190123. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés földgázok komplex hasznosítására

3 190123 •t A találmány tárgya eljárás és kapcsolási elrendezés földgázok komplex hasznosítására. Közelebbről, a találmány tárgya eljárás 50 tfX-nál nagyobb szén-dioxid-tartalmú és 4 MPa-nál nagyobb belépő nyomású földgáz éghető komponensekben való elődúsítására és nagyüaztaságú szén-dioxid kinyerésére, to­vábbá kapcsolási elrendezés az eljárás foga­natosítására. Az energiaigény növekedésével és ezzel párhuzamosan az energiahordozók készleté­nek csökkenésével olyan anyagok energetikai hasznosítását is gazdaságossá lehet tenni, amelyek eddig a kitermelés körülményei vagy az előkészítés bonyolultsága miatt a hagyo­mányos energiahordozókkal nem voltak ver­senyképesek. Ezek közé tartozik a szén-di­­oxidban dús, ún. nagy inertgáz-tartalmú földgáz, amelyet fűtőgázként közvetlenül nem vagy csak költséges tüzelőberendezésben le­het felhasználni. Ipari és háztartási fűtés céljára ezért az 50 tf%-nál nagyobb inert­gáz-tartalmú földgázokat az éghető kompo­nensekben dúsítani kell, egyidejűleg gondos­kodva arról, hogy a dúsítás során kinyert Bzén-dioxid ne okozzon környezeti ártalma­kat. A 147 103 lsz. magyar szabadalmi leírás olyan eljárást és berendezést ismertet, amely a szén-dioxid-tartalmú földgáz dúsítását kü­lönböző típusú hűtők, szeparátorok és szét­választó oszlopok sorozatából álló technoló­giai berendezésen, frakcionált kondenzációval és desztillálóval valósítja meg. A nyers földgáz nyomása legalább 4,5 MPa, de célsze­rűen 10-15 MPa, a termékgáz nyomása pedig legalább 4 MPa. Az ismert eljárás hátránya, hogy a célhoz viszonyítva bonyolult, speciális kivitelű tech­nológiai berendezést igényel, alkalmazhatósá­ga viszonylag szűk nyomáshatárokhoz kötött, stabilis üzemeltetése a szabályozandó para­méterek nagy száma és egymásrahatása miatt nehéz feladat. A 139 967 és a 145 830 lsz. magyar sza­badalmi leírásban eljárást és készüléket is­mertetnek, ugyancsak szén-dioxid-tartalmú szénhidrogéngézok szétválasztására. A gáz­alakú éghető komponensek dúsításának elve itt is a soklópéses frakcionált kondenzáció, de ezt állandó nyomáson, egyetlen, speciáli­san erre a célra kialakított készülékben hajtják végre. Az eljárás hiányossága, hogy a megvalósításra szolgáló készülék ipari mé­retekben nehezen kivitelezhető, ennek követ­keztében az egységkapacitása korlátozott, és a közölt formában a folyamat irányíthatósága sem megoldott. Ismeretesek továbbá a fizikai abszorpció elvén alapuló dúsító eljárások [Hydrocarbon Process., 54 (4), 92, 94-96 (1975)], amelyek szelektív oldószerrel, oszlopműveletben mos­sák ki a gázból a szén-dioxidot és a hasonló komponenseket. Az oldószer regenerálása nyomáscsökkentéssel és/vagy kifúvatással történik. Az abszorpciós eljárásokkal a távvezeté­ken szállított fűtőgázra vonatkozó előírások elvileg teljesíthetők. A földgáztermelés körül­ményei között azonban, ahol a nyers földgáz minősége és állapota a lelőhelyek szerint és ugyanazon lelőhelyeken az időben is változó, a dúsítás hatásosságát csak a gazdaságossá­got csökkentő intézkedésekkel, így jelentős kapacitástartalékok beépítésével és a művele­ti költségek növelése árán lehetne állandó szinten tartani. Ugyanakkor a dúsításkor ki­nyert szén-dioxid nem hasznosul. A találmány célja az ismert eljárásokkal kapcsolatos hiányosságok kiküszöbölése. Azt találtuk, hogy a fenti cél elérhető, ha a változó minőségű és állapotú, 50 tf%-nál magasabb szén-dioxid-tartalmú és 4 MPa-nál nagyobb nyomású nyers földgázt elődúsítás­­nak vetjük alá, s a szén-dioxid-tartalom je­lentős részét eltávolítjuk, az elődúsítással gyakorlatilag állandó minőségűvé és állapotú­vá alakított földgázt pedig önmagában ismert módon dúsítjuk. A találmány egyik alapja az a felismerés, hogy a lelőhelytől és/vagy az időtől függő minőségű és állapotú, nagy szén-dioxid-tar­talmú földgázok éghető tartalmának dúsítása­kor a nyers földgáz változásának a dúsítási folyamatra gyakorolt kedvezőtlen hatása ki­küszöbölhető, ha két, különböző elven alapu­ló dúsító eljárást kapcsolunk össze olyan módon, hogy az elsőként alkalmazott, ún. elő­dúsító egység a dúsítás szempontjából mér­sékelten hatásos, de a nyers földgáz minősé­gére és állapotára kevésbé érzékeny, és a másodikként kapcsolt, nagy dúsítási hatásos­ságé, de érzékenyebb ún. végdúsító egysé­get állandó minőségű és állapotú, elődúsitott gázzal tápláljuk. Ilyen módon az összetett dúsító rendszer flexibilitása nagyobb, beru­házási és műveleti költsége pedig kisebb, mint az ugyanazon kapacitású, de elődúsítás nélkül működő végdúsító egységé. A találmány másik alapja az a felismerés, hogy megfelelő mértékű elődúsító hatást a legcélszerűbben úgy érhetünk el, ha a nyers földgáz ryomásenergiáját felhasználva, az el­ső lépésben hűtésen alapuló kondenzációt, a második lépésben pedig expanzión alapuló el­párologtatóst valósítunk meg, egyébként szokványos gázipari készülékekből álló be­rendezésben. Ilyen körülmények között az elődúsitott gázon kívül melléktermékként nagy tisztaságú szén-dioxid gázt és a nyers földgáz minőségétől függő arányban kon­denzált szénhidrogénelegyet kapunk. Ha az elődúsitott gázt speciális nyomáscsökkentő szerelvényen átvezetve további expanziót va­lósítunk meg, megfelelő tartályokban a gázból technikai tisztaságú szilárd szén-dioxidot (szénBavhót) lehet leválasztani, a gáznak szénhidrogén komponensekben való további dúsítása mellett. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents