190172. lajstromszámú szabadalom • Esztergatokmány palást és/vagy homlokmenesztésre

1 2 90 172 A találmány tárgya olyan befogószerkezet, me­lyet esztergapadokon lehet használni, úgy hogy a munkadarab menesztését annak palástján és/vagy homlokoldalán is el lehet végezni. A munkadarab 5 befogása történhet csúcsok közt, vagy tokmánypo­­fában fogva. Ez a többcélú esztergatokmány a meg­felelően kialakított befogópofa szerkezetek segítsé­gével és annak, a célnak megfelelő cseréjével hasz­nálható palástmenesztőként, homlokmenesztőként 1Q és hagyományos esztergatokmányként csúcseszter­­gán, másolóesztergán, revolveresztergán, lehetőség van NC esztergán is a felhasználásra. A forgácsolási technológiában az esztergálás te­rületén legelterjedtebb befogó eszköz az eszterga­­tokmány, sorozatgyártásnál bizonyos esetekben a különböző homlok és palástmenesztők. A fizikai igénybevétel csökkentése érdekében, va­lamint a befogási idők mérséklésére kifejlesztették a hidraulikus, pneumatikus, elektromechanikus 20 működtetésű tokmányokat is. A kézi és különböző gép működtetésű eszterga­­tokmányok gyártásában élenjár az NSZK-beli RÖHM cég, a Forkardt cég, az NSZK-beli SMV, az olasz PINTO. Homlokmenesztőket a fent ismer­tetett RÖHM cég, a Svéd Sandvik Coromant és az 25 NDK gyárt. Palástmenesztők legelismertebb gyártója a Svájci Georg Fischer cég. Az esztergatokmányok, homlok és palástme­nesztők részletes ismertetésével foglalkozik a FOR- 30 GÁCSOLÁSTECHNOLÓGIAI TÁBLÁZATOK 931-980 oldalán. (Szerzői: Dr. Angyal Béla, Cve­­rencz János, Popity Sándor). Az esztergatokmányok felépítése és működése közismert. Egy spirálmenetű tárcsa a hozzákapcso- 35 lódó tokmánypofákat sugárirányban ki-be moz­gatja. A spirálmenetű tárcsa forgatása 3 db megfe­lelően kiképzett kúpkerékkel történik. A szerkezeti elemeket a tokmányház fogja össze, mely egy köz­­betéttárcsával az esztergatokmány felfogását teszi 40 lehetővé a szerszámgép főorsóján. A palástmenesztőket tengelyszerű, központfu­rattal ellátott munkadaraboknál alkalmazzák, ami­kor is a munkadarabot csúcs közé fogjuk be. Á me­­nesztő tárcsa az elmozduló excenter pofákkal a 45 főorsó végződésre van felszerelve. A menesztő tár­csa rugónyomás ellenében elfordítható, ekkor az excenterpofák szétnyílnak, a munkadarabot a csú­csok közé lehet helyezni. A tárcsa visszaengedése után a rugó a pofákat a munkadarabhoz szorítja. 50 A pofák önzáróan vannak kapcsolatban a munka­darabbal, a szorítás így a forgácsoló erővel arányo­san automatikusan létrejön. Az ilyen excenterpofákkal kialakított menesztő csak bizonyos átmérőhatárok közt tud szorítani. 55 A különböző átmérő tartományok befogásához megfelelő pofagamitúrák cseréjére van szükség. A homlokmenesztőket szintén tengelyszerű, köz­pontfurattal ellátott munkadaraboknál alkalmaz­zák, amikor is a munkadarabot csúcs közé fogjuk 60 be. A menesztő a főorsóhoz Morse kúppal, vagy közbetéttárcsával csatlakozik. Két fő része van, a rugós kitépő központosító csúcs, és a menesztésre szolgáló, általában edzett vagy keményfémből ké­szült menesztőköröm. A munkadarabot csúcsok közé helyezve, a szegnyeregben levő támasztó csúccsal a körmöknek szorítjuk. Ezek behatolnak a munkadarab homlokfelületébe és így létrejön az a kapcsolat, mely alkalmas a munkadarab menesz­tésére. A munkadarab átmérőtől, és a forgácsolási kö­rülményektől függően különböző méretű menesz­­tőfejekre van szükség. A munkadarab befogás fent ismertetett módsze­reinek hiányosságai a következők: A kézi szorítási esztergatokmányoknál nem va­lósítható meg a csúcs közti megmunkálás, a befo­gás nehéz fizikai igénybevételt jelent, a befogási idő hosszú, így a munka termelékenysége alacsony. A tokmányszorítás gépi műk ödtetése (hydraulikus, pneumatikus, elektromos) igen költséges, régebbi szerszámgépre a felszerelés körülményes, külön működtető tápegységre és vezérlő szervekre van szükség. Legtöbb esetben kizárja a csúcs közt törté­nő megmunkálást. A szorítási tartománya korláto­zott, ezért az átmérő változásoknál a tokmánypofa átszerelése szükséges. A homlok és palástmenesztők csak nagyobb so­rozatoknál kerülnek alkalmazásra, mert a külön­böző mérettartományoknál pofákat illetve menesz­­tőt kell cserélni. Annak ellenére, hogy a menesztők használata jelentősen csökkenti a fizikai munkát, csökkenti a mellékidőt, javitja a futáspontosságot, nem használják olyan mértékben - különösen kis és középsorozatok esetén - ahogy az kívánatos volna. Ennek oka hogy a gyakran változó méretű és formájú alkatrészekhez megfelelő homlok- és palástmenesztő fel és leszerelése sok időt vesz igénybe. Az előforduló mérettartomány befogása csak több garnitúra pofával, illetve homlokmenesz­­tő esetén több menesztőfejjel lehetséges. Az esztergálási technológiában az alkatrészek befogása csak többféle befogó eszköz segítségével valósítható meg. Egyik befogási módról a másikra átállni körülményes. A többféle befogóeszköz be­szerzése és az átszerelésükre fordított idő jelentősen megnöveli a gyártási költséget. A találmány célja, hogy olyan előnyösen hasz­nálható többcélú, gyorsan az igényeknek igazítható befogó szerkezetet biztosítsunk esztergán történő megmunkáláshoz, mely egyetlen alapkészülékben (tokmánybán) egyesíti az esztergatokmány, a hom­­lokmenesztő, a palástmenesztő előnyeit, ezzel jelen­tősen csökkentve a befogási időt és a dolgozó részé­ről a fizikai igénybevételt. A találmány szerinti többcélú esztergatokmány azon a felismerésen alapul, hogy ha az esztergatok­mány spiráltárcsájának működtetését nem a kúp­kerekekkel, hanem a szerszámgép főorsóvégződé­sére szerelve közvetlenül a szerszámgéppel végez­tetjük, akkor egy olyan szorítást tudunk elérni a spiráltárcsa által mozgatott pofákkal, mely a főor­só forgatásával automatikusan létrejön, és arányos a forgácsoló erővel. Csupán a lazítást kell kézi erővel a tokmányház elfordításával elvégezni. Az így kialakított esztergatokmány szerkezete igen egyszerű, lényegesen olcsóbb, szilárdságilag egyen­értékű a hagyományos tokmánnyal. Ez, a tokmány egyszerűsége és megbízhatósága, a tokmánypofák fokozatmentes állíthatósága teszi lehetővé, hogy 2

Next

/
Thumbnails
Contents