190265. lajstromszámú szabadalom • Összerakható asztal
1 190 265 2 A találmány tárgya összerakható asztal főleg változó számú személyek számára, vagy kis alapterületű helyiségekben való időszakos használatra, amelynek egy vagy több asztallapja, lábelemei és rögzítő szervei vannak. Az építőipar utóbbi évtizedekben végbement rohamos fejlődése eredményezte a házgyárak kialakulását. A házgyárak a korábbi egyedi építési módok idejében elképzelhetetlenül nagy teljesítőképességgel állítják elő a lakás céljára szolgáló többszintes épületeket. A házgyári - ipari méretű - lakástermelés természetes következménye, hogy a lakások helyiségeinek alapterülete a panelek méreteihez igazodóan korlátozottabb, kisebb a hagyományos építésmódokkal készült lakásokénál. Ez. a körülmény a bútortervezést, gyártást is a kisebb méretű - elemes, vagy varia - bútortípusok kialakításának irányába terelte. A célszerűen csökkentett alapterületek nem adnak lehetőséget, ritkábban használt - csak esetenként szükséges - bútorok, felszerelési tárgyak állandó jellegű tárolására. Az említett helyzet eredményezi azt, hogy sok országban állítanak elő több célú bútorokat, amelyek például váltakozva tölthetnek be más-más szerepet. Létezik például olyan fekvő bútor, amely az éjszakai használat után szekrény vagy szekrénysor részeként függőleges helyzetbe hozható. Hasonlóképpen évtizedek óta gyártanak ún. fotelágyakat, amelyek nappal ülőbútorként használhatók. Ugyancsak gondot okoz a kisméretű lakásban az étkező asztalok elhelyezése. Főleg akkor, ha időnként több személy számára kell asztalt teríteni. Ez az igény teremtette meg a részekre szedhető asztalok különböző formáit. Az alapgondolat évszázados múltra tekint vissza. A hagyományos aránylag nagy méretű helyiségekben szokásos ún. ebédlőasztalok szokványos tartozéka volt egy vagy több olyan betétdarab, amelynek beiktatásával kivételes alkalmakkor az asztal rakfelülete megnövelhető volt. Az ilyen asztalok azonban eredeti méreteikben is túlságosan nagyok, emellett teljes szétszedésük megoldhatatlan. Az utóbbi évtizedekben kifejlesztett kifejezetten szétszedhető asztalok ismerhetők meg a 2 509 592 és a 2 487 650 lajstromszámú francia szabadalmi leírásokból. Ezeknél az asztallap a két rövidebbik oldalán merevített lábakkal, valamint ezeket egybekapcsoló összekötő taggal rendelkezik. El van látva az asztal egy további hosszirányú merevítő taggal is. A megoldásban vannak jó részletek, az elemek azonban túlságosan bonyolultak, ezért elkészítésük költséges, az összerakás és szétszedés pedig nem elég egyszerű. Más elgondoláson alapul az a megoldás, amely a 2 447 696 lajstromszámú francia szabadalmi leírásban található meg. Az asztalnak oldallapjai, valamint belső középmerevítője van. Az oldallapok és a középmerevítő köldökcsapos rögzítéssel kapcsolódnak egymáshoz. Szerkezetileg kedvezőbb az előbbieknél, a csomóponti csatlakozások azonban az összeállítást még bonyolultabbá és lassabbá teszik. Emellett a csatlakozások jellege olyan, hogy használat során erős kopásnak van kitéve és így egyre pontatlanabbá válik. Az ilyen asztalok inkább üdülőházakba valók, ahol évente egyszer kell csak összerakni és ugyancsak egyszer szétszedni. Az előbbiektől lényegében különböznek azok az elgondolások, amelyek a 4 223 945 és a 4 229 038 lajstromszámú USA szabadalmi leírásokból ismerhetők meg. Az előbbinél az összerakható asztal azonos nagyságú elemegységekből van összeállítva és elvileg bármilyen hosszúságúra fejleszthető, míg az utóbbi „ollós rács” jellegű lábakkal rendelkezve a használati állapotánál kisebb férőhelyet igénylő méretre csukható össze. Mindkét asztaltípushoz jellegükben hasonló ülőbútorok is tartoznak. A két megoldás egyike sem egyértelműen kedvező. Az előbbinél az U-elemek önmaguk már bontatlanok, és ezért nagy helyet foglalnak el, az utóbbi pedig nehézkesen kezelhető. A találmány célja olyan összerakható és szétszedhető asztal kifejlesztése, amely az eddigieknél könnyebben kezelhető, kevés számú alkatrészből áll, szétszedése után pedig „térbeli” elemeket nem tartalmaz, hanem egyszerű sík lapokká szedhető szét. A találmány feladata ezen belül annak megvalósítása, hogy a szétszedhető asztal elemei egyszerű megmunkálással - a sorozatgyártás lehetőségét is figyelembe véve - legyenek előállíthatok, ne igényeljenek speciális szerelvényeket. Az asztal összerakása és szétszedése mindenki számára egyszerű legyen, továbbá mód legyen - azonos széríájú további elemek felhasználásával - tetszőleges méretű, több irányban növelhető asztalegyüttesek kialakítására is. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti összerakható asztal változó számú személyek számára vagy kis alapterületű helyiségekben való időszakos használatra - amelynek egy vagy több asztallapja, lábelemei és rögzítőszervei vannak - oly módon van kialakítva, hogy az asztalt tetszőleges számú, egymás folytatásában és adott esetben egy vagy több irányváltással elhelyezett alapegység alkotja. Minden alapegység egy darab, előnyösen derékszögű parallelogramma, pl. négyzet alaprajzú asztallapot és két darab, célszerűen téglalap alakú lábelemet tartalmaz. A lábelemek közül a primér lábelemek a fölső, a szekunder lábelemek az alsó széleikre kitorkolló függőleges hasítékkal rendelkeznek és a hasítékok útján boronakapcsolattal egymásba vannak fűzve, a szomszédos alapegységek közé azokat egymáshoz képest rögzítő összekötő idomok vannak beiktatva. Az asztallap alsó síkja mentén, valamint a lábelemek fölső része mentén és/vagy az összekötő idomok mentén pedig az asztallapot stabilizáló rögzítő szervek pl. egy vagy több mágneses csappantyú van elhelyezve. Jellegzetessége az is, hogy a primér lábelemek fölső széleik mentén az összekötő idomok beillesztésére alkalmas csatlakozó hornyokkal rendelkeznek. A találmány további ismérve lehet, hogy a szekunder lábelemek fölső széleik mentén az összekötő idomok beillesztésére alkalmas csatlakozó hornyokkal rendelkeznek, valamint, hogy az összekötő idomok a primér lábelemekkel és a szekunder láb-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
