190230. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet furók, menetfurók és hasonlók befogására
1 .190 230 2 A találmány tárgya szerkezet fúrók, menetfúrók és hasonlók befogására. A találmány szerinti szerkezet a hasonló célú szerkezetek azon csoportjába tartozik, amelyeknél befogó fej van alkalmazva és ebben olyan szorítópofák vannak, amelyek külső felületei vezérlő kúpfelülethez támaszkodnak. Rendszerint három szorítópofa van a befogó fejben. A befogó fej közvetlenül vagy közvetve csatlakozik a hajtó géphez. A csatlakozó rész kúpos szár vagy kúpos fészek lehet. Ez a csatlakozó rész közvetíti a nyomatékot a hajtó géptől a befogó fej felé. Az ilyen befogó szerkezeteket tokmányoknak is szokták nevezni. Az ismert ilyen rendszerű befogó szerkezetek hátránya, hogy a szorítópofákkal nem tudnak olyan szorítóerőt biztosítani a szerszám szárára, ami minden esetben csúszás nélküli nyomatékátvitelt eredményez. Sokszor megcsúsznak a szerszám szárán a szorítópofák és a szerszám szárán bemaródásokat, roncsolásokat hoznak létre. Sűrűn előfordul, hogy a szerszám tulajdonképpeni megmunkáló része még minden szempontból megfelelő, mégis használhatatlanná válik az egész szerszám azért, mert a szára befogásra alkalmatlanná vált a különféle bemaródások, roncsolások miatt. Különösen menetfúrók esetében fordulnak elő a befogás hiányosságai. Ha nem kielégítő a szorítófej által biztosított szoritóerő, akkor a már említett csúszás következik be, máskor viszont a szerszám megszorulásakor fellépő extrém nagy nyomaték esetében eltörik a szerszám. Az ismert befogó szerkezetek hiányosságainak kiküszöbölése végett születtek olyan megoldások, amelyek révén részben elkerülhetők, a vázolt hiányosságok és hátrányok. így széles körben elterjedtek az ún. patronos befogószerkezetek. A patronok használata azonban egyrészt a szerszámok sajátos kialakítását igénylik, másrészt csak igen kis mérettartományba tartozó szerszámok befogására alkalmasak. Nem lehet tehát megfelelően nagy mérettartományba tartozó szerszámok befogásánál és univerzális jelleggel alkalmazni ezeket a patronokat. Emiatt a patronos befogószerkezetek igen drágák, azoknak széles körű alkalmazása gazdasági okok miatt nem remélhető. Ismeretesek továbbá olyan megoldások, amelyeknél a megfelelő nyomaték átvitelére mind a szerszám szárát, mind a befogó szerkezetet különlegesen alakítják ki. Ezeknél a megoldásoknál a nyomaték közvetítése külön eszközökkel biztosítható, és ugyancsak külön eszközök szolgálnak a szerszám központos megfogására, szorítására. Példaként említhető a 96 843 számú HU-PS ismertette befogótokmány. Ennél a tokmánynál az egyik szorítópofában radiális irányban kiálló ékszerű test van alkalmazva, és ez a szerszám szárában kialakított hosszhoronyban foglal helyet a szerszám befogásakor. Ennél a szerkezetnél a központos befogást biztositó szorítást maguk a jzorítópofák biztosítják, a nyomatékátvitelt azcmban a szorítópofák által kifejtett súrlódás mellett a már említett ék eredményezi. A vázolt szerkezet azonban azt jelenti, hogy a szerszámok szárát az említett hosszhoronnyal kell ellátni, és amellett a befogószerkezet egyik szorítópofáját is úgy kell kialakítani, hogy abban az említett ék legyen. Ezt az éket rendszerint az egyik szorítópofában kiképzett fecskefarkú vezetékben elcsúsztatható talp hordozza. A vázolt szerkezeti kialakítás alapján is látható, hogy az ilyen szerkezet bonyolult mind a szerszám, mind a befogószerkezet szempontjából. Az ilyen szerkezet minden szerszámnak a horonnyal való ellátását igényelné, holott számos esetben erre nincs szükség. A találmány szerinti szerkezet elé kitűzött cél az volt, hogy olyan befogási lehetőséget biztosítson, amely nem igényli a szerszámok különleges kialakítását, mégis megbízható nyomatékátvitelt eredményez anélkül, hogy a szerszám szárán megcsúszás, és ennek következtében roncsolás állna elő. További célként volt a találmány szerinti befogószerkezet elé kitűzve, hogy univerzális jellegű legyen, vagyis fúrók, menetfúrók és minden más, hasonló szerszám befogását eredményesen biztosítsa. Az univerzalitás alatt az is értendő, hogy mind kézi gépek esetében, mind asztali gépek esetében alkalmazható legyen a találmány szerinti szerkezet. A találmány szerinti befogó szerkezet a kitűzött célt azáltal éri el, hogy befogó fejében egymással együttműködő, egymással ellentétes irányban kúpos vezérlőfelületek vannak, és ezek a vezérlőfelületek axiális irányban egymás mögött lévő, két síkban elhelyezhető pofákat vezérelnek. A használat közbeni elülső pofák lényegében a hagyományos, ismert befogó szerkezeteknél is alkalmazott szorítópofák, míg az ezek mögöt t lévő hátsó pofák vagy második szorítópofa-sort alkotnak, vagy pedig a szerszám végén kiképzett egymással párhuzamos lapokhoz támaszkodva hajtó pofák gyanánt szerepelnek. A találmány szerinti befogó szerkezet lényegében három egységet foglal magába. Az egyik a tulajdonképpeni szerszám befogást szolgáló befogó fej, a másik a kapcsoló agy, ami lényegében a hajtó gép és a befogó fej közötti közvetítő szerepet tölti be, és a harmadik egység a kapcsoló agy és a befogó fej közötti nyomatékátvivő szerepet betöltő közvetítő rúd. A találmány szerinti befogó szerkezetben alkalmazott befogó fej tulajdonképpen egy a már említett közvetítő rúdhoz kapcsolt olyan hátsó szoritót foglal magába, amelynek menetes palástjához kapcsolódik csavarmenet révén az a szorítóanya, amely a szorítópofák vezérlő kúpfelületével vún ellátva. Az említett hátsó szorító és az ehhez csavarmenet révén kapcsolódó szorítóanyag együttesének rövidülése irányban való összecsavarásakor mind a szorítópofák, mind a hátsó pofák szorító irányban mozdulnak el - míg ha a hátsó szoritót és a szorítóanyát úgy csavarjuk egymáshoz képest, hogy azok axiális irányú hossza növekedjék, akkor lazító irányban mozdulnak el a szorítópofák és a hátsó pofák is. A hátsó pofák a közvetítő rúd kiszélesedő rúdfejében kiképzett radiális irányú üregekben vagy furatokban vannak vezetve. A kapcsoló agy és a befogó fej közötti, axiális irányú elmozdulást pl. úgy lehet biztosítani, hogy a kapcsoló agyban reteszek közbeiktatásával van illesztve a közvetítő rúd, és a reteszre gyakorolt - például csavarral biztosított - nyomóerő révén meghatározott axiális erő fellépése esetén relatív 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2