190304. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fix- vagy véletlen vívőkijelölésű egyedi beszédcsatornás szatellitkommunikációs rendszerek beszéddetektálásának megvalósítására
1 190 304 2 KK- kikapcsolási késleltetés kisebbik értéke SZÍ- számláló SZZ- zajimpulzusszélesség KZSZ- a zajküszöböt túllépő zajimpulzusok számlálója KZ- zajküszöb MSZL- zajminta számláló VÉG- zajminta számláló végértéke KO- jóminőségű csatorna zaj küszöbértéke DK- a beszéd- és zajküszöb távolsága DK1- a beszéd- és zajküszöb értéke átlagos csatornán C- szorzófaktor jó csatornákon MAX- KZSZ maximuma MIN- KZSZ minimuma A KÉÁ blokkban beállítjuk a felhasznált változók kezdeti értékét. A VJ > KB blokknál elágazunk annak megfelelően, hogy a VJ vett jel nagyobb-e, mint a KB beszédküszöb. Ha igen, akkor a VJSZ = MA blokkban megvizsgáljuk, hogy a VJSZ vett jel számláló elérte-e MA maximális értékét, azaz egymást követően érkezett-e MA számú, a KB beszédküszöböt túllépő minta. Ha eddig nem érkezett, akkor a VJSZ NÔV blokkban megnöveljük a VJSZ vett jel számlálót, s újra a most leírt két vizsgálatot folytatjuk le. Ha most teljesül a VJSZ = MA feltétel, azaz egymást követő MA számú minta meghaladta a KB beszédküszöböt, akkor azt mondjuk, hogy a detektor bemenetén beszéd van, s a VIVŐ KIAD blokkban engedélyezzük a vivő kiadását. Ezt annak vizsgálata követi, hogy a detektort aktiváló jel tartósan, vagy csak rövidebb időre van a KB beszédküszöb felett. Ha ugyanis a KB-t meghaladó egymásutáni minták száma - amit az SZÍ számláló számol - nem éri el az SZZ zajszélesség-értékét, akkor feltételezzük, hogy véletlenül zaj aktiválta a detektort, azaz fölöslegesen adjuk ki a vivőt, s ekkor a K kikapcsolási késleltetés a K = KK blokkban a két lehetséges érték (KK és KN) közül a KK kisebb késleltetés értékét veszi fel, ezzel biztosítva a vivő mielőbbi kikapcsolását. Ezután az SZÍ NÖV. blokkban megnöveljük eggyel az SZÍ számláló értékét és ismét a folyamat elejére térünk vissza. Ha viszont az SZÍ > SZZ feltétel teljesül, akkor a K = KN blokkban a kikapcsolási késleltetés a KN nagyobb késleltetés értékét veszi fel, hiszen ekkor már feltételezzük, hogy valóban beszéd van a detektor bemenetén. Ezután újfent a folyamat elejére térünk vissza. A fenti műveletsorozat tehát azt az esetet írja le, amikor a VJ > KB feltétel teljesül, vagyis a detektor beszédet értékel. Ha a VJ > KB feltétel nem teljesül, vagyis nem beszéd érkezik a detektorra, akkor a O -> VJSZ blokkban töröljük a VJSZ vett jel számlálót, és a K LEJÁRT blokkban ellenőrizzük, hogy az előzőekben beállított K késleltetés lejárt-e, az utolsó feltételezett beszédminta óta. Ha igen, és közben nem érkezett újabb, a KB beszédküszöböt túllépő beszédminta, akkor feltesszük, hogy zaj van a detektor bemenetén, és a VIVŐ TILT blokkban letiltjuk a vivő kiadását és áttérünk az adaptív küszöbszabályozás folyamatára, amelyben a zaj detektálási küszöböt úgy állítjuk be, hogy VÉG darab mintából maximum MÁX, de minimum MIN minta lépje túl a KZ zajküszöböt, ezzel biztosítva, hogy a KZ zajküszöböt a csatornazaj csúcsai környezetébe állítsuk be. Majd az igy beállított KZ zajküszöb fölé DK fix távolságra vesszük fel a KB beszédküszöböt. Ha a KZ-re vonatkozó feltétel nem teljesül, akkor értékét addig növeljük vagy csökkentjük, amíg az előírt tartományba nem kerül, s így mindkét küszöb adaptive, automatikusan az aktuális zajszintnek megfelelően áll be. A leírt műveletsort elemi műveletekre lebontva a VIVŐ TILT blokk után a KZSZ zajküszöb számláló tartalmát akkor növeljük eggyel, ha a VJ > KZ blokkban vizsgált feltétel teljesül, azaz a vizsgált minta nagyobb KZ- nél. Ha nem, akkor mindjárt KZSZ növelése nélkül az MSZL < VÉG vizsgálathoz lépünk tovább. Ha az MSZL mintaszámláló elérte VÉG jelű végértékét, azaz egy zajküszöb-szabályözási periódus letelt, akkor a O -> MSZL blokkban nullázzuk a mintaszámlálót és új átlagolási periódus kezdődik. Ezután a KZ < KO blokkban megnézzük, hogy a KZ zajküszöb Xjsebb-e a jó minőségű csatornákra jellemző KO konstansnál, s ha nem, akkor a DK = DK1 blokkban a DK küszöbdifferencia - ami a KZ és KB küszöbök távolsága - a DK1 értéket veszi fel. Ha viszont KZ kisebb KO-nál, akkora DK = C.DK1 blokkban DK DKl-nél nagyobb értéket kap (C > 1), ami azt jelenti, hogy a kiszajú csatornákon nem célszerű a KB beszédküszöböt nagyon leengedni, mert a kis átlagzaj feletti impulzuszajok egyébként könnyen aktiválhatnak. Ezt követően a KZSZ > MAX blokkban ellenőrizzük, hogy a VÉG számú mintából álló vizsgálati periódus alatt a KZ zajküszöböt túllépő minták száma nagyobb-e, mint MAX, s ha igen, akkor KZ-t növeljük eggyel a KZ = KZ+ 1 blokkban, s a KB = KZ + DK blokkban kiszámítjuk az előbb meghatározott DK értéknek megfelelően az új KB beszédküszöböt is. Ha a KZSZ > MAX feltétel nem teljesül, akkor a KZSZ < MIN blokkban azt vizsgáljuk, hogy a KZ zajküszöböt túllépő minták száma nem kevesebb-e MIN-nál, s ha a KZSZ zajküszöbszámláló tartalma kisebb a minimumnál, akkor a KZ = KZ - 1 blokkban csökkentjük egygyel KZ értékét, és a KB = KZ + DK blokkban kiszámoljuk az új KB beszédküszöböt. Ha MIN < KZSZ < MAX, azaz a KZSZ zajküszöbszámláló tartalma az előírt MIN és MAX minimális és maximális értékek között van, akkor nem kell a küszöböt szabályozni, hanem az I. ábrán látható módon a KZSZ zajküszöbszámláló O -» KZSZ blokkbeli nullázása után a folyamat elejére kell visszatérni. _Végigkövetve a folyamatábrát az MSZL < VÉG blokktól az I igen ágon haladva csak növelni kell eggyel az MSZL mintaszámláló tartalmát az MSZL NÖV. blokkban, s szintén a fo’yamat elejére kell visszatérni. Az eljárás alapvető előnye az ismert eljárásokkal szemben, hogy az automatikus, adaptív küszöbszabályozásnak köszönhetően az együtt szabályzott beszéd- és zajküszöböt a mindenkori csatornazajnak megfelelően úgy állítja be, hogy minimálja a zajra történő hamis bekapcsolások számát - ezzel szrtellitenergiát takarítva meg -, s ugyanakkor azáltal, hogy a beszédküszöböt az aktuális zajküszöb értékétől függő távolságra vesszük fel a zajküszóbtől, optimális beszédérzékenységet és zajimmu-1 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
