190331. lajstromszámú szabadalom • Íves vagy tört vonalú tartó és eljárás annak építésére

1 190 331 2 A találmány íves vagy tört vonalú tartó építmé­nyekhez, pl. csarnokszerkezetekhez, valamint eljá­rás annak építésére. Ismeretes a hasonló célok megoldására az 1 246 178 lajstromszámú angol, valamint a 2 028 341 lajstromszámú NSZK szabadalmi leírás. Olyan kialakítások találhatók meg ezekben, ahol különleges intézkedéseket hoznak annak érdeké­ben, hogy az előre gyártott és a monolit részek között megbízható teherátadás valósuljon meg. Közös vonások, hogy az előre gyártott elemek saját önálló erősítő betétrendszerrel rendelkeznek, amelyek a helyszíni szereléskor még egy külön járu­lékos betéttel vannak kiegészítve. A tapasztalat azt mutatta, hogy a monolit és az előre gyártott részek acélbetétjei külön készülnek, egymással nincsenek kapcsolatban, és így a két rész együttműködése csak korlátozott. A 3 722 168 lajstromszámú USA szabadalmi leírás a korábbi szerkezetekkel ellentét­ben olyan megoldást mutat be, ahol előre gyártott elemenként szoba nagyságú cellákat használnak. A cellákból álló előre gyártott rész önálló acélszer­kezettel rendelkezik. A cellák összerakása után kö­zéjük építik be a monolit szerkezeti rész betonacél­jait, amelyek ezáltal nincsenek szerves összekötte­tésben a cellák erősítő betéteivel. A monolit részt oszlopok és gerendák együttese alkotja, melyek előre gyártott cellák között merev térbeli vázat alkotnak. Sajátságos szerkezetet mutat be a 166 504 lajst­romszámú magyar szabadalmi leírás. Ennél az elő­re gyártott elemek kúszódaruval mozgatott zsalu­zatot képeznek, amely formaterében a helyszínen öntött betonfalakat állítanak elő. Az alapgondolat szellemes, a gyakorlatban a megoldás azonban ne­hézkesnek bizonyult. A csatlakozó födémeknél al­kalmazandó kihagyások, továbbá a csőátvezetések miatt szükséges járulékos intézkedések folytán ugyanis a munka eléggé bonyolult, és az elérhető felületminőség is vitatható. Az említettektől eltérő az a megoldás, amelyet az 1 196 880 lajstromszámú angol szabadalmi leírás­ban találhatunk meg. A korábban említett szerkezetek segítségével mélyépítési műtárgy nem valósítható meg, de az angol megoldás lehetőséget nyújt erre is. Lényege, hogy hossztartókon nyugvó és keresztirányban konzolos vasbeton lemezek segítségével állványzat nélkül lehet pályalemezeket építeni. A vasbeton lemezt alátámasztó zsaluzatot a hossztartókra tá­maszkodó rácsos acélszerkezet, mint előre gyártott rész tartja és ezt a monolit lemez készítése során véglegesen bebetonozzák. Igaz, hogy az állványzat megtakarítható, a szerepét betöltő rácsos tartó azonban költséges és anyagigényes és így a szerke­zet végső soron nem mutatkozik gazdaságosnak. Az ismert megoldások közös fogyatékossága, hogy az előre gyártott szerkezeti részek, valamint a monolit szerkezeti részek önálló betétrendszerrel vannak ellátva, és az utóbbiak nincsenek szerves összeköttetésben a monolit rész betéteivel. A mo­nolit részek ún. fővasalását mindig helyszíni mun­kával kell előállítani, és így a szerkezetek igen sok élőmunkát tesznek szükségessé. A 175 385 lajstromszámú magyar szabadalmi le­írás szerint elsősorban különleges nagy teherbírású szerkezetekhez dolgoztak ki megoldást. Lényegét képezi egy a terhek jellegéhez és nagyságához iga­zodó méretekkel bíró ún. előváz, amely az épít­mény rendeltetésének megfelelően a legkülönbö­zőbb szerkezeti felépítésű lehet. Részei mechanikus kapcsolatokkal és merevítő tagok beépítésével van­nak összekapcsolva. A szóban forgó szerkezetet a magas és mélyépí­tésben a szokványos terhek esetében nem célszerű alkalmazni. Egy hagyományos monolit fal építését úgy oldja meg, hogy a falat két oldalról előre gyártott előváz fog közre, mely előváz önálló betonacél-szereléssel van ellátva. Az elővázon belül még külön szerelik a teherviselő szerkezetet. így a hagyományos építési módhoz viszonyítva többszörösen végzik a betonacél-szerelést. A hely­színi munka nagy, mivel a monolit rész formaterét képező előre gyártott részeket általában külön­­külön kell elhelyezni. A formatérben helyszíni élő­munkával kerül elhelyezésre a statikus terhet hordó betonacél-szerkezet. Az ilyen szerkezetet különle­ges terhek esetében indokolt alkalmazni, mert a hagyományos szerkezethez viszonyítva azoknál lé­nyegesen nagyobb acélbetét felhasználásával jár. A 184 470 lajstromszámú magyar szabadalmi le­írás a vasbeton térzsalus megoldás. Ennek az a lényege, hogy egy előszerelt betonacél-térhálóra üzemileg egy vékony vasbetonhéjat betonoznak, ami az elem zsaluzatát képezi. Ezen megoldás csak fal és gerenda oszlopszerkezetéhez ad megoldást. A találmány célja olyan tartószerkezet, amely üzemileg előre gyártva a helyszínen állvány nélkül kész térelhatároló szerepet tölt be és pl. csarnok­szerkezetet alkot. A szerkezet a mélyépítésben föld alatti bunkerek, járdák, hídszerkezetek építésére, a magasépítésben nagyfesztávú raktárak, hütőházak és egyéb építmé­nyek készítésére alkalmas. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy egy vagy két, tetszőleges vezérgörbéjű előre gyártott, mindkét felén csuklóban végződő és egy­mással a csuklóknál öszekapcsolt felülbordás héj és vele együtt dolgozó monolit vasbetonréteg állvány nélkül építhető, szerelhető. A kitűzött célnak megfelelően a találmány sze­rinti íves vagy tört vonalú tartó építményekhez, pl. csarnokszerkezetekhez, oly módon van kialakítva, hogy önsúlyának, valamint szerelési terheinek vise­lésére alkalmas tetszőleges vezérgörbéjű két előre gyártott félből összeállított, mindkét felén csukló­ban végződő és egymással a csuklóknál öszekap­csolt felülbordás héjat, a héjból fölfelé kiálló bekö­tő idomokat, pl. betonacélokat, a héjjal együtt dol­gozó betonacélokat és monolit betonréteget tartal­maz. A találmány további ismérve lehet, hogy a két fél héjat összekapcsoló csuklónál a két fél héjat egyesí­tő vasalás van átvezetve és be van betonozva. Az egyik kiviteli alaknál az alsó csukló fogadó szerkezetbe, pl. falba vagy alapba van bebetonoz­va. Egy további kiviteli alaknál a héj bordás része 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents