190184. lajstromszámú szabadalom • Tubus
1 190 184 2 A találmány tárgya csomagolóeszközként szolgáló tubus, amely fémanyagú záróréteggel ellátott többrétegű fóliából álló csőtestből, előregyártott, műanyagból álló, kivezetőnyílással és külső menettel ellátott fejdarabból, valamint egy fémréteget és legalább egy műanyagréteget tartalmazó rétegelt fóliából álló összekötőelemből áll, amely a fejdarabra van ráhelyezve és azzal a műanyagréteg révén össze van hegesztve, mimellett a csőtest körbefutó pereme az összekötőelem külső peremét alá- vagy föléhajlással átfedi és egymáson fekvő műanyagrétegeik a rétegelt fóliák fémanyagában indukciós úton keltett hő révén meg vannak lágyítva és nyomás alkalmazásával egymással össze vannak hegesztve. Ilyen tubus ismert már a 26 28 014 sz. Német Szövetségi Köztársaság-beli közrebocsátási irat 3. ábrájából és az ehhez tartozó leírásrészből. Ennél az ismert tubusnál a fémanyagú záróréteggel rendelkező rétegelt fóliából álló csőtest körbefutó pereme föléhajlással fedi át a fémanyagú záróréteggel rendelkező összekötőelem külső peremét. Az összekötőelemnek viszonylag nagyméretű hengeres nyakrésze van, amelyen polietilénből álló tubusfej van elrendezve. A nyakrész a tubusfejben kialakított gyűrű alakú horonyba nyúlik be, ami által a tubusfej egy belső hüvelyre és egy külső gallérra tagolódik. Az összekötőelem a nyakrészének viszonylag nagy hossza miatt tekercselési eljárással készül, vagyis a tekercselésre kerülő anyagot rétegelt fóliából kivágják, majd széleit átlapolt varrattal gyűrűvé kapcsolják össze. Az ily módon előállított összekötőelemet - mielőtt a tubus csőtestével egyesítenék - súrlódási hő segítségével a fejhez kapcsolják. Ez a fajta ismert tubus a korszerű tubusokkal szemben diffúziós szilárdság tekintetében támasztott követelményt elég jól kielégíti, mivel az összekötőelem fém zárórétege a csőtest fémanyagú zárórétegét aláhaj lássál átfedi és messzire benyúlva a tubusfej nyakrészébe egészen a tubus kivezetőnyílásának közelébe van vezetve. Ezenkívül a tubus tartalmával érintkezésbe kerülő műanyagrétegek felülete is viszonylag csekély, úgyhogy az abszorpciós körülmények is kielégítőek. Azonban - amint a fentiekből kiderül - ennek a tubusnak az előállítási technológiája körülményes és az alkotórészek öszszekapcsolása több egymást követő lépésben történik. Az összekötőelem tekercselésekor átlapolt varratok keletkeznek, amelyek egyrészt a szép külalakot hátrányosan befolyásolják, másrészt pedig az egyrétegű anyaghoz viszonyított nagyobb vastagságuk miatt a fejdarab gyűrű alakú hornyába való bevezetést bonyolulttá teszik, és nem utolsósorban a súrlódásos hegesztésnél is problémát okoznak. Továbbá ennél a tubusnál nincs arra lehetőség, hogy nagyobb járulékos költség nélkül membránt lehessen kialakítani a kivezetőnyílásban. A találmány feladata, hogy a bevezetőben említett típusú tubust oly módon fejlessze tovább, hogy azonos, vagy még jobb tömítettségi és abszorpciós tulajdonságok mellett az alkotórészeket egyszerűbb legyen előállítani és azokat egyetlen munkaműveletben lehessen egymással kész tubussá szilárdan összekapcsolni. Egyidejűleg a tubusnak a kivezetőnyílásban elrendezett membránnal elláthatónak kell lennie. Ezt a feladatot a találmány értelmében azáltal oldjuk meg, hogy a fejdarab hengeres vagy csonkakúp alakú és az összekötőelemmel teljes felületén összekapcsolt alapfelülete van, a kivezetőnyílás alsó végénél bővülettel van ellátva, amelyben legalább egy mélyedés van kialakítva, az összekötőelemnek a bővület alakjához illeszkedő nyakrésze van és a műanyagból álló összekötőelem anyaga a mélyedésbe be van vezetve. A fejdarab hengeres vagy csonkakúp-alakú kiképzése révén annak előállítása egyszerű és kevés műanyagot igényel, úgyhogy a fejdarab könnyebben és olcsóbban állítható elő. Azáltal, hogy a teljes alapfelület össze van kapcsolva az összekötőelemmel, a két rész között viszonylag nagyfelületű, ennélfogva tartós és szilárd kapcsolat jön létre. Ezt a kapcsolatot tovább javítja, hogy az összekötőelem a kivezetőnyílás bővületébe szög alatt van bevezetve, és annak falával szilárdan össze van kapcsolva. Továbbá az összekötőelem rétegeinek a műanyaga a bővületben lévő mélyedésbe van bevezetve, úgyhogy egyfajta kapocskötés - adott esetben csapos kötés - keletkezik, amely a legerősebb igénybevételnek is megfelel. A bővület biztosítja a sima átmenetet az összekötőelem nyaka és a kivezetőnyílás fala között. Ha olyan tubusra van szükség, amelynek kivezetőnyílásában nincs membrán, előnyös, ha az összekötőelem gyűrű alakú idomkarikaként, ha pedig membránosra van szükség, idomlapként van kialakítva, mimellett mindkettő előnyösen mélyhúzással lehet előállítva. Annak érdekében, hogy a membrán könnyű átszúrása biztosítva legyen, az idomlap membránjának műanyagrétegei el vannak vékonyítva, mimellett az innen eltávolított anyag egy nagyobbra alakított mélyedésbe vezethető. Célszerű, ha a bővület a tubustest felé szélesedő kúpossággal van kialakítva és így a kivezetőnyílás felé irányuló terelőtölcsér jön létre, ami a tubus tartalmának kinyomásakor a fej tartományában jó nyomáseloszlást biztosít, mivel az egymással összehegesztett részek egymásnak nyomódnak. A mélyedés előnyösen egy egyszerűen előállítható gyűrűs horony formájában alakítható ki, és az is előnyös, ha a horony egy további ismérv értelmében a fejdarab hossztengelyére lényegében merőlegesen van kialakítva, hogy ezáltal kapocshatást biztosítson. Ha a tubus nagyon nagy átmérőjű, előnyös lehet, ha a fejdarab felfekvését az összekötőelemen megnövelt felülettel biztosítjuk, ehhez a fejdarab alsó vége kívül gyűrű alakú kiugrással lehet ellátva. Ha a tubus tartalma a fémanyagú záróréteg anyagával (alumínium) nem lép reakcióba, az öszszekötőelem csupán kétrétegű kialakítású lehet, ami anyagtakarékosságot eredményez. Ha háromrétegű összekötőelemre van szükség, a második műanyagréteg állhat viszonylag áteresztő vagy viszonylag átnemeresztő anyagból. Az utóbbi esetben a fej tartományában az abszorpciós hajlam tovább csökkenthető. A tubus alkotórészei egymással előnyösen egyet5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
