190313. lajstromszámú szabadalom • Szállítócsiga főként törésre érzékeny ömlesztett anyagokhoz, például szemesterményekhez
1 !‘>0 313 2 A találmány tárgya szállítócsiga. amely elsösorl>an törésre érzékein ömlesztett anyagok. így szcmestermények, például kukorica, búza szállítására való. Mint ismeretes, szállítócsigákat széles körben alkalmaznak főleg száraz, nem tapadó, aprószemü és poros ömlesztett anyagok vízszintes és ferde szállítására, egyrészt azok egyszerű és olcsó szerkezeti kialakítása, másrészt kedvező anyagfeladási és -leadási lehetőségei miatt. Közös jellegzetességük, hogy csőként vagy vályúként kialakított, beömléssel és kiömléssel ellátott csigaházból, valamint ebben elforgathatóan ágyazott, hajtott tengelyen csavarmenetszerűen rögzített szállítóelemböl állnak. A szállítóelem lehet csigalemez, a tengelyhez radiális merevitőpálcákon át rögzitett csigaszalag, vagy csavarvonalszerü kontúrú lapátok sorozata. A szállítóelem a csigaház alján levő anyagba ér és azt forgása közben maga előtt tolja. (Ilyen megoldásokat ismertet például a Műszaki Lexikon III. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest. 1974.) A széleskörű alkalmazást az is indokolja, hogy a szállítócsiga legfeljebb 60 méteres szállítási táv olság esetén igen gazdaságos, továbbá az anyagszállítás mellett egyéb technológiailag szükséges funkciót is képes ellátni, például a szállított anyag keverését, hűtését, nedvesítését, adagolását stb. Az ismert megoldások komoly hiányossága viszont, hogy a szállítóelem széle és a csigaház közötti hézag - a viszonylag nagy szerelési hossz és a gyártási tűrések szórása miatt - óhatatlanul széles határok között változik (1-8 mm). Ez pedig azzal a nem kívánatos következménnyel jár, hogy a kisebb hézagokba a törékeny szemestermények például kukoricaszemek beszorulnak, amelyeket azután a szállitóelem összetör, azaz roncsol. Ezt a törésveszélyt a gyakorlati tapasztalatok szerint tovább fokozza az a körülmény, hogy a jelenlegi szárítási technológiákban például a kukoricaszemeket „túlszáritják". igy azok még inkább törésérzékenyek. A méréseink azt igazolták, hogy a törési veszteség esetenként az 5%-ot is elérheti, ami viszont az ismert szállítócsigák alkalmazását kérdésessé teszi. A szállítóelem és a csigaház közötti hézag esetleges növelése a szállítási teljesítmény leromlásához vezetne. A 181 124 ljsz. magyar és a 222 781 sz. szovjet szabadalmi leírás olyan speciális szállítócsigát ismertet, amelynél a csigalevél egy része a beömlés körzetében rugalmas acéllemezből van kialakítva, és ennek a menetemelkedése az adagolandó menynyiségtől függően szabályozható. A fentemlített törésveszély azonban ennél is fennáll, hiszen a csiga levél kizárólag a csigatengely hosszirányában rugalmas, egyébként merevnek tekintendő. A találmánnyal célunk a fenti hiányosság kiküszöbölése, azaz olyan szállítócsiga létrehozása, amellyel a szemtörés veszélye és ezzel a szállított anyag minőségromlása kiküszöbölhető, a szállítási teljesítmény csökkenése nélkül. A találmány alapja az a felismerés, hogy a kitűzött cél elérhető, ha legalább a szállítóelem működő peremét - a hézag növelése nélkül - rugalmasan deformálhatóra úgy alakítjuk ki, hogy a csigaház és a szállítóelem közötti hézagba beszoruló magot az ne legyen képes összeroppantani. A kitűzött feladat megoldásához tehát olyan ismert szállítócsigából indultunk ki. amelynek beömléssel és kiömléssel ellátott házában forgathatóan ágyazott és hajtott tengelyén csavarvonalszerű szállitóelem van rögzítve. Ezt a találmány szerint azzal fejlesztettük tovább, azaz. a találmány lényege, hogy a szállitóelem (csigalevél, csigaszalag, vagy csigalapátok sorozata) legalább a külső szélének körzetében rugalmasan deformálható kialakítású. Célszerű az. olyan kivitel, amelynél a szállítóelem rugalmasan deformálható széle gumiból, vagy megfelelő műanyagból készült sz.éllemez.ből van kialakítva, amely előnyösen radiális bevágásokkal, illetve ujjakkal van ellátva. Ezzel igen egyszerű és olcsó gyártást teszünk lehetővé. A szállítóelem rugalmasan deformálható széle készülhet azonban összefüggő műanyag vagy acél sertesorból is. amelyet befogóegység rögzít a szállítólemezhez. Ezzel a ház. és a szállitóelem hézaga minimálisra csökkenthető, hiszen a sertesor esetleges súrlódásából származó veszteség szinte elhanyagolhatóan kicsi. A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertetjük. amelyen a találmány szerinti megoldás néhány példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon: Az. I. ábra a találmány szerinti szállítócsiga hosszmetszete; A 2. ábra az 1. ábra szerinti megoldás oldalnézete: A 3. ábra az 1. ábra részlete viszonylag nagyobb léptékben; A 4. ábra a 3. ábra szerinti megoldás változata; Az 5. ábra a 3. és 4. ábra szerinti megoldások további változata; A 6. ábra a 3-5. ábrák részlete viszonylag nagyobb léptékben; A 7. ábra a 6. ábrán VII-V1I vonal mentén vett metszet : A 8.. 10. és 12. ábrán a 6. ábra szerinti részlet további változatai láthatók; A 9.. II. és 13. ábrák a 8.. 10. és 12. ábrákon VIII—VI11. illetve X-X, illetve XH-X1I vonal mentén vett metszetek. Amint az I. és 2. ábrán látható, a szállítócsigának a jelen esetben csőszerű 1 csigaháza van, amelynek beömlését 2, kiömlését pedig 3-mal jelöltük. Az I csigaházban önmagában ismert módon 4 csigatengely forgathatóan van ágyazva. A 4 csigatengely itt külön nem ábrázolt hajtással van kapcsolatban. Továbbá, a 4 csigatengelyen csavarvonalszerü 5 szállitóelem van ismert módon, például hegesztéssel rögzítve. A találmány szerint az 5 szállitóelem legalább a külső szélének körzetében rugalmasan deformálható kialakítású. Az 5 szállítóelem külső szélét az 1. és 3-5. ábrákon 7 hivatkozási számmal jelöltük, amelynek részleteire a 6-13. ábrák kapcsán térünk ki. Az 5 szállítóelemnek a merev része lehet 5A csigalamez (3. ábra), 5B csigaszalag, amelyet a 4 csigatengelyhez 6 rögzítőrudak kapcsolnak (4. ábra), vagy csavarvonal kontúrú 5C csigalapátsor is (5. ábra). A rugalmasan deformálható külső 7 szélnek az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
