190333. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés adott frekvenciatartományba eső villamos jelek átvitelére

1 190 333 2 láson, illetőleg a rezgőkörön a jel értéke, és hogy a két feszültség metszéspontja változó jelszintek ese­tén is az előre meghatározott frekvenciaablaknak megfelelő kimenőjelet adja a 8 erősítő 9 kimenetén. Ez a jel, tehát a 8 erősítő kimenő jele megválasztha­tó úgy is, hogy az egyik állapota a logikai 1, a másik állapota pedig a logikai 0 szintnek megfelelő jel legyen. A 2. ábrán bemutatott példakénti kiviteli alakon is látható, hogy maga a kapcsolás kevés elem felhasználásával egyszerűen valósítható meg, és a frekvenciablak állítására a 7 osztóáramkört képező P potencióméter biztosít egy lehetőséget. A 7 osztóáramkör el is hagyható, ha állításra nincs szükség. A 6 egyenirányítókat Dl és C2, valamint D2 és C3 diódák és kondenzátorok képezik, ahol a C3 és C2 kondenzátorok értéke lehet megegyező, de lehet különböző is. Ez elsősorban attól függ, hogy az 5 leválasztó egységgel milyen jellegű levá­lasztást valósítunk meg. A találmány szerinti kapcsolásnak a frekvencia­­ablak-karakterisztikája olyan sávszűrő jelleget mu­tat, ahol a sávszélesség a bemenő jel szintjének széles tartományában független a bemenő jeltől. A 6 egyenirányító megvalósítható másképpen is, kialakítható például hídkapcsolással is. A 13 kapcsolási elrendezés működése tehát a következő: Az 1 és 2 bemenetek között megjelenő váltakozó feszültség hatására, a bemenő jel frekvenciájától függő és a váltakozó feszültséggel arányos jel jele­nik meg az L2 tekercs kimenetén és az RÍ ellenállá­son. Ezek a jelek Dl, C2 és D2, C3 diódákat és kondenzátorokat magukba foglaló 6 egyenirányí­tókkal vannak egyenirányítva, majd egyenirányítás után az egyik jel egy R2 ellenálláson, a másik egy P potencióméteren keresztül van a 8 erősítő nem invertáló, illetőleg invertáló bemenetére kapcsolva. A jelszintek kialakíthatók úgy is, hogy a bemenő jel különbségének előjelétől függően, ha a jel az adott frekvenciatartományban van, akkor a 9 kimeneten megjelenő jel a logikai 1 szintnek megfelelő jel, ha pedig a jel frekvenciája a megadott tartományon kívül esik, akkor a 9 kimeneten megjelenő jel a logikai 0 jel legyen. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés alkal­mazható egyéb területen is, például információátvi­telre. A találmány szerinti 13 kapcsolási elrendezésnek telefonhálózathoz történő felhasználásához, aho­gyan ez a 3. ábrán látható, egy további 10 jelátala­kítóra van szükség, amely illesztő szűrőként kiké­pezhető. A 10 jelátalakító a kapcsolási elrendezés működési tartományába eső jeleket a telefonháló­zatról leválasztja. Ennél a példakénti kiviteli alak­nál a 9 kimenetre még egy további 12 kimenettel ellátott 11 illesztő fokozatot is csatlakoztatunk, amely egy dekódoló és kimenő erősítőt foglal ma­gába. Ha a találmány szerinti kapcsolási elrendezést erősáramú hálózathoz, illetőleg onnan történő jel­átvitelhez kívánjuk alkalmazni, akkor a 10 jelátala­kítót egy leválasztó egységként képezzük ki. Ez a leválasztó egység nem csupán a beszédsávfrekven­ciát választja le, hanem az erősáramú hálózaton keletkező nagy jelszintű és széles frekvenciatarto­mányba eső zajokat is. Ezen túlmenően a 10 jelát­alakító erősáramú hálózatról vett jel átvitele eseté­ben megvalósítja a szükséges és önmagában ismert nagyfeszültségű szigetelést is, eleget téve az életvé­delmi követelményeknek. A 10 jelátalakító kiképezhető olyan jelátalakító­ként is, amely például a jelgenerátor nem szinuszos jelét alakítja át szinuszos jellé, hogy a 3 rezgőkörrel kedvezőbb impedanciaviszonyokat és adott eset­ben megfelelően kis frekvenciaablakot lehessen megvalósítani. Látható tehát, hogy a találmány szerinti kapcso­lási elrendezés igen széles körben alkalmazható a megfelelő kiegészítő elemekkel, de alapvetően min­denütt azt az újszerű frekvenciaablak-komparátort alkalmazzuk, amely kevés elemből nagy megbízha­tóságú elrendezést valósít meg, az egyes jelátalakító és illesztő egységek pedig önmagukban ismertek. Ahogyan ezt már korábban is említettük, a kap­csolási elrendezés információátvitelre is alkalmaz­ható. Ebben az esetben előnyösen lehet kiaknázni valamilyen már meglévő és más célt szolgáló veze­tékhálózat másodlagos kihasználást anélkül, hogy annak eredeti szolgáltatását korlátoznánk. Ilyen például egy, már meglévő telefonhálózaton elren­dezésünk segítségével létrehozott vivőfrekvenciás jelátvitel, vagy pedig az energiaellátó erősáramú hálózatra települő hasonló jelátvitel. Szabadalmi igénypontok 1. Kapcsolási elrendezés adott frekvenciatarto­mányba eső villamos jelek átvitelére, kijelzésére és/vagy mérésére kiképezett frekvenciaablak­­komparátor kialakítására, amely kapcsolási elren­dezés célszerűen nullkomparátorként kialakított erösitőt, és a komparátor bemeneteire csatlakozta­tott, az át viendő jellel arányos referenciajeleket elő­állító referenciafeszültség átalakítókat, valamint a frekvenciaablakhoz méretezett rezgőkört tartal­maz, azzal jellemezve, hogy a kapcsolási elrendezés bemenetel (1, 2) az átviendő feszültséget előállító jelgenerátorral vannak összekapcsolva, és a beme­netek (1,2) közé sorosan van a rezgőkör (3) és egy ellenállás (4) kapcsolva, és a rezgőkör (3) galvani­­kus leválasztó egységen (5) és egyenirányítón (6) keresztül van az erősítő (8) egyik bemenetével, míg az ellenállás (4) egyik a rezgőkörrel (3) összekap­csolt kivezetése szintén egyenirányitón (6) és célsze­rűen egy osztóáramkörön (7) keresztül van az erő­sítő (8) másik bemenetére csatlakoztatva, és az erő­sítő (8) kimenete (9) képezi a kapcsolási elrendezés kimenetét. 2. Az 1. igénypont szerinti kapcsolási elrendezés, azzal jellemezve, hogy a rezgőkört (3) egy párhuza­mos, kondenzátort (Cl) és induktivitást (Ll) magá­ba foglaló rezgőkör képezi, amelynek egy további kicsatoló tekercse (L2) képezi a galvanikus levá­lasztó egységet (5). 3. Az 1. igénypont szerinti kapcsolási elrendezés, azzal jellemezve, hogy szinuszos jelgenerátor eseté­ben a rezgőkör (3) rezonanciafrekvenciája a szinu­szos jel frekvenciájával megegyezőre van kiképez­ve. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents