190305. lajstromszámú szabadalom • Szerelvény nyomtatott áramköri kártyák csatlakoztatására
1 190 305 2 A találmány tárgya szerelvény nyomtatott áramköri kártyák csatlakoztatására egy vagy több, a szerelvény részét képező anyakártyához. A találmány lehetővé teszi az anyakártyák optimális kihasználását, növeli a mechanikai szilárdságot, tehermentesíti az anyakártyát és az elektromos kapcsolatokat és egyszerűbbé teszi a szerelvény felépítését, valamint összeszerelését. Felhasználási területe mindazon elektronikus berendezésekben van, ahol dugaszolható nyomtatott áramköri kártyákat alkalmaznak. A technikai szintet képviselő ismert megoldások két csoportra oszlanak. A merev kötésben lévő csatlakozósávok és az anyakártya mint szerelvény, amely kétféleképpen van felfogva:- az anyakártya rögzítésével, ahol a csatlakozósávokat az anyakártya hordozza,- a csatlakozósávok minden egyes tagja végeiben a csavarral van a tartóelemekhez rögzítve. A rögzítés céljára a tartóelemekben előre meghatározottan furatok vannak. Ez a megoldás az 1. és a 2. ábrán látható, ahol: dugaszolható 1 kártya, végén a 11 érintkezősorral, 2 csatlakozósáv, 21 hüvelysorral, a 21 hüvelysorral galvanikus kapcsolatban lévő 22 tüskékkel, két-két rögzítésre szolgáló 23 végekkel és 24 furatokkal, a rögzítésre szolgáló 25 csavarokkal, 3 anyakártya 31 nyomtatott áramkörrel, 4 tartóelemek 42 furatokkal, 5 vezetősínek 6 vázra vannak szerelve és dugaszoláskor az 1 kártyák megvezetésére szolgálnak. Az ismert megoldások hátrányai a következők :- az első csoporthoz tartozó megoldásnál az anyakártya a kártyák be- és kidugaszolásánál mechanikusan igénybe van véve, ami előbb-utóbb az anyakártya és a rajta lévő elemek és nyomtatott áramkörök sérüléséhez vezet, és/vagy megszakítja a forrasztott kötéseket,- a második csoporthoz tartozó megoldásnál a tartóelemeken a csavarok helyének előre történő kijelölése kötöttséget jelent az anyakártya nyomtatott áramköri hálózatának tervezésénél, mert a csatlakozósávok helye előre meghatározott,- a csatlakozósávoknak a tartóelemeken történő rögzítése csak egyenként lehetséges,- a rögzítés csavarokkál történik, ami hosszadalmas és komplikált,- a tartóelemek kiképzése nehézkes, sok furatot tartalmaznak,- sok kötőelemet igényel,- a tartóelemeken a csatlakozó rögzítések helye nehezen változtatható meg, ha az anyakártya nyomtatott áramkörének módosítása vagy újratervezése következtében a csatlakozósávok áthelyezése szükséges. Konkrét példaként utalunk: NSZK 2 543 021 lajstromszámú szabadalmi leírásra, amelynek címe „Tartószerkezet betolható elemek részére elektromos berendezések állványszekrényeinél”. A tartóelem rugózó U alakú szorító, ahol a betolt négyszögletű, lapos tárgyat a tartóelemre szerelt csavarral rögzítik. Ennél a megoldásnál eltolási lehetőség nincs, cél a csavaros rögzítés. Az NSZK 2 714 562 lajstromszámú „Hordozó szerkezet nyomtatott áramköri kártyák részére" című szabadalmi leírás a szerkezet oldalfalait összetartó U alakú elemeket védi, amelyek préseléssel készülnek. A csatlakozósávok helye itt sem választható meg. A kártyák súlyát a csatlakozó rugók viselik. A találmány célul tűzte ki a csatlakozósávok és a tartóelemek között olyan kapcsolat létrehozását, amely az ismert megoldások valamennyi hátrányát megszünteti, nevezetesen :- a csatlakozósávok rögzítési módja a tartóelemekhez ne akadályozza meg a csatlakozósávoknak az optimális és tetszőleges elhelyezését, ill. más pozícióba történő áthelyezését az anyakártyán,- a tartóelemek kiképzése legyen egyszerű és tömeggyártás pl. : extrudálás, hengerlés, hajlítás, préselés útján előállítható,- a rögzítés ne igényeljen sok kötőelemet,- a rögzítés ne igényeljen hosszadalmas, kombinált szerelést. A találmány szerinti megoldás azon a felismerésen alapul, hogy a csatlakozósávok, amelyek egy anyakártyán belül célszerűen adottan azonos méretűek, egy síkban, egymás mögött helyezkednek el, rögzítő elemek nélkül egy helyben tarthatók, ha a csatlakozósávok végeit és a rúdalakú tartóelemek vezetékpályáit azonos, de ellentétes profillal képezzük ki és a csatlakozósávok végeit a tartóelemek vezetékpályáiba betoljuk. Ennél a megoldásnál a csatlakozósávok egymástól különböző távolságban is elhelyezkedhetnek. Az ismert és a találmány szerinti megoldást rajzok alapján ismertetjük, melyek a következők: az 1. ábra az ismert megoldást, a 2. ábra az ismert megoldás kiemelt részletrajzát, a 3. ábra a találmány szerinti szerelvényt, a 4. ábra a csatlakozósávok végeinek és a tartóelemek vezetékpályáinak célszerű kialakítását ábrázolja. A találmány szerinti szerelvény a 3. ábrán látható, amely tartalmaz tetszőleges elrendezésű, célszerűen függőleges helyzetű, egymással párhuzamos 1 kártyákat, egyik végükön kialakított 11 érintkezősorral. A 11 érintkezősorok a velük azonos számú, egymással párhuzamos 2 csatlakozósávok 21 hüvelysorába vannak dugaszolva. A 21 hüvelysor 22 tüskéi 3 anyakártya vagy anyakártyák 31 nyomtatott áramköréhez vannak forrasztva. (A 11 érintkezősor 21 hüvelysorba dugaszolása, továbbá a 22 tüskék 31 nyomtatott áramkörhöz forrasztása a 2. ábrával megegyező.) A szerkezet tartalmaz továbbá rúd alakú, vízszintes helyzetű 4 tartóelemeket, U alakú függőleges helyzetű, az 1 kártyákkal azonos számú, állítható-pozíciójú 5 vezetősín-párokat, amelyek egymással szembelévő, oldallapokból álló 6 vázra vannak szerelve. A szerkezetre jellemző, hogy a 2 csatlakozósávok 23 végei profilos kiképzésűéit, a 4 tartóelemek teljes hosszukban 41 vezetőpályával vannak ellátva, amelyeknek formája a 2 csatlakozósávok 23 végeinél alkalmazott profilok negatívja és a 41 vezetékpályába a 2 csatlakozósávok 23 végei betolhatok. Az 5 vezetősín-párok a 4 tartóelemek hossztengelyével párhuzamosan állíthatók. A 4. ábrán a 2 csatlakozósávok 23 végeinek és a 4 tartóelemek 41 vezetékpályájának célszerű kialakítása látható, ahol a 2 csatlakozósávok 23 végei előnyösen L, T, U, I vagy V alakúak. Az 5 vezető-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
