190221. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés díszgyertya előállítására
1 19)221 2 lartósínekkeni funkcionálva meggátolják, hogy a 13 megfogószerkezetek oldalirányba lebillenhessenek az állványról. A 30 szárítóállvány a fentiek szerint igen nagy mennyiségű 13 megfogószerkezelekre függesztett 29 gyertya egyidejű tárolására, illetve szárítására alkalmas. Az igen nagy tárolóképesség lehetővé teszi a folyamatos gyártást, és a gyertyákon végrehajtandó egyes technológiai műveletek (kikészítési fázisok) közötti sérülésmentes tárolást, illetve a technológia szakaszos jellegének a kiegyenlítését. A 30 szárítóállvány bármilyen irányú eltolhalósága és körbeforgathatósága lehetővé teszi a technológiai utak lerövidítését és a szalagszerü termelést. A 30 szárítóállvány modulrendszerűén bővíthető, így a mindenkor termelt gyertyamennyiséghez lehet igazodni a szárítási kapacitással. Magától értetődik, hogy a 32 szárítórudak pl. az állvány egyik vagy több oldaláról le is szerelhetők, így az állvány pl. közvetlenül egy fal mellé helyezhető, ha a helyi adottságok ezt így követelik meg. A 12-16. ábrákon egy egészében 37 hivatkozási számmal jelölt gyártóberendezést tüntettünk fel, amelynek segítségével pusztán bemártással állíthatók elő - elsősorban vékony - gyertyák. A berendezésnek van egy 38 alapkerete és több 51 rátétkerete. A keretek 39 felső felfűzőrúddal és 40 alsó felfüzőtartóval rendelkeznek, amelyek egymással párhuzamosak, és végeik tartományában 41 oszlopok révén vannak összekötve egymással. A 39 felső felfüzőrudak a jelen példa esetében acél L-profilok, a 40 alsó felfűzőtartók pedig laposacélok, a 41 oszlopok körszelvényű rudak, a rögzítési helyek pedig hegesztett kapcsolatok. Mártáskor a 40 alsó felfűzőtartók általában függőleges, vagy közel függőleges síkban helyezkednek el, míg a 39 felső felfüzőrudak 39a feszítőlapjai pedig vízszintesek, vagy lényegében vízszintesek. A 38 alapkeret az 51 rátétkeretektől annyiban különbözik, hogy a keret síkjára merőlegesen a saroktartományaiból 42 ráfűzőrudak nyúlnak ki, míg ugyanezeken a helyeken az azonos alakú és méretű 5 rátétkeretekben 52 lyukak vannak kiképezve, amelyeknél fogva a rátétkeretek az alapkeret 42 felfűzőrúdjaira ráfüggeszthetők. A 37, 51 keretek 39 felső feszítőrúdjának 39a feszítőlapjában váltakozva egymás mellett a lap egyik peremére kitorkolló 43 hornyok, a szomszédos 43 hornyok között pedig 44 átmenő lyukak vannak kialakítva. A 40 alsó felfüzötartóból a 44 hornyok alatt, azokkal egyvonalban (azonos függőleges síkokban) 45 fejes csapok nyúlnak ki. A 44 lyukakban (14. ábra) 46 bélfeszítő fejek vannak rögzítve. Egy-egy 46 bélfeszítő fejet 48 tekercsrugóval körülvett 47 menetes csap alkot, amelynek felső végében horony egymástól e oldalirányú távközökkel van az 50 gyertyabél átvezetéséhez és befogásához előirányozva. A 48 tekercsrugót felül 49 menetes tárcsa határolja (13. ábra). Ennek elhajtásával - vagyis a csapon fel-le mozgatásával - a rugóerő, és ezáltal a bélfeszítő erő szabályozható. Amint az ábrák alapján jól érzékelhető egy-egy 46 bélfeszítő fejen egy-egy kétágú 50 gyertyabél-darab van úgy átvezetve, hogy felső vége a 47 csap hornyába illeszkedik, alsó vége pedig egy-egy 45 csaphoz van rögzítve, míg a béldarab szárai az adott 46 feszítőfejtöl kétoldalt kialakított 43 hornyokba illeszkednek. A fenti módon az 50 gyertyabél-ágak a keretekbe feszített állapotban vannak. Attól függően, hogy a 38 alapkeret 42 ráfűzőrúdjai milyen hosszúak, és a keretek 39 felfűzőtartói milyen n szélességűek (14. ábra), több-kevesebb 51 rátétkeret fűzhető rá az alapkeretre. Az n méret a kívánt gyertyavastagság függvényében van megválasztva. Az egyik 42 ráfűzőrúd végére 53 rögzítőhüvely vezethető fel, és az annak palást-alkotóira merőleges menetes furaton fogantyúval ellátott 54 menetes csap vezethető keresztül ; az 54 csap becsavarásával az 53 rögzítőhüvely a 42 ráfűzőrúd végére szorítható, és ily módon az alapkeret a rátétkeretekkel egyetlen gyártóegységgé egyesíthető, amelynek segítségével egyidejűleg igen nagy mennyiségű, pl. 66 db gyártható egyszerre. A 12-16. ábrák szerinti berendezés segítségével a gyertyagyártás igen egyszerűen hajtható végre: az egész összefogott egységet olvadékba kell mártani, rnajd onnan kiemelni. E művelet eredményeként az 50 gyertyabelekre olvadék tapad, amely a kiemelés után megdermed. Egy-egy bélszakasz két végén eszközölt elvágásával a gyertya elkészült. Többször megismételt bemártási művelet eredményeként a gyertya vastagsága gyakorlati határokon belül tetszés szerint megnövelhető. A találmányt a továbbiakban példákon keresztül ismertetjük részletesen. 1. példa 20 cm hosszú, alul 22 mm átmérőjű, felfelé csökkenő keresztmetszetű, egyszínű csavart gyertyákat állítunk elő. Az alapanyag-olvadékot az alábbi receptúra szerint készítjük el: parafin (54-56 °C olvadáspontú) 90 súly % sztearin 8 súly % cerezin 1,95 súly % zsírban oldódó piros anilin festék 0,05 súly % Ezeket a komponenseket az 1. és 2. ábra szerinti 1 olvadéktároló egység egy vagy több 6 kádjában együtt 93 °C-ra melegítve összeolvasztjuk. Elomogén, piros színű,jól ömleszthető olvadékot kapunk, amelyet - önmagában ismert berendezéssel - nyers gyertyákká formázunk, és a 7. ábra szerinti módon csoportosan 13 megfogószerkezetekre függesztünk fel. A 8. és 9. ábra szerinti 20 mártóegység 22 belső tartályát a fenti receptúra szerint készült mártóolvadékkal töltjük fel, amelynek hőmérsékletét 98 °C-ra állítjuk be, és a mártóolvadékot ezen a hőmérsékleten tartjuk. A gyertyacsoportot a mártófolyadékba a gyertyák függőleges helyzetében egyenletes sebességgel süllyesztjük be úgy, hogy a 20 cm hosszúságú gyertyák 0,5 sec alatt merüljenek el teljesen a mártófolyadékban. A gyertyákat 6 sec-os időtartamon keresztül a mártóolvadékban tartjuk, célszerűen úgy, hogy a 9. ábra szerint a gyertyákkal „felszerelt” 13 megfogószerkezetet a 26 tartórudakon feltámasztjuk. 6 sec elteltével a 13 megfogószerkezetet a ráfüggesztett 29 gyertyákkal együtt (8. ábra) a mártóolvadékból 0,4 sec alatt, tehát gyor5 10 15 20 25 30 35 to 45 50 55 50 65 6
