190254. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rézsűk, különösen földművek rézsűinek megerősítésére és/vagy eróziós károk elleni védelmére szolgáló burkolóelem előállítására, berendezés az eljárás foganatosítására valamint eljárás rézsűk megerősítésére és megvédésére a burkolóelem felhasználás

1 190 254 2 A találmány rézsűk, különösen földművek rézsű­inek megerősítésére és/vagy eróziós károk elleni védelmére szolgáló burkolóelem előállítására irá­nyuló eljárásra, valamint az eljárás foganatosításá­ra szolgáló berendezésre vonatkozik. A találmány tárgyát képezi a burkolóelemek felhasználásával földrézsük megerősítésére és megvédésére irányuló eljárás is. Gyakran válik szükségessé földművek létesítése olyan területeken, ahol a felszíni, illetve felszínkö­zeli talajok túlnyomó része gyengén kötött, úgyne­vezett átmeneti talajokból, pl. homoklisztből, isza­pos homoklisztből stb. áll. Ezek jellegzetessége, hogy a víztartalom viszonylag csekély változása következtében is gyorsan megszűnik az állékonysá­guk, és megfolyósodásra hajlamossá válnak. Az ilyen talajokból épült autópálya, illetve út, földmű­vek, vasutak bevágási, de főleg töltésrézsűi kritikus meteorológiai körülmények között megfolyósod­­nak, a gyeptakarók megcsúsznak, és általában min­tegy 30-60 cm mélységű hámlások keletkeznek. Hosszantartó csapadékos időjárás mellett az ilyen földműállapot veszélyezteti a vasút üzemét, de uta­kon és autópályákon is előállhatnak a forgalom biztonsága szempontjából veszélyes helyzetek. A hámlásos károsodások nehezen, és csak nagy költségráfordítás árán állíthatók helyre, ugyanak­kor a helyreállított szakaszok nem minden esetben egyenértékűek az eredeti állapotú földművel. Ext­rém igénybevételekre méretezni és pl. szilárd bur­kolattal ellátni a földműveket olyan súlyos költsé­geket jelentene, amelyek gyakorlatilag nem elvisel­hetek, ezért a károsodások kockázatát és az esetén­ként szükséges helyreállításokat kénytelenek vállal­ni a földműveket karbantartó szervezetek. Az utóbbi időben rézsűvédelem céljára - pl. víz­vezető árkok, partfalak stb. kimosással szembeni védelmére - előregyártott gyepnemezeket fejlesztet­tek ki (1. pl. a 181 127. számú és 179 604. számú magyar szabadalmi leírásokat). Ezek azonban csak részleges védelmet képesek nyújtani, elsősorban ki­mosás elleni védelemre és eróziós károk megelőzé­sére alkalmasak, gyengén kötött vízérzékeny tala­jok esetében azonban a rézsűk átázásakor keletke­ző húzóigénybevétel felvételére nem alkalmasak, még akkor sem, ha a gyepnemezelemek hálót is tartalmaznak. A jelenleg ismert hálós gyepnemez­elemek (181 127. számú magyar szabadalmi leírás) ugyanis tűnemezeléssel készülnek, és e művelet so­rán a.tűk átlyukasztják az erősítőháló elemi széleit, vagy legalábbis roncsolják azokat, így az elembe ágyazott háló szilárdsága a nemezelést megelőző szilárdságnál lényegesen kisebb. A találmány feladata, hogy vízérzékeny talajok rézsűinek megerősítésére, illetve védelmére olyan gyepnemez-burkolatot szolgáltasson, amely nem­csak azonnali védelmet nyújt az eróziós károk el­len, hanem a gyep kifejlődése után az átázott rézsűk hámlását is meg tudja akadályozni. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy amennyiben a fűmagot és növényi tápanyagot tar­talmazó nemezanyagba (szálbundába) nem korro­­deáló (nem rothadó) anyagból készített erősítőhá­lót olyan (nem tűzéses) technológiával ágyazunk be, amely a háló elemi szálait nem roncsolja, a háló a burkolóelemek beépített helyzetében húzószilárd­ságát megtartja, nyíróigénybevételek felvétëlére is képes, így a rézsűkről a jól beállt gyeptakaró nem csúszik le, és az átázott rézsűk hámlását is képes meggátolni. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a talál­mány értelmében olyan burkolóelem előállítási el­járás segítségével oldottuk meg, amelynek során fűmagot, valamint - adott esetben - növényi fejlő­dést elősegítő tápanyagot vagy/és adalékanyagot tartalmazó szálasanyagot erősítőhálóval dolgo­zunk össze, és amelyre az jellemző, hogy a szálas­anyagot rothadással szemben ellenálló anyagból készült erősítőhálóval ragasztás útján dolgozzuk össze burkolóelemmé. Legelőnyösebb, ha a szálas­anyagot és erősítőhálót vizes diszperziós ragasztó­val, például polikloroprén latex-szel vagy természe­tes latex-szel dolgozzuk össze burkolóelemmé. Az eljárás egy előnyös foganatosítási módja ér­telmében darabolt és kártolt elemi szálakat levegő­árammal fúvatunk az erősítőhálóra, a ragasztó­­anyagot pedig az elemi szálakat szállító légáramba porlasztjuk, ily módon a szálasanyagra juttatjuk, és az elemi szálakból álló laza fátyolból ragasztással az erősítőhálóval egyesített bundát képezünk. Eb­ben az esetben célszerű, ha az erősítőhálót a dara­bolt, kártolt elemi szálak fáfúvatása közben a leve­gőáram irányára keresztirányban mozgatjuk, és mozgatása közben megfeszítve tartjuk, és ha az erősítőhálónak azon az oldalán, amely felől az ele­mi szálakat ráfúvatjuk, az atmoszférikust meghala­dó, a másik oldalán pedig az atmoszférikusnál ki­sebb nyomását tartunk fenn, célszerűen oly módon, hogy e másik oldalról az erősítőhálóra szívóhatást fejtünk ki, és ha az elemi szálakat szállító légáram­ba fűmagot, valamint - adott esetben - növényi fejlődést elősegítő tápanyagot, pl. műtrágyát és/ vagy adalékanyagot, pl. tőzeget juttatunk. Az eljárás egy másik foganatosítási módjára az jellemző, hogy az erősítőhálót szálbunda - vagy szálfátyol-rétegre helyezzük, a hálóra a ragasztó­­anyagot felszórjuk, ezt követően a hálóra második szálbunda - vagy szálfátyolréteget terítünk, és e rétegeket nyomással - például hengerléssel - bur­kolóelemmé egyesítjük ; ebben az esetben célszerű, ha a második bunda- vagy fátyolréteg elhelyezését megelőzően az első ilyen - célszerűen az erősítőhá­lót már tartalmazó - rétegre fűmagot, tápanyagot, pl. műtrágyát és/vagy adalékanyagot, pl. tőzeget juttatunk. A tápanyagot oldott állapotban, pl. per­metezéssel juttathatjuk az elemi szálak közé. Megjegyezzük, hogy a jelen leírás során a „fű­mag” fogalmon mindenféle olyan fümagkeverék értendő, amelyet a gyakorlatban az adott feladat - rézsű növényzettel való megkötése - megoldására használni szoktak. Egy további találmányi ismérv szerint 0,5-5,0 cm hosszúságú elemi szálakból álló szálasanyag, pl. pamut felhasználásával készítjük a burkolóelemet. Egy másik ismérvnek megfelelően 9-30 mm2 lyuk­­méretű, 0,02-0,05 mm vastag, műanyag-anyagú elemi szálakból, pl. hasított fóliából készült rácsos szerkezetű erősítőhálót (12) dolgozunk össze a szá­lasanyaggal és ragasztóanyaggal. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents