190003. lajstromszámú szabadalom • Térhatású képösszegző berendezés
190003 A találmány tárgya térhatású képösszegző berendezés, amely előnyösen alkalmazható például távirányítást és megfigyelést elősegítő zártláncú sztereo TV-ként, oktatás céljára vagy egyszerűen csak tájról, eseményről készült felvételek valósághű érzékeléséhez. A térben levő személyeket, tárgyakat, elemeket általában jó mélységi tagozódással érzékeli a szemlélő. Egyre inkább felmerülő igény azonban, hogy az erről készült képek közvetlen, segédeszköz nélküli térhatású módon megjeleníthetők legyenek. Legkorábban a XVII. században kezdtek ezzel a témával foglalkozni, amikoris 1692-ben Bois-Clair dán festő készített először segédeszköz nélkül, közvetlen szemlélhető térhatású képet. Ő a lyukkamera segítségével előállított bal és jobb szem oldali képet egyforma keskeny, függőleges csíkokra vagdosta. Minden második csíkot kidobott, és helyükre az ellenkező szemoldali sávot illesztette. Minden második csík találkozásánál vékony, a képsíkra merőleges és kb. a képcsíkokkal megegyező szélességű választó lécet helyezett. Ez a meghatározott szemlélő helyhez kötött, alapjában véve egyszerű és ötletes képösszegző ugyan nem terjedt el, de az első segédeszköz nélkül térhatású élményt nyújtó kísérlet volt. Berthier a vékony vonalakra bontott és egymás mellé helyezett bal és jobb szem oldali képcsíkokból álló képmező elé, azzal párhuzamosan a képcsíkokkal közel azonos méretű függőleges rácsot tett. A rácsok száma a képsíkok összegének fele, és az így képzett réseken át a szemlélő meghatározott távolságból és helyről térhatású képet láthat. 1912-ben Dr. W. R. Hess Zürichben az átlátszatlan takaró rácsok helyett domború (gyűjtő) lencsékkel, majd domború hengerbordás ernyővel oldotta meg a bal, illetve jobb szem oldali kép elkülönítését. Mint ismeretes, a domború lencse a párhuzamos fénynyalábot a gyújtósíkjában pontszerűen sürítve képezi le. A balról érkezőt az optikai tengelytől jobbra, a jobb felől behatolót balra. Ennek megfelelően, ha a bal szem oldali képet balról, a jobb szem oldalit jobbról vetítjük hengerlencsére vagy hengerlencsesorra, akkor a gyújtótávolságában elhelyezett fényérzékeny filmen vagy ernyőn jelennek meg a képcsíkok. Ezek a leképezővel azonos néző hengerlencsesoron keresztül át a vetítés irányából szemlélve ír- és csak onnan — térhatású látvánnyá összegeződnek. Ennél a módszernél megnőtt ugyan a fényerő, de maradt a szemlélés helyének kötöttsége, valamint az, hogy a fej a függőlegesen tartott képhez képest oldalirányban nem dönthető. 1941-ben nyűt meg Moszkvában a Pavlovics Ivanov festőművész javaslatára, V. T. Ivanov mérnök vezetésével megvalósított „térrácsos” vetítőrendszerű, szemüveg nélküli, sztereoszkópikus filmszínház. Itt a kifogástalan térhatást a kötött szemlélő tartás, a fényszegénység és az interferencia jelenség zavarja. 1954-ben Viski László „Planparallel lemez rendszer”nek nevezett találmánya abból az elvből indult ki, hogy a tárgyat átlátszó planparallel anyagon keresztül térhűen látja a szemlélő. És valóban, ha ez a lemez két pontosan egymásba 3 illő domború és homorú bordáslencsesorból tevődik össze, akkor a homorú lencsesoron keresztül felvett kép a domború lencsén át szemlélve a valóságos tárgy benyomását kelti, és különböző irányokból nézve más-más perspektívát mutat, és teljesen természetes, reálplasztikus hatású. Ennél a rendszernél már nem követelmény a merev testtartás, és fény vesztesége is elenyésző. Ei a rendszer azonban, bár mint elv jó, a megvalósítás nehézségei miatt mégis elakadt, ugyanis a felvételt a tárgyak homorú lencsesor által alkotott vízszintes irányú kiterjedésének a függőleges képmérettel egyeztetése teszi bon\ olulttá, és ez csaknem áthidalhatatlan nehézséget tám; szt a megvalósulásnál. A szemléltetésnél a domború nézclencse-rácsmező egészére megkívánt nagypontosságú vetítés megvalósítása okoz gondot. A találmánnyal az volt a célom, hogy olyan térhatású képösszegző, azaz térhatású képet előállító berendezést hoz/ak létre, amely egyszerű elemekből áll, nagy sorozatbin, olcsón előállítható, széles körűen alkalmazható, ugyanakkor azonban a szemlélő helye nem annyira kötött, mint az ismert rendszereknél. Mielőtt a találmány szerinti berendezést részletesebben ismertetném, szeretnék néhány alapjában véve ismer, de a találmány megértését alapvetően megkönnyítő összefüggést felvázolni, amely a hengerlencsék alkalmazásával van összefüggésben. I ;meretes, hogy — ahogyan ez az 1. ábrán is látható — ha egy 1 hengerlencsétől t távolságra a 8 optikai síkra szimmetrikusan egy síkban elhelyezünk egy Kj, illetve K), képet, akkor a K^j kép fog megjelenni, ha a szemlélő az 1 hengerlencsétől lj távolságra van. A találmányom felismerése az volt, hogy ha a t távolság megegyezik az 1 hengerlencse f fókusztávolságának kétszeresével, akkor 1 távolságból pontosan a K(,j kép lesz megfigyelhető úgy, hogy a bal szemmel csak a halóid; li, jobb szemmel csak a jobboldali képet fogja az 5 szei ilélő látni. A térhatás a magassági koordinátáktól független lesz, és csak a vízszintes irányban mérhető par; Taktikus bal és jobb szem oldali képkülönbség következtében érzékelhető, ezért lehet könnyen előállítani és ilcsó hengerlencséket alkalmazni. A sugárnyalábot a hatástalan függőleges tengelyre merőleges vízszintes hengerfelület az 1 hengerlencse gyújtóvonalába sűríti. Az 1 hengerlencse alkalmazása természetesen korlátoz ist is jelent, nevezetesen, hogy az összegezni akart 1 hengerlencsére jutó képek magassága nem haladhatja meg az 1 hengerlencse függőleges Df méretét, továbbá, amire már korábban is utaltunk, a t tárgy távolság az 1 hergerlencse f gyújtótávolságának kétszerese kell legyen. Találmányom tehát térhatású képösszegző berendezés amely hengerlencsét, két önmagában világító vagy megvilágított képet tartalmaz a hengerlencse egyik oldalán a hengerlencse törőfelületével szemben elhelyezve és agy vagy több szemlélőt a hengerlencse másik törőfeluletével szemben a másik oldalon. \ találmány szerinti sztereóképelőállító berendezést az jellemzi, hogy a hengerlencsére jutó képek a hengerlencse fősíkjával párhuzamosan, a rendszer optikai síkjára szimmetrikusan vannak elhelyezve a lencse fősíkjától 2f távolságra, ahol f a hengerlencse fókusztávolsága, és 4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
