190302. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hévízkutak termelőcsövében és szerelvényeiben sókiválás megakadályozására és az üzemmenet folyamatosságának biztosítására
1 190 302 2 kezdetével, az ún. „buborék”-ponttal vették azonosnak, gyakorlataink során azt tapasztaltuk, hogy vannak olyan hévízkutak, ahol a „buborék’’-pont már a mélyben, esetleg egy-két ezer méter mélységben jelentkezik, ugyanakkor a sókiválás csak a térszín alatti pár száz méteres mélységben kezdődik. Szemben az eddigi elmélettel, nem a „buborék-pontot, hanem a tényleges sókiválási helyet nevezzük kritikus pontnak. A találmány szerint a kritikus pont körzetében - előnyösen az alatt - juttatjuk be a kút hévízébe a kalcium és magnézium ionokat tartalmazó fluidumot és/vagy a szén-dioxid gázt. Kísérleteink azt igazolták, hogy a sókiválás megakadályozása annál tökéletesebb, minél nagyobb a hévízkút kútáramában lévő kalcium és magnézium ionok és a rétegvízzel vagy fluidummal bejuttatott kalcium és magnézium ionok közötti eltérés, valamint az ionokat hordozó fluidium közötti hőmérséklet különbség. Mint említettük, találmányunk szerint a kalcium és a magnézium ionokat és/vagy szén-dioxid gázt előnyösen a hévízkút által határolt rétegek fluidumának felhasználásával juttatjuk a hévízkút kútáramába. A találmány szerint új hévízkútképzés során kísérleti úton, üzemben lévő hévízkútnál tapasztalati adatok alapján meghatározzuk a sókiválás kezdetét jellemző kritikus pontot, majd az adott terület vízföldtani viszonyai és a hévízkút meglévő, vagy utólagosan elkészített geofizikai szelvényei alapján meghatározzuk a legkedvezőbb kalcium és magnézium ionokat és/vagy szén-dioxid gázt tartalmazó, a kritikus pont körzetében, előnyösen az alatt elhelyezkedő vízadó réteget. Az ily módon kiválasztott rétegre vonatkozó adatok alapján meghatározzuk a kalcium és magnézium ionok és/vagy szén-dioxid gáz kútáramba juttatásának pontos mélységét és megállapítjuk a hévízkút különböző termelési ütemeihez, valamint zárt állapothoz tartozó nyomásértéket. A kritikus pont körzetében talált vízadó réteg alá a béléscsőbe elhelyezzük a szükséges szűkítő elemet, adott esetben perforátort, melynek elhelyezése után megindítjuk a rétegvizet a termelőcső vízhozamához, előnyösen szűrő alkalmazása mellett. A behelyezett szükítőelem felső végénél megmérjük a különböző kalcium és magnézium ion és/vagy szén-dioxid mennyiségeket pl. mg/1 vagy liter-térfogat viszonylatában, és meghatározzuk ezen értékhez tartozó nyomásértékeket, beleértve a nulla mennyiséghez tartozó nyomásértéket is. Az így kapott eredmény függvényében adott esetben egyéb benn maradó segédszerkezetet, mint pl. sugárszivattyút vagy turbinát helyezünk el, illetve a szűrőelem fölé visszacsapó szelepet építünk. E szerelvények feladata a rétegvíz és hévíz intenzív érintkeztetése, adott esetben a besajtolt fluidum bekeverése a hévízbe. Termelőcsöves üzemmód és negativ statikus vízszintü hévízkutak esetén a statikus vizszint figyelembevételével a termelőcsőben elhelyezett segédszerkezetek a hévízkút biztonságos és egyszerű módon való üzemeltetését, újraindítását szolgálják. A találmány szerinti eljárás előnye egyszerűségében és könnyű kivitelezhetőségében nyilvánul meg. A találmány szerinti eljárás mellett elkerülhető a sókiválás és az ennek elhárításával járó többletkiadás, üzemelési kiesés. Ez egyben azt is jelenti, hogy a hévízkutak folyamatosan üzemeltethetők, a termelési ütem rugalmasan alkalmazkodhat az igényekhez, a hozamok a vízadóréteg paraméterei közt sókiválás veszélye nélkül növelhetők. A termelőcsöves kútképzés azzal az előnnyel is jár, hogy minimálisra csökken a hévíz hővesztesége, illetve hőveszteség nélkül hozható a felszínre. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás hévízkutak termelőcsövében és szerelvényeiben sókiválás megakadályozására és az üzemmenet folyamatosságának biztosítására, azzal jellemezve, hogy meghatározzuk a fúrt kút hévizére jellemző sókiválási kritikus pontot, majd megállapítjuk az említett kritikus pont körzetében lévő vízadó réteg(ek) vizének Ca és Mg ion tartalmát és megmérjük a hévízkút emlitett magasságában a nyomásértékeket, a kritikus pont körzetében, célszerűen az alatt a termelőcső és béléscső között szűkítőelemet helyezünk el és célszerűen perforátorral megnyitjuk a rétegvizet és azt a hévízzel keverjük, adott esetben a termelőcsö és béléscső közötti térbe kalcium és magnézium ionokat tartalmazó tluidumot és/vagy szén-dioxid gázt juttatunk és a rétegvizet vagy dúsított rétegvizet a hévízhez vezetve annak sókiválását megakadályozzuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve. hogy a béléscső és termelőcső átmérő különbségét úgy választjuk meg, hogy a két cső közötti gyürüsteret kitöltő célszerűen légnemű - közeg hőszigetelő képességével a hévíz hőelvezetését megakadályozzuk. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás foganatositási módja, azzal jellemezve, hogy a csőszűkületber sugárszivattyút, vagy turbinát, vagy hasonló keverőmüvet működtetünk a rétegvíz és a hévíz keverésére. 4. Az előző igénypontok bármelyike szerinti eljárás fc ganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a bélésc ső és termelőcső közé, előnyösen a perforált részen, visszacsapószeleppel elhatárolt térrészben szűrőréteget helyezünk el. 5 10 15 20 25 30 '35 40 45 50 55 Rajz nélkül
