190226. lajstromszámú szabadalom • Biztosítás földalatti terekhez, pl. bányavágatokhoz és eljárás földalatti terek biztosítására
1 190 226 2 A találmány tárgya biztosítás földalatti terekhez, pl. bánya vágatokhoz és eljárás földalatti terek biztosítására. A bányavágatok profilacél tartószerkezetekkel való biztosításánál a jelenlegi műszaki szinten a gyakorlatban az alábbi közismert megoldásokkal érik el a biztosítás és az alátámasztandó kőzetfelület minél jobb egymáshoz kapcsolódását: A kirobbantott, vagy más módon jövesztett kőzet eltávolítása után visszamaradt szabálytalan kőzetfelület és az acél biztosító szerkezet között néhány helyen pontszerű felfekvés van, de gyakran előfordul, hogy semmi érintkezés sincs. A kőzetfal és a biztosítószerkezet közötti hézagot dorong, palló, deszka, vasbeton lapok két egymást követő biztosító szerkezetre való ráhelyezésével - ún. bélelés beépítésével - kiküszöbölik, majd az így a bélelés és a kőzetfal között létrejött szabálytalan teret kitöltik kőzetdarabokkal, azaz tömedékelik. Ezen a módon a kőzet és a biztosító szerkezet között egy sokpontos kitámasztó kapcsolat jön létre. Két hátrányát említjük- a kapcsolat a biztosítás és a kőzet között elkésve jön létre, mivel a biztosító szerkezet síkjában - ahol a kőzetnyomás közvetlen felvétele történik - kielégítő tömedékelést csak általában a következő biztosítás beépítése után lehet elérni;- a tömedékeléssel létrehozott kitámasztó kapcsolat minőségét erősen befolyásolják szubjektív tényezők, a technológiai fegyelem betartása, és különösen a statikailag legkényesebb pontban - a kőzetboltozat és biztosítószerkezet csúcsán - nehéz létrehozni kielégítő tömedékelést. Másik ismert megoldás szerint az acél biztosító szerkezetekre -, a béleléshez hasonlóan -, acélhálót, sík- vagy térrácsot, expandált lemezt helyeznek. Utána a kőzetfelületet lőttbeton eljárással betonnal borítják be olyan vastagságban, hogy a beton elfedi a biztosító profilacél szerkezetet, valamint a ráhelyezett hálót, ill. rácsot is. így egy szorosan kötődő és jól együttdolgozó vasbeton-kpzet kapcsolat jön létre. Hátrányaként említjük, hogy:- a betonnal való belövés időben elmarad a biztosítás beépítése mögött, ezért a szilárd kitámasztás is csak akkor jön létre, amikor bizonyos kőzetmozgás már megindult;- a legkritikusabb helyen, a biztositószerkezet síkjában, a legkevésbé tökéletes a kőzetet biztosító betonréteg, mivel a biztosítás szerkezeti vastagsága megnehezíti; a közvetlenül mögé való betonbelövést. A találmány célja a felsorolt hiányok kiküszöbölése és a biztosító szerkezet és a kőzetfelület között az eddigi gyakorlatnál tökéletesebb kapcsolat létrehozása, amely folyamatos felfekvést ill. kitámasztást ad a biztosító szerkezetnek a kőzetfelülettel érintkező teljes kontúrja mentén. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy ha egy hajlékony, alakváltoztatásra képes tömlő-szerű testet a biztosító szerkezet és a kőzetfelület közé helyezünk, és azt az elhelyezés után kis túlnyomás-1 sál betonnal megtöltjük, akkor a tömlőszerű test a megtöltés folyamán igyekszik felvenni a legnagyobb térfogatot befogadó alakját és eközben maximálisan hozzáidomul a terjeszkedését lehatároló acélszerkezethez és kőzetfalhoz. A beton a kényszerű módon szabálytalan alakot felvett tömlőszerű testben megszilárdul, és ezzel a kőzetfelületet megfelelő szilárdsággal alátámasztja. A megfelelően megválasztott betonösszetétel lehetővé teszi a szilárdulás gyors folyamatát. A találmány biztosítás földalatti terekhez, pl. bányavágatokhoz, mely profilacél biztosítótagból és adott esetben síkrács vagy hasonló egyéb biztosítóelemből van, meghatározója, hogy a profilacél és a kőzetfal, célszerűen pedig a profilacél és a kőzetfalra fektetett síkrács vagy hasonló elem között olyan flexibilis falú bennmaradó zsaluzat van, mely lényegében műanyagszövedékből vagy üvegszövetből vagy hasonlóból képzett, végein zárt, lég- és vízáteresztő tömlőszerű test, mely beömlőnyílással van ellátva és a - tömlőszerű - flexibilis falú bennmaradó zsaluzat belső tere betonnal van kitöltve. A találmány eljárás földalatti terek biztosítására, melynek során a földalatti üreg, pl. bánya vágat kőzetfalát profilacéllal és célszerűen síkráccsal vagy hasonlóval támasztjuk meg, és meghatározója, hogy a profilacélra, előnyösen pedig a profilacél és a kőzetfalra támaszkodó síkrács vagy hasonló elem közé olyan flexibilis falú bennmaradó zsaluzatot helyezünk, mely lényegében beömlőnyílással kialakított, levegő- és vízáteresztő műanyag vagy üvegszövet vagy hasonló anyagból képzett, végein zárt, tömlőszerű test. Az említett elemek elhelyezése után a tömlőszerű bennmaradó flexibilis falú zsaluzat belső terét a beömlőnyíláson át betonnal feltöltjük. A beton túlnyomásával a síkrácsot vagy hasonlót a kőzetfalhoz szorítjuk, illetve a síkrács hézagai közt a flexibilis falú bennmaradó zsaluzat nyomásra deformálódó szövetfalát a kőzetfalhoz feszítjük. A találmány előnye, hogy- a beton kötése után előfeszítést ad a kőzetkörnyezetnek és az átboltozódás kialakításával a kőzetkömyezetet is felhasználja a kőzetnyomás felvételére;- az előfeszítést úgy hozza létre, hogy valamenynyi TH gyűrű vagy profilacél megőrzi pontos és azonos méretben eredeti geometriai formáját, továbbá a tervezett szintre és irányba lehet beépíteni ;- a szabályos beépítés következtében lecsökkenti a vágat légellenállását, ezért a szellőztetési energiaigényt is csökkenti. Hatását úgy fejti ki, hogy a betonnal megtöltött flexibilis falú test közvetlenül a biztosító szerkezet beépítése után alátámasztja a szerkezetet az acélszerkezetről. A találmány kiviteli alakját példa kapcsán rajzok alapján ismertetjük, ahol az 1. ábra a találmány szerinti flexibilis falú bennmaradó zsaluzatot ábrázolja kiterítve felülnézetben és oldalnézetben, a 2. ábra a találmány szerinti flexibilis falú bennmaradó zsaluzatot ábrázolja, hosszmetszetben, betonnal töltött helyzetben, a 3. ábra a találmány szerinti biztosítást ábrázolja részben metszetben, részben nézetben. Az 1. ábrán bemutatott kiviteli alakon látszik a műanyag szövetből álló tömlőszerű test, amely 2 és 5 10 15 20 2b 3C 35 40 45 50 55 60 65 2
