190314. lajstromszámú szabadalom • Álló külső köpenyű befogószerkezet
1 190 314 2 A találmány hidraulikus vagy pneumatikus energiahordozó közeggel működtetett befogószerkezet, előnyösen szerszámgépekhez. Mint ismeretes, azokban az iparágakban, ahol forgástesteket, vagy ahhoz hasonló munkadarabokat munkálnak meg, befogószerkezeteket (pl. ún. tokmányokat) alkalmaznak a megmunkálógépeken. A technikai színvonal emelkedése során a kézi működtetésű, csavaros befogókészülékek helyett megjelentek a valamilyen energiahordozó (hidraulikus, pneumatikus) közeggel működtetett egységek, majd az automatikus befogószerkezetek, igazodva a megmunkáló gépek automatizáltsági fokához. Ezen egységek a szerszámgépen való elhelyezés szempontjából két nagy csoportra oszthatók :- ún. elölvezérelt befogószerkezetekre, ahol a működtető energiahordozó közeget a megmunkáló gép elejére felszerelt befogószerkezet valamely álló szerkezeti elemén keresztül juttatják be a befogó egység forgó elemeihez. Ilyenkor forgótömitést kell alkalmazni, amelynek hátránya, a nagy igénybevételtől (forgómozgás és nyomás együttes hatásából) adódó gyakori meghibásodás;- ún. hátulról vezérelt befogószerkezetekre, ahol a működtető energiahordozó közeget egy ugyancsak többnyire forgótömítéssel ellátott működtető hengerbe juttatják, amely a megmunkálógép főorsójának hátsó végén helyezkedik el és vonóhüvelylyel csatlakozik az elöl felszerelt és általa működtetett befogószerkezethez. E befogószerkezeteknek a munkadarabot megfogó pofái radiális (szorító vagy lazító) elmozdításához a működtető erőt a főtengely mentén axiális elmozdulás révén, pneumatikus vagy hidraulikus hengerrel és esetleg ahhoz csatlakozó vonórúddal kell létrehozni. Mindkét megoldásnak egyik alapvető hibája, hogy külső köpenye vagy annak jelentős része megmunkálás közben forog, ami egyrészt balesetvédelmi szempontból hátrányos, másrészt a teljes befogószerkezet tömegének forgása miatt a nagy tehetetlenségi nyomaték leállási problémákat okoz. E megoldások másik alapvető hátránya pedig az, hogy a főtengely középvonalában elhelyezett működtető henger és a hidraulikus vagy pneumatikus közeget továbbító forgócsap a főorsó átmenő furatát lezárja és korlátozza a megmunkálandó anyag főorsón való átereszthetőségét. Ugyancsak hátránya, hogy a főorsóban végigfutó vonórúd szűkíti a főorsó furatát, ezáltal a befogható munkadarabok átmérő tartománya csökken. Ilyen vagy ehhez hasonló megoldások találhatók többek között a 171 423 (B 23 B 31/00) számú magyar, valamint a 2 534 009 (B 23 B 31 /30) és 2 557 470 (B 23 B 31/00) számú NSZK szabadalmi leírásokban. A találmány alapvető célja olyan befogószerkezet létrehozása, melynél a befogópofákat működtető elemek nem korlátozzák a megmunkálandó munkadarabok hosszát és átmérőjét, nem tartalmaznak működtető közeg hozzávezetést forgóelemekhez, továbbá a külső köpeny a főorsó forgása közben teljes egészében áll, aminek folytán megszűnnek a tömítési nehézségek, csökken a balesetveszély, valamint a forgótömegek csökkenésével a megállítási feltételek is javulnak. A kitűzött célt a találmány szerinti befogószerkezetnél úgy érjük el, hogy a befogószerkezet (tokmány) szerszámgépekhez rögzített külső álló háza, valamint a gép főorsójához rögzített, azzal együtt forgó, radiális szorító-lazító mozgást végző, de axiálisan rögzitett szorítópofái közé egy olyan egységet iktatunk be, amely egy külső álló és egy belső forgóelemből van összeépítve. Ennek az egységnek a feladata a szorítás, illetve kilazítás. Ez a közbeiktatott egység a befogószerkezet külső házában alternálva, tehát mindkét irányban axiálisan üzemszerűen elmozgathatóan van ágyazva, belső eleme pedig a külső elemmel koncentrikusan van kialakítva, abban közvetlenül vagy közvetve (pl. csapágy közvetítésével) elforoghat, de axiálisan ahhoz rögzített. A belső elem belső felülete kúpos, s így axiális elmozdulása közben a benne elhelyezett szorítópoűákat radiálisán befelé szorítja, vagy kilazulni engedi. E közbeiktatott egység külső eleme tehát nem forog, a hidraulikus vagy pneumatikus közeg hatására a belső elemmel együtt axiálisan elmozog, de a külső elem forgásának hiánya miatt a tömítési problémák elmaradnak. Ugyanakkor a belső elem a szorítópofákat kívülről vesí'.i körül, így a főorsó furatát elfoglaló, az anyag elhelyezését, mozgását gái ló vagy akadályozó elem nincs. Célszerű kiviteli változat, ha a külső álló ház és a belső, forgó tokmányrész közé beiktatott egység külső, álló és belső, forgó eleme gördülőcsapággyal csatlakozik egymáshoz. A találmány szerinti befogószerkezet előnyös kialakításával biztosítja a szorítópofák kilazulásakor azok kiemelését, a munkadarabtól való elválását. \ találmány szerinti befogószerkezet előnyösen alkalmazható olyan főorsóknál is, ahol a főorsót meghajtó erőgép a főorsó végéhez közvetlenül (pl. peremen) csatlakozik, és nincs mód hátulról vezérelt befogószerkezet alkalmazására. A találmányt részletesen rajzon ismertetjük, melynek- 1. ábrája a találmány szerinti befogószerkezet egy kiviteli példáját tengelymetszetben,- 2. ábrája ugyanezen befogószerkezetet tengelyre merőleges metszetben szemlélteti. A találmány szemléltetésére a rajzon a befogószerkezet olyan megoldását választottuk, melynél a közbeiktatott egység külső és belső eleme között gördülőcsapágyak helyezkednek el, ezek azonban sik lócsapággyal, vagy más, megfelelően kialakított forgó ágyazással helyettesíthetők. Az 1 álló külső köpeny a 14 illesztőperemen keresztül csatlakozik a megmunkálógép főorsóházához. A külső köpeny és a tokmány közé beiktatott egység külső eleme a vezetett, tömitett és elfordulás ellen biztosított T keresztmetszetű 2 dugatytyú, mely a 7 és 8 álló csatlakozón keresztül bejutó működtető közeg hatására alternáló mozgást végezhet. A 2 dugattyú a 3 radiális és 4 axiális csapágyon nyugszik, melynek külső gyűrűje áll. A 3 és 4 csapágyak belső gyűrűihez csatlakozik a közbeiktatott egység belső eleme, az 5 szorítóhüvely, amely már forgó mozgást végez. Az 5 szorító5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
