190115. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és átkötőszakasz egycsöves fűtőberendezések radiátorainak a helyiséghőrmérséklet függvényében történő egyenkénti szabályozására
3 190115 4 A találmány tárgya eljárás egycsöves fűtőberendezések radiátorainak a helyiséghőmérséklel függvényében történő egyenkénti szabályozására, melynél a folyékony hőhordozó egy részét vezetjük át a radiátorokon, továbbá átkötószakasz az eljárás foganatosítására, amely két vízszintes és egy ezeket összekötő függőleges csőtagból van összeállítva, ahol a vízszintes csőtagok egyik oldala a folyékony hőhordozót szállító vezetékbe, másik oldala az adott radiátorba van bekötve, a felső vízszintes esőtagba pedig a függőleges csőtag és a radiátor csonkja közé szelep van beépítve. A középmagas és magas épületek, elsősorban a lakóépületek fűtőberendezése a távhőellátó rendszerhez kapcsolódik. Konstrukciójában követi és illeszkedik a házgyári építő - szerelő jellegű technológiához. Ezek a fűtőberendezések a technológiai fejlődés időrendjében kétcsöves, majd egycsöves kialakításúak. Kétcsöves a fűtőberendezés akkor, araikor a höleadók (radiátorok) funkcionálisan párhuzamos kapcsolásúak, a hálózat így elosztó (előremenő) és gyűjtő (visszatérő) ágra osztható. Ennél a berendezésnél a radiátorok azonos hőmérsékletű vizet kapnak. Egycsöves a fűtőberendezés, ha a hóleadók funkcionálisan soros kapcsolásúak, a víz áramlása szempontjából a radiátorkötések követik egymást. Egycsöves kialakításban mind vízszintes, mind függőleges berendezés kialakítható. A függőleges egycsöves berendezés a víz áramlása, így a vezeték nyomvonala szempontjából ún. alsó és ún. felső elosztású lehel. A felső elosztású rendszerben a fűtővíz függőlegesen, fontról lefelé áramlik. A víz áramlása szerint az egycsöves kapcsolású berendezés átfolyós vagy átkötőszakaszos lehet. Átkötőszakaszos a fűtőberendezés, ha a radiátor előtt egy megkerülő vezeték, az ún. átkötőszakasz található. Ezen a rövidrezáró szakaszon a víz egy része anélkül áramolhat el, hogy a fűtőtestben lehűlt volna. Ez a konstrukció lehetővé teszi az egyes radiátorok kis zavarással történő leszabályozásál, szélső esetben a lezárását is. A fent vázolt ismertetés a fűtéstechnikai kapcsolások jelenlegi műszaki szintjét fedik át, az üzemelő fűtőberendezések mindegyike besorolható közéjük. A kétcsöves berendezéseket az anyagtakarékosság és a házgyári építési - szerelési technológia ezidö szerint teljesen kiszorította az építési gyakorlatból. Az átfolyó egycsöves fűtőberendezések helyi szabályozása nem lehetséges, ezért ma már ezeket sem szerelik. A jelenlegi műszaki színvonalat az átkötöszakaszos, felső eloszlású berendezések képviselik. A korszerű fűtőberendezések kialakításával, azok hidraulikájával, méretezésével és szabályozásával átfogóan Homonnayné - Molnár: „Fűtéstechnika" című bibliográfiája foglalkozik. Kifejlesztettünk egy tipuselemekból álló rendszert, amelyet az Építőipari Tudományos Egyesület által kiadót „TR fűtés" c. jegyzet ismertet. A TR fűtési rendszerrel foglalkozik továbbá az Épületgépészet c. folyóirat 1980. 3. száma az „Átkötőszakaszos egycsöves fűtőberendezés gazdaságos fűtófelülelének hidraulikai és szabályozástechnikai vizsgálata”, valamint ugyanezen lap 1982. 3. száma a „Fűtési rendszer fejlesztése méréses vizsgálat alapján" c. cikkében. A felsorolt forrósokból leszűrhető, hogy a meglévő épületfizikai, szabályozástechnikai problémák miatt még az étkölÓBzakaszos fűtőberendezés sem elégítheti ki az igényeket maximálisan. Az épületek, különösen a jó héjszigetelésű házgyári épületek hőegyensúlyában igen lényeges elem a belső hófejlódésből (azaz az épület használatából) adódó, valamint az ablakokon a helyiségeket érő napsugárzásból származó, a helyiségeket mind tájolás, mind időbeliség szempontjából esetlegesen érő höterhelés. Ezeknek hatása kettős. Egyrészt magasabb belső hőmérsékleteket eredményez, másrészt az enrgiafogyasztás szempontjából sem kedvező. A fűtéstechnika gyakorlatát ez a kérdéskör régóta foglalkoztatja. Nyilvánvalóan logikus út, hogy lehetőség szerint a helyiségenként! szabályozási kell előtérbe helyezni. A kétcsöves berendezésekhez épp ezért a belső hőmérsékletek tartóséra kifejlesztették a termosztatikus radiátorszelepeket. Ezzel a témával foglalkozik a 2 220 340 sz. NSZK, a 472 073 sz. svájci, a 3 309 926 és a 1 870 895 sz. amerikai szabadalmi leírás. A fűtési rendszerbe építés körülményeit rögzíti a DIN 3 841 Teil 2 szabvány, a berendezésekben történő használat tapasztalatait vizsgálja a Heizung Lüftung Haustechnik folyóirat 31. 1980/1. számában az „Energieeinsparung durch thermostatische Heizkörperventile " c. cikkében. Az azonban megállapítható, hogy bármely széleskörű az egycsöves, valamint a termoBZ- lalikus radiátorszelep Bzakirodalma az érdemi kérdésre, nevezetesen arra, hogy hogyan tehető inég koinpalibilisebbé az energiagazdálkodási szempontokat még jóban kiszolgálóvá az eddig is igen nagy pozitívumokat (anyagtakarékosság, kis helyszíni szerelésigény, stb.) felmutató átkötőszakaszos egycsöves fűtési rendszer, nem ad választ. A találmány feladata olyan megoldás kidolgozása, melynek révén a fűtőberendezés működése közben az adott épület egyes helyiségeiben létrejövő, eltérő mértékű spontán hőfejlődós hatása kiegyenlíthető. A 'Aláírná ny szerint ezt a feladatot azzal oldjuk meg, hogy az egyes radiátorokon a hőhordozó tömegáramának legfeljebb 35%-át, előnyösen legfeljebb 26%-ót vezetjük át és a radiátorokon átvezetett hőhordozó tömegáramát a helyiséghőmérséklet függvényében, mi-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
