190057. lajstromszámú szabadalom • Növényi növekedést és/vagy terméshozamot fokozó kompozíciók

3 190057 4 A találmány növényi növekedést és/vagy termés­hozamot fokozó hatású, újtípusú kompozíciókra vonatkozik. A növények növekedésének serkentésére és a ter­méshozam fokozására alkalmazott, ismert megoldá­sok két fő csoportba sorolhatók. Az egyik megoldás szerint a talajokhoz a növények életműködése szempontjából fontos makro- és mik­roelemeket adagolnak (műtrágyázás). A jól megvá­lasztott alapműtrágyák (N, P, K) megfelelő szinten tartják a talaj termőképességét. A talaj mikroelem­­készlete (Fe, Zn, Cu, Mn stb.) azonban általában állandóan csökken, s főleg talajonként változik. A mikroelemek kedvező hatása csak egy meghatáro­zott, azonban viszonylag széles koncentráció-tarto­mányban jelentkezik. Mivel a növényfajok, sőt az egyes növényfajták nyomelemigénye más és más, szinte lehetetlen a mikroelemek optimális mennyisé­gének egyértelmű megjelölése, ezen túlmenően egyes mikroelemek egymás hatását gyengíthetik, sőt ki is olthatják. A nyomelemtrágyázás ezért üt­közik esetenként akadályokba, és csupán hiány­­betegségek fellépésénél várható nyomelemkezeléssel minden esetben figyelemreméltó termésemelekedés. A növényi növekedésserkentés és terméshozam­növelés másik ismert módja az endogén ún. fitohor­­monok külső adagolása. Az endogén növekedést szabályozó anyagok egyik csoportja a növényi növe­kedést serkentő hatású auxinokat (pl. ß-indolil­­ecetsav), citokinineket stb. és szinergistáikat foglalja magába, míg a másik csoportba a gátló hatású anya­gok, mint az abszcizinsav stb. tartoznak. Tömeges felhasználásuknak a növénytermesztés hatékonyságá­nak fokozására gátat szab, hogy nem állnak korlát­lanul rendelkezésre, előállításuk költséges, s így ma­gas a kereskedelmi áruk, valamint hatásuk sok isme­retlen tényezőtől függ (Chemie der Pflanzenschutz und Schädlingsbekämpfungsmittel 4. kötet, Pflan­zenwachstumsregulatoren. Fungizide. Holzschutz. R. Wegler, Springer—Verlag, Berlin—Heidelberg—New York, 1977). 182 677, sz. korábbi magyar szabadalmunkból is­mert az is, hogy a talajok, trágyák, levek és/vagy szerves hulladékanyagok biológiai értéke fokozható, ha ezeket az anyagokat formaldehiddel kezeljük. A formaldehides kezelés hatására a felsorolt anyagok­ban levő lizin-molekulák formilezett és Ne-metile­­zett lizin-származékokká (Ne-monometil-L/DL/ -lizin/ MML/, Ne-dimetil-L/DL/-lizin/DML/, Nf-trimetil-L/ DL/-lizin/TML/) alakulnak, és ezek a vegyületek növényi növekedést serkentő, illetve terméshozamot fokozó hatással rendelkeznek. Hátrányt jelent azon­ban, hogy a kiindulási anyag lizin-szintje széles ha­tárok között változhat, így a kívánt, optimális Ne-me­­til-lizin-szint beállítása igen nehéz. A 182 677. sz. magyar szabadalomban ismertetett eljárással nincs lehetőség arra, hogy a növényeket az optimális fenofázisban vagy fenofázisokban kezeljük Ne-meti­­lezett lizinekkel. A találmány alapját az a felismerés képezi, hogy ha az Ne-metilezett lizineket vagy az Ne-metilezett lizineket tartalmazó reakcióelegyet önmagukban ismert mezőgazdasági hordozó- és/vagy segédanyagok­kal, továbbá adott esetben nyomelemekkel keverjük össze, olyan kompozícióhoz jutunk, amely mentes íz ismert növényi növekedést serkentő kompozí­ciók és módszerek hátrányaitól, mert egyszerűen ís olcsón állítható elő, a kompozícióban levő növe­kedésserkentő hatóanyagok mennyisége az optimális szinten tartható, és a kompozíció a növényi növeke­dés optimális fenofázisaiban vihető fel a kezelendő növényekre. A találmány tárgya tehát növényi növekedést ás/vagy terméshozamot fokozó kompozíció, amely 3.1 ppm—10 súly% Ne-metilezett lizint, és/vagy ennek megfelelő Ne-metilezett lizint tartalmazó, adott esetben előkezelt reakcióelegyet, adott esetben 3.1 ppm-10 súly% önmagában ismert egy vagy több nyomelemet, továbbá a 100 súly% eléréséhez szük­séges mennyiségű szilárd és/vagy folyékony hordozó­­anyagot és adott esetben egyéb segédanyagot (cél­szerűen tapadásfokozó szert vagy emulgeálószert) tartalmaz. A leírásban és az igénypontsorozatban az ,,Ne-me­­úlezett lizinek” megjelölésen az N€-monometil-L- lizint, N€-monometil-DL-lizint, Ne-dimetil-L-lizint, NC-dimetil-DL-lizint, Ne-trimetil-L-lizint, Ne-trimetil- DL-lizint és a felsorolt vegyületek elegyeit értjük. Az „Ne-metilezett lizint tartalmazó reakcióelegy” megjelölésen az L- vagy DL-lizin metilezésekor képződő reakcióelegyeket értjük. Az L- vagy DL- lizin metilezését ismert módszerekkel, például nát­­rium-bórhidrides reduktív metilezéssel, dimetil-szul­­fátos metilezéssel vagy formaldehides kezeléssel végezhetjük (Biochem. 7, 2192 (1968); Anal. Bio­­them. 90, 262 (1978); Can. J. Chem. 54, 3310 (1976); Chem. Abstr. 85, 118 182 (1976); Chem. Abstr. 87, 7372 (1977); Pharmazie 35, 25 (1980). Különösen előnyöseknek bizonyultak a szabályozott vagy szabályozatlan formaldehides metilezési mód­szerek. A „szabályozott metilezés” megjelölésen olyan reakciókat értünk, amikor az L- vagy DL- lizin és formaldehid reakciója során külső beavatko­zással — például a reakciókörülmények megfelelő szabályozásával vagy formaldehid-akceptor utólagos beadagolásával — a reakcióelegy Ne-metilezett lizin­­tártalmát előre meghatározott értékre állítjuk be. A „szabályozatlan metilezés” megjelölésen az L- vagy DL-lizin és formalokhid között lezajló, külső beavatkozással nem szabályozott reakciókat értjük. Az „előkezelt reakcióelegy” megjelölésen olyan reakcióelegyeket értünk, amelyekben az Ne-metile­­zett lizinek mennyiségét ismert módszerekkel (pél­dául kromatográfiás úton, a reakcióelegy teljes vagy részleges beszárításával stb.) feldúsítottunk. Egy különösen előnyös megoldás szerint az Ne­­metilezett lizineket L-lizin vagy DL-lizin és formal­dehid szabályozott reakciójában képződő reakció­­elegyként használjuk fel a kompozícióban. Az L- lizint vagy DL-lizint célszerűen 25—75 °C-on, 8 és 10 közötti pH-értéken reagáltatjuk formaldehiddel, időről időre meghatározzuk a reakcióelegyben levő Ne-metilezett lizinek mennyiségét, majd amikor a kiindulási lizin 10%-a Ne-monometil4izinné, 2%-a Ne-dimetil-lizinné és 1%-a Ne-trimetil-lizinné alakult át, formaldehid-akceptor (például ammónia, cisztein vagy karbamid) beadagolásával leállítjuk a reakciót. Az így kapott reakcióelegyet közvetlenül vagy adott 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60

Next

/
Thumbnails
Contents