásza­­tilag értékes ismert vegyületeket is tartalmazhatnak anélkül, hogy szinergetikus hatás lépne fel. A ké­szítményt előnyösen olyan dózisegységekben ké­szítjük el, amely megfelel a kívánt beadási módnak. A gyógyászati készítményeket a szokásos módsze­rekkel készíthetjük el, melyek magukban foglalják például az alkotórészeknek a megfelelő készítmé­nyekké alakításához szükséges szitálását, keveré-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents