190163. lajstromszámú szabadalom • Aggregátor-indító kapcsolási elrendezés

1 190 163 2 A találmány tárgya agregátor-indító kapcsolási elrendezés, amely - alapvetően egyező felépítéssel és egységes működési mechanizmussal, de a min­denkori igények szerinti, pl. maximális, minimális vagy közbenső mértékű kiépítéssel - úgy biztosítja a valamely szünetmentes áramellátó rendszerben hálózatfüggetlen tartalék áramforrást képező agre­­gátor önműködő üzembe, illetve készenléti állapot­ba helyezését, hogy - a kiszolgálandó fogyasztók igényei szerint kiépített különböző tápáramkörök teljes készletének folyamatos figyelése mellett - az agregátorokat mindenkor csak a szükséges időtar­tamra helyezzük melegtartalék üzembe, mégis mi­nimális időkieséssel tesszük lehetővé az eddig más forrásból (hálózat vagy hálózatfüggetlen más áramforrás) táplált fogyasztó(k)nak a kívánt agre­­gátorról való táplálását, s elkerüljük az agregáto­­rok indítása során a forgó motorra való ráindítást is. A szünetmentes áramellátás biztosítása céljából a fogyasztókat szokásosan villamos hálózati táp­áramkörre kapcsolják és hálózati üzemzavar eseté­re készenlétben tartanak legalább egy hálózatfüg­getlen áramforrást (agregátort), amely(ek)re a szü­netmentesen táplálandó fogyasztó(k) szükség ese­tén átkapcsolható(k). Az ilyen rendszer tehát min­dig redundáns táphálózat, de a redundancia fajtája és mértéke soféle lehet: alkalmazhatunk az első hálózati tápáramkörtől független további hálózati tápáramkört is ; növelhetjük a készenlétben tartott agregátorok számát ; egy vagy több agregátort he­lyezhetünk tartósan vagy meghatározott idősza­kokban melegtartalék üzemmódban készenlétbe ; s akár valamennyi agregátort, akár csak a melegtar­talékban tartottakon túlmenő agregátorokat üze­men kívüli állapotban is tarthatjuk készenlétben (ismeretes, hogy az agregátorok üresjáratú üzemel­tetése az üzemeltetési költségek növelésén kívül élettartamban, karbantartásban is jelentős hátrá­nyokkal jár). A fentiekből látható, hogy a szünetmentes áram­ellátás biztosítására alkalmazott redundáns rend­szerek terjedelme és mind a beruházási, mind az üzemeltetési és üzemfenntartási költségigény széles határok között változhat, de még a legkisebb mér­tékű kiépítés esetén is jelentős a redundancia foly­tán fellépő költségtöbblet a nem szünetmentes áramellátó rendszerekhez képest. A szünetmentes áramellátás szükséges mértéké­nek biztosításához ezért kívánatos úgy alakítani a rendszert, hogy a szolgáltatások színvonalának fenntartása mellett minimalizáljuk a ráfordítás­­igényt. Ebből a megfontolásból kiindulva fejlesztet­tünk ki egy olyan eljárást és berendezést, amely összehangoltan felügyeli a rendszer valamennyi tápforrásának üzemi állapotát és a mindenkori szükségletnek megfelelően adja csak ki az újabb agregátor üzembe helyezésére az utasítást, a rendel­kezésre álló tápáramkörökről pedig fontossági sor­rendben, a prioritás szintje szerint biztosítja a fo­gyasztók optimális áramellátását. Ennél a megol­dásnál olyan agregátor-indító áramköröket alkal­mazunk, amelyek logikai jelek fogadására alkalma­san vannak kialakítva és a megfelelő sorrendet és az indítási műveletek megfelelő időzítését meghatá­rozó logikai hálózat kimenetein át adják ki az indí­tási parancsot reprezentáló jelet. A hálózatfüggetlen tápforrások többnyire önma­gukban ismert olyan agregátorok, amelyeknél nem-villamos energiaforrás hajtotta motorról, elő­nyösen belsőégésű motorról meghajtjuk a villamos energiát szolgáltató generátort. Az ilyen (általában Ward-Leonard típusú) agregátoroknál tehát az in­dítási folyamat abban áll, hogy a mechanikai moz­gatóerőt (forgatónyomatékot) szolgáltató motort akkumulátorról táplált indítómotor alkalmazásá­val beindítjuk és a motor tengelyével meghajtuk a generátort, amelynek armatúráját - többnyire ugyancsak az akkumulátor révén - gerjesztőáram­mal tápláljuk. A szakember ismeri az ilyen agregátorok üzemét és tudja, hogy az indítás sikere az eszközök rendel­tetésszerű állapota esetén is - időben nem ismert módon végbemenő - sztohasztikus kísérő jelensé­gek függvénye, s nem ritkán előfordul, hogy a sta­cioner üzemi állapotot az agregátor csak több indí­tási kísérlet után éri el (most csak a végül is sikeres indítással foglalkozunk, mert ha gyakorlatilag elfo­gadható számú indítási kísérlet után sem sikerül az indítás, az említett logikai hálózat más készenléti áramforrás igénybevételére kényszerül és akkor is a most tárgyalt esetre térünk vissza). Az üzembeállítási kísérleteknél több fázist kü­lönböztethetünk meg. Az első fázisban a folyamatot a motor indításá­nak bizonytalansága hátráltathatja, a második fá­zisban a terhelés nem megfelelő időzítése. Ha az indítás sikerült, de túl korán terheljük a tápforrást (pl. amikor a motor forog, de még nem üzemmeleg), akkor az idő előtti terhelés a gépcso­port leállását eredményezheti vagy pedig annak kimenő paraméterei meg nem engedhető mérték­ben romlanak, s ez az esetleg nagyfontosságú szol­gáltatásra rendelt fogyasztó üzemzavarához, to­vábbi szolgáltatások kimaradásához, a fogyasztó (valamely részének) maradó károsodásához vezet­het. Az indítás megismétlésekor napjainkban is nem ritkán megtörténik, hogy az automatika - esetleg manuális beavatkozás közrehatása folytán - a még forgó motorral összeköti az indítómotort (az ún. „ráinditás”-nak a gépjármű üzemben is gyakran előforduló esete), aminek káros hatása közismert. Tanulmányoztuk az ilyen indítási zavarok ter­mészetét és kutattuk annak okait, hogy e régóta ismert zavarójelenségeket a technika állása szerinti megoldásoknál miért nem sikerült még a szakem­ber által jól ismert automatikai építőelemek rendel­tetésszerű alkalmazásával kiküszöbölni. Vizsgáló­dásaink eredményeképpen olyan felismerésre jutot­tunk, amelynek alapján az agregátor-indító áram­körökben az önmagukban ismert felügyelő és ve­zérlő eszközöket úgy alkalmazhatjuk, hogy azok alkalmazásának terjedelme a mindenkori igénytől függően széles határok között variálható és az indí­tási zavarójelenségeket olyan logikai figyelő háló­zattal zárjuk ki, amely hálózat- az egyéb szempontból a technika állása szerint kialakított táprendszerekben is kiküszöböli az em­lített indítási zavarójelenségeket, de 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents